ZSÍR

A kőkemény magyar öntudat - interjú Fehér Istvánnal 2024. máj. 16.

A felvidéki pedagógustársadalom egyik jeles alakja, aki évtizedeken keresztül nevelte a földrajz és a magyarság szeretetére a feltörekvő generációk képviselőit. Nemzettudata, jelleme és hitvallása mit sem változott: jöhetett és jöhet bármilyen idő és hullám – sziklaszilárd! A Komáromi Selye János Gimnázium egykori földrajztanára, a Bátorkeszi Kováts József Alapiskola igazgatója, Fehér István.

39 év a katedrán – nem semmi műszak. Alig vártad, hogy elérd a nyugdíjkorhatárt. Miért? Belefásultál a szélmalomharcba és a közönybe?

Az a véleményem, hogy bármilyen munkahelyen is tölt el az ember ennyi időt és oda is teszi magát úgy, ahogyan azt illik és kell, akkor nyugdíjas korára már finoman szólva is elege lesz mindenből és majdnem mindenkiből is. Nagyon vártam már, hogy számomra véget érjen a felvidéki iskolaügyre jellemző örökös bizonytalanság, a legfelsőbb vezetés gyakori hozzá nem értése – hiszen jól tudjuk, mindig valakinek a politikai haverja a miniszter – meg persze jól tudjuk, hogy a magyar iskolák mindenféle téren mindig a sor végén voltak, vannak és lesznek is ebben az országban, de sokáig folytathatnám még. Tegyem hozzá, hogy az utolsó munkaszerződésem szerint még most, ebben az iskolaévben is én lehetnék Bátorkeszin a Kováts József Alapiskola igazgatója, de a főnökömmel, a polgármester úrral (aki valamikor Bátorkeszin, majd a komáromi gimnáziumban is a diákom volt) is időben tudattam, hogy mihelyt elérem a nyugdíjkorhatárát, azonnal leteszem a krétát. Pedagógiai pályafutásom utolsó 4 évében egy igazgatói pályázat megnyerése után szülőfalumban voltam a magyar alapiskola igazgatója. Ezt azért is említem meg, mert akinek vannak ilyen ambíciói, tegye ezt meg pl. a pályafutása közepén, ne pedig annak vége felé. Mivel tanárként is mindig maximalista voltam, ez a munkakör közvetlenül 60 éves kor előtt nagyon stresszes volt számomra. Az ott elvégzett munkámról nem akarok szólni, be lehet menni abba az iskolába és körül kell nézni, de nyilván megítélik azt a bátorkesziek – a szülők, a gyerekek, de azok az ottani volt kollégák is, akik szeretik a rendet és a fegyelmet. Mindenek ellenére, egyáltalán nem bántam meg, és büszke vagyok arra, hogy tehettem a volt iskolámért, a szülőfalumért, a magyarságért is valamit más módon, mint annak előtte.

Hogyan foglalnád össze a tanári, szakmai hitvallásodat?

Határozott véleményem, hogy a pedagógus mindig legyen felkészült, alapos, következetes és naprakész. Mivel felvidéki magyar pedagógus vagyok, meggyőződésem, hogy a magyar szülők által rám (is) bízott nebulókat a tantárgy megszerettetése, a tudás átadása mellett magyar öntudatra is nevelni kell minden egyes tanítási órán, még ha csak pár mondat erejéig is! Ha bárkinek ennek miértjét esetleg meg kell magyarázni vagy indokolni, az már régen rossz!

Több mint 3 évtized a Selye János Gimnázium kötelékében. Mit adott számodra az oktatási intézmény?

Bizony, pontosan 34 év, mert én is oda jártam és ott érettségiztem 1979-ben. Talán sokan nem tudják, hogy alapiskola után nem is a gimnáziumba tettem felvételit, és az egyetem elvégzése után nekem leendő munkahelyként a város jellege miatt elsősorban Párkány volt a cél, az ottani magyar alapiskola vagy a gimnázium. Másképp alakult, de ennyi év távlatából azt mondom, hogy jó volt ez így.

Mit adott nekem a komáromi gimnázium? Elsősorban is a sok jó tanáromnak köszönhetően rengeteget emberileg és szakmailag is. Mivel magyarsággal kapcsolatos „gerincproblémáim” a családi neveltetésemnek köszönhetően soha nem voltak, mégis szívesen emlékszem vissza azokra a tanáraimra, akik az akkori kommunista őrület ellenére is beszéltek nekünk olyan dolgokról, amelyekért akár börtönbe is kerülhettek volna. Vannak közöttük olyanok is, akik pl. engem nem is tanítottak, de a magyarságtudatuk, a magyar értékek melletti kiállásuk hozzám is eljutott. Akik anno gimnazisták voltak, pontosan tudják, kikre gondolok. Külön ajándék a sorstól, hogy néhányukkal később taníthattam is a gimnáziumban.

Számomra abszurd, finoman szólva visszatetsző az oktatási intézmények falai közé beszivárogtatott liberális szemlélet, reklám és médiahack. Mi a véleményed erről?

A mai – ahogyan te fogalmaztál – liberális szemlélet nemcsak az iskolákra káros, hanem merem állítani, hogy az egész világra! Rosszabb, mint a kommunizmus volt a nyakunkon sok évtizedig! 

Ezt az őrületet, beteges aberrációt beengedni bármely oktatási intézmény falai közé, szerintem bűn. 

Csak ellenpéldának mondom, hogy igazgatóként betiltottam a mobiltelefonok használatát az iskolámban. A gyerekek nem hozhattak telefont az intézménybe. Az internethasználatot is korlátoztuk, értem ezalatt, hogy az iskolai számítógépeken nem lehetett rámenni a divatos szociális hálókra vagy bármi olyan oldalakra, amelyek negatívan befolyásolhatták volna a gyerekek egészséges fejlődését. Nálam az is kiveri a biztosítékot, hogy pl. felvidéki magyar kulturális rendezvényen a fellépők egy része alpári módon szidja azt a politikai oldalt és annak vezetőjét, aki a rendezvényt anyagilag biztosítja. Az ilyen rendezvényektől szerintem óvni kellene a felvidéki magyar fiatalságot. Nem fogok neveket mondani, de az ilyen szellemiségű, magukat művésznek gondoló suttyók sajnos nagymértékű agymosást végeznek a fiataljaink körében, persze negatív irányba. Én mindig is nemzeti, keresztény és konzervatív értékrendű ember voltam és ezen nem fogok változtatni, bármilyen is lesz a „píszí”-irányzat.

Ha már elért bennünket a politikai szféra hullámverése: mi a véleményed a felvidéki politikai helyzetről és annak képviselőiről? Ésszel és nélküle megy a harc a Szövetség berkein belül is... Jó ez így? Valakiknek biztosan...

Itt hadd kanyarodjak vissza egészen az úgynevezett „rendszerváltásig”, ami egyébként szerintem a nyugat jól megszervezett módszerváltása, a hatalom átmentése volt. Ez csúcsosodott ki a NATO-ba és az Európai Unióba való beléptetésünkkel, aminek most isszuk a levét és ezt most, 2024 májusában, aki nem vak, az láthatja!

A mi kis felvidéki magyar közösségünk 1989 novembere után elkezdte szervezni önmagát, immáron szabadon. Én is elhittem, hogy a mi új, felvidéki magyar politikusaink természetesen az itteni magyarság jóléte érdekében kezdtek el politizálni. Rögtön elmondom, hogy szerintem ezt 

egyedül Duray Miklós gondolta őszintén és komolyan azok közül, akik a felvidéki magyar politikum legmagasabb pozícióit elérték. 

Eggyel alacsonyabb lépcsőfokon természetesen sok odaadó, igaz magyar ember tett és tesz a mai napig magyar közösségünkért pl. a CSEMADOK vagy más kulturális vagy egyéb berkeken belül.

Ők azok, akik önzetlenül, nem pedig a hatalomért vagy pénzért végzik áldásos tevékenységüket. Tudnék most neveket felsorolni, de nem akarok senkit megsérteni azzal, hogy kifelejtem a névsorból. Tehát mára – legalábbis számomra – egyedül Duray Miklós maradt az egyetlen 100 százalékig hiteles magyar politikus a Felvidéken. A többiek finoman fogalmazva, mással voltak elfoglalva. Itt mindenki azt gondolhat, amit akar, de nekem ez a véleményem. Durayt először vakvágányra állították, többször saját politikai köreiből is megalázták, amit ő élete végéig alázattal elviselt.

Milyen lett mára a politikai képviseletünk? Úgy gondolom, hogy nagyon sokaknak ez csupán a pénzről, valamilyen „politikai funkciók” eléréséről, nem pedig az egyre erősebben fogyatkozó felvidéki magyarság láthatóvá tételéről, vagy mondhatnám azt is, hogy megmentéséről szól, ugyanis 

a felvidéki magyarság léte vagy nem léte 12 óra előtt van egyetlen perccel, amit nagyon nagymértékben az úgynevezett politikusainknak köszönhet. 

A felvidéki magyar politikum aktív résztvevői közül, ahogyan én látom, a többség még mindig nem fogta fel, hogy az árulóknak nincs helye semmilyen asztálnál! Vagy mondjam, hogy mit keresnek ott olyanok, akiknek a gyerekei nem magyar oktatási intézményekbe járnak? Az meg aztán mindennek a teteje, amikor egyesek gyerekei magyarul sem tudnak! Talán sokan tudják, hogy a sors úgy hozta számomra ebben a fene nagy demokráciában, hogy idehaza a szülőföldemen nem választhatok semmilyen szinten immáron 13 éve az elvett felvidéki állampolgárságom miatt. Őszintén mondom, hogy ha ma körülnézek a felvidéki „magyar” politikai palettán, nem is bánom! Magyarországon természetesen eddig soha nem hagytam ki semmilyen választást sem, és természetesen a jövő hónapban is készülök az ottani helyhatósági, de főleg az EU-s választásokra.

Mi lehet a felvidéki, magyar megmaradás záloga?

Az „Isten – Haza (nekem Szülőföld!) – Család” mellett a hitelesség és kőkemény magyar öntudat. Ezt kell minden magyar embernek a lelki szemei előtt tartania, de az nem merül ki abban, hogy nemzeti ünnepeinken, egyéb megemlékezéseink alkalmából elmegyünk koszorúzni! A mindennapok hangyamunkája erről is kell, hogy szóljon közösségünk alapsejtjeiben, a családokban! Pedagógusként nyugodt szívvel mondom, hogy ennek hiánya nagyon látszik, és a pedagógus meg is feszülhet ilyen téren, ha a gyerek otthonról ebben a tekintetben nem hoz semmit. Ez életbevágóan fontos, mert szerintem az utolsó órában vagyunk!

A felturbózott covid-járvány után jött a háború. A migránskérdés és más fontos megoldásra váró dolog jegelve van. A prolik figyelmét is szépen irányítják a háttéremberek, hatalmak... Akkora a káosz a világban: nagy kérdés, hogyan jöhetünk ki ép bőrrel és elmével ebből a hatalmas bűzlő trutyihalmazból?

Amikor kb. 10-11 éve (még „fészbukos” koromban) őszintén leírtam a véleményemet ezekkel a dolgokkal kapcsolatban is, óriási gyűlöletcunamit kaptam a nyakamba. Volt még a közvetlen környezetemben is olyan, aki nyilvánosan fasisztának nevezett. Nem is beszélve egyes sajtótermékek rólam szóló írásairól. Úgy éreztem akkor, hogy még a munkahelyem is veszélyben van. Volt olyan elektronikus formában megjelenő, ultraliberális sajtóorgánum, amely alpári módon küldött el melegebb éghajlatra. Megkeresett a tévé, a rádió, de több liberális, magukat újságíróknak beállító senkik, akiknek ilyesfajta végzettségük nincs is! Egyikük azt mondta nekem magáról, amikor rákérdeztem a végzettségére, hogy ő pedagógus.

De mi is van most? Akarja Európa ezt a migránsáradatot? Ki hiszi el még mindig, hogy ezek dolgozni jönnek ide? És itt van már harmadik éve a háború. Egyes nyugati politikus idióták a segélyként adott sisakoktól eljutottak a tankokon, bombázókon, harci drónokon és rakétákon keresztül egészen odáig, hogy küldjünk NATO-katonákat a Dnyeperen túlra. Sőt, telepítsenek atomtölteteket egyes országokba! Hát milyen világ ez? Szerintem nagyon sok nyugat európai vezető az utolsó, mindent elpusztító tűzzel játszik ezen a Föld nevű bolygón! Ahogyan a kérdésedben is benne van, bizony a „nem is létező háttérhatalomnak” (deep state) semmi sem drága! Nekik a pénz, az azonnali haszon megszerzése felülír mindent. Ezért azt mondom, hogy 

sok nyugati és néhány kelet-európai politikus is egy jó ideje Európában emberiesség elleni bűnöket követ el a saját, európai választóik, az európai polgárok ellen!

Hogy hogyan jöhetünk ki ebből? Ha én azt tudnám… Mindenesetre a jövő hónap elején el kell menni mindenkinek választani, és ki kell söpörni ezt a neomarxista, ultraliberális, istentelen fertőt Európából! És ugyanígy kell döntenie novemberben az amerikai választóknak is, mert a békéhez, a normalitás visszaállításához ők is kellenek ám! Mert jelenleg sátáni hatalmak fenyegetik a jövőnket, de nyugodtan azt is mondhatom, hogy az egész világot, mert az sem túlzás.

Bármi áron felvállaltad és felvállalod a magyar állampolgárságot. Sosem engedsz a negyvennyolcból. Többen, természetesen a „szabadon” gondolkodó libsik gyakran vádolnak antiszemitizmussal, uszítással és gyűlöletbeszéddel. Rajtad és rajtam is ott a billog, ami engem személy szerint nem zavar...

Tudod mit? Már engem sem zavar. Megszoktam. Nekik az a véleményük rólam, ami. Nekem pedig teljesen világos, hogy ez csupán percemberkék véleménye, akik azt hiszik, hogy ha nyilvánosságot kapnak, akkor hatalmuk is van. De én tudom, hogy ezek csak csahosok, akik a mögöttük álló szélsőliberális, újmarxista felforgatókat szolgálják ki némi alamizsnáért. Több szót nem is érdemelnek, már sokat is beszéltem róluk. Majd ha rend lesz a világban, ugyanezek meg fognak jelenni a politikai jobboldalon is, mert ilyenek.

Az SZMPSZ tavaly Pedagógus Életpálya Díjat szavazott meg és adott át neked, aminek volt diákjaid, köztük én is nagyon örültünk. Majd a liberális médiacsaládok csaholó kutyái habzó szájjal hallatták ugatásukat. Ment az ájvékolás ezerrel. Ha jól tudom, a volt gimis osztálytársad, Fekete Irén egy semmitmondó elektronikus levéllel elintézte az egészet. Hogyan érintett mindez?

Egy pedagógus legnagyobb elismerése a diákjaitól, azok szüleitől és az őt körülvevő környezetéből jön. Ebből nekem bőségesen kijutott a 40 év folyamán. Ennek ellenére hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örültem az SZMPSZ által adományozott díjnak. De bizony örültem, nagyon meg is lepett.

Ami utána történt, bárkik sugallatára – vagy ahogyan te nevezted őket, a csahosok nyomására –, az elsősorban azt a 10 embert minősíti, akik képesek pár napon belül másképpen látni a dolgokat. Én nem tudom, hogy kik ők, de valóban igaz, hogy az Elnökasszony gimnáziumi osztálytársam volt, tehát 49 éve ismer. A módszer, amit velem szemben választott, talán nem engem minősít. Túl vagyok rajta, de többet ezzel nem is akarok foglalkozni. Én maradtam, aki mindig is voltam, és ha életem folyamán ki kellett álljak bárki igaza, a barátaim vagy a saját elveim mellett, akkor ezt mindig meg is tettem. Aki ismer, ezt is tudja rólam, s nekem ez pont elég.

Milyen aktivitásokkal tölti mindennapjait a már nyugdíjas földrajztanár, iskolaigazgató Fehér István? Nehezen tudlak elképzelni karosszékben a plafont bámulva...

Legjobban a fizikai elfoglaltság az, ami hiányzik, hiszen falusi ember vagyok, aki szó szerint az erdőben nőttem fel. Mivel szőlészettel pár éve már nem foglalkozom, sokat sportolok, futok, focizok, biciklivel járom a környéket a feleségemmel együtt. Fizikai munkát akkor végzek, amikor a barátaim hívnak dolgozni Bátorkeszire a szőlőbe, vagy bármilyen fizikai munkához. Emellett rengeteget olvasok, hiszen sok-sok könyvet vásároltam az évek folyamán, amelyek elolvasására az iskolai munka mellett nem volt elég időm.

1996 után tavaly is vizsgáztattál. És beugrott, merrefelé is készültél mindig. Másodszor is átmentem: Ausztrália...

Jól emlékszel, ahogy biztosan sokan mások is megjegyezték. Friss nyugdíjasként azonnal elmentem Ausztráliába, ahová egykori, az egyetemen megismert magyar barátommal utaztam. Csodálatos 5 hetet töltöttünk el a déli féltekén. Bérelt kocsival jártuk a legkisebb világrészt. Csak Tasmániában és Nyugat Ausztráliában nem voltunk. Arra ugyanis kellett volna legalább még 4 hét. Így is csaknem 11 ezer km-t autóztunk. Szerencsére, ahová elterveztem, mindenhol voltunk. Az Ayers Rocktól, az opálbányákon át, a Csendes-óceán partján autózva, Townsville, Brisbane, a Fraser-sziget, Sydney – az Operaház és a Harbour Bridge teteje, Ausztrália legmagasabb pontja, a Mt. Kosciuszko, az Apostolok tengerparti sziklái, a Kangaroo-sziget, a Barossa-völgy borait is megkóstolva, Canberrában a Parlament épületében, egészen Puskás Öcsi szobráig Melbourne-ben. Adelaide-ből indultunk el és ott is zártuk a kirándulást.

Bízom benne, hogy ami akkor nem fért bele, rövidesen sikerülni fog, de a bakancslistámon van még pár hely, amit szívesen meglátogatnék.

Egy találkozásunk, beszélgetésünk, közös sörözésünk alkalmával említetted, mik is a terveid, elképzeléseid, talán álmaid a nyugdíjas évekre vonatkozóan. Megosztanád az olvasóinkkal is?

Az utazásokon és a sporton kívül örök szerelmem a zene, ezért szeretnék megtanulni hangszeren játszani. A feleségem és a barátaim körében a lehető legtöbb időt eltölteni és a rock koncertek, focimeccsek látogatását sem fogom feladni. Amit még pluszként elém sodor a Teremtő, azt alázattal elfogadom...

Holecz Attila

Fotók: Fehér-archívum