ZSÍR

A Lascaux-barlang modernkori (rém)története 2024. márc. 9.

Képzeljük csak el, hogy egy nap három barátunk társaságában sétáltatni visszük a kutyánkat, akit egyszeriben elnyel a föld. Miután kiderítjük, hogy az eb barlangvájatba zuhant, azonnal a segítségére sietünk. A vájat mélyére érve azonban az eben kívül 17 000 éves barlangrajzokat is találunk, majd megbeszéljük, hogy soha nem szólunk róla senkinek. Aztán mégis. Pár nap múlva pedig már a legnevesebb archeológusok utaznak a kis falucskánk közelébe, hogy szemügyre vegyék az évszázad legcsodálatosabb archeológiai felfedezését. Így talált rá 1940 szeptemberében egy csapat fiatal és egy kutya a felső-paleolitikum időszakából származó régészeti csodára.

A franciaországi Lascaux-barlang 250 méter hosszú, és 30 méter mély, a benne található falfestmények pedig főként állatokat és geometriai alakzatokat ábrázolnak. A több mint 600 barlangrajz rendkívül színes, részletgazdag, és a korához képest szinte tökéletes állapotban maradt fent az utókornak, ami igazi ritkaságnak számít, hiszen az idő vasfoga rengeteg ilyen őskori művet csócsált már meg, vagy tüntetett el teljesen. A lascaux-i barlang összetett rendszere több fő részből és számos kisebb kamrából áll, amelyek mindegyike különböző festményeket rejt.

1948-ban, a vizsgálatok lezártával a barlangrendszert megnyitották a nyilvánosság előtt is, de elég hamar kiderült, hogy ez a lépés nem volt valami rózsás ötlet.

A naponta átlagosan érkező 1200 látogató nyoma gyorsan meglátszott a több ezer éves műalkotásokon. 

Eleinte a kilélegzett szén-dioxid jelentett gondot, még pedig azért, mert a fal vízpárájával összekeveredve savas kémhatást keltett. 1957-ben a barlang légcserélő rendszert kapott, de a gépek kibocsátotta hő és a látogatók magas számának köszönhető levegőösszetétel kedvező környezetnek bizonyult az algák számára, amelyek kezdtek elszaporodni a barlangban. Az ennek megfékezése érdekében felszerelt gépezet sajnos nem bírta felvenni a versenyt a „zöld betegségnek” is nevezett algásodással, 

ezért a 60-as évek elején André Malraux kulturális miniszter véget vetett a turistáskodásnak, és lezáratta a barlangrendszert.

A helyzet azonban még ezután sem normalizálódott, és a barlangrajzok fennmaradása a mai napig vékony jégen táncol. Néhány sorozatos tervezési hiba miatt a barlangban ellenálló gombafajok is felütötték a fejüket. Ezek a makacs penészgombák már a rajzokon is megtelepedtek, és még a korábban aduászként bevetett formaldehid hatására sem voltak hajlandóak távozni. 2002-ben a kulturális miniszter által összeverbuvált válságstábnak úgy-ahogy sikerült orvosolnia a problémát, de még a mai napig szükség van a rendszeres, manuális gombairtásra.

Az eredeti Lascaux-barlang továbbra sem látogatható, de a Lascaux II, Lascaux III és Lascaux IV másolatok lehetővé teszik, hogy anélkül is a csodájára járhassunk elődeink műalkotásainak, hogy kárt tennénk bennük.


Sárai Erika

nyitókép: history.com