LIBERNYÁKULUM

„A kutya sem kíváncsi a Tiszára” – Üres padok és nagy szavak az erdélyi táborban 2025. aug. 1.

Hangzatos mondatok, kongó sátrak, és egy újabb „ellen-Tusványos”, ami úgy néz ki, már a startvonalnál befulladt. A Közösségi Párbeszéd Tábor nevű rendezvény hivatalos megnyitóján péntek délelőtt húsz fő, két darab műanyag szék és egy darab sajtóakkreditáció jelent meg – utóbbi a Magyar Nemzettől, akik vélhetően nem a hangulat kedvéért utaztak ki az erdélyi Nagyadorjánba.

A háromnaposra tervezett rendezvényt az „Erdélyi Kossuth Tisza-sziget” nevű formáció szervezte, akik már a névválasztással is jelezték: a magyar történelem két leginkább egymásnak feszülő politikai karakterét próbálják egy zászló alá vinni – de ha már ez sem sikerül, legalább legyen belőle sátor. A látvány alapján azonban inkább csak egy politikai kempingezés zajlik: sátrak vannak, emberek alig.

A megnyitót a tábor ötletgazdája, Kátai István tartotta, aki a beszéde alapján meggyőződéssel hiszi, hogy történelmet ír – csak épp senki nem olvassa el. „Ez a tábor 15 év múlva is lesz, és ez a tábor több, mint Tusványos” – jelentette ki Kátai a körülbelül két tucatnyi hallgató előtt, akik között legalább négyen a szervezői stáb tagjai voltak. Hozzátette: „Tusványoson körülbelül két évtizede befejeződött a párbeszéd. Tusványoson giccses díszletek vannak, lojalitást szolgáló erdélyi politikusok vannak, és közpénzen hízott közszolgák.”

Eközben a valóság az, hogy Tusványos évről évre tízezreket mozgat meg, míg a Tisza-tábor jelen állás szerint legfeljebb egy kisebb családi grillparti szintjén mozog. A különbség persze nem csupán a résztvevők számában mérhető, hanem abban is, hogy míg Tusványoson valódi politikai súlyú szereplők, vezető értelmiségiek és aktív társadalmi diskurzus zajlik, addig Nagyadorjánban egy belterjes panaszklub alakult ki, ahol a legfőbb téma az, hogy máshol miért nem történik semmi.

Kátai abban is reménykedik, hogy a sajtó majd „leírja, ami történik”. Ezúttal kívánsága teljesült – tényleg leírjuk: nem történik semmi. Egyelőre a tábor nem több, mint egy szomorkás árnyéka annak, aminek lenni szeretne. Kerekasztal-beszélgetések ugyan lesznek – legalábbis ez áll a programban –, de ha a közönség létszáma így marad, akkor inkább négyszemközti eszmecserékről lehet majd beszélni.

A rendezvény honlapja szerint a tábort nemcsak Erdélyből, hanem Magyarországról is látogatták volna, de úgy tűnik, a magyarországi résztvevők is inkább a levegőben maradtak, vagy egyszerűen továbbgörgettek. Hiába a nemes célok és a fennkölt gondolatok, ha a valóság azt mutatja: a Közösségi Párbeszéd Táborból leginkább a közösség és a párbeszéd hiányzik.

A konklúzió pedig fájdalmas, de egyszerű: egy rendezvény nem attól lesz több, mint Tusványos, hogy másokat szid, hanem attól, hogy van mit mondania – és van, aki kíváncsi rá. Nagyadorjánban jelenleg egyik sem teljesül.