7832

A lengyel-magyar barátság megtestesülése 2024. márc. 28.

Lehet, hogy jelenleg a lengyel és a magyar kormány eltávolodott egymástól a brüsszeli ékverőknek "köszönhetően", de a két testvér nép egymás iránti tisztelete, barátsága és bajtársiassága messze túlmutat a jelenlegi problémás politikai helyzeten.

Az anyaországi, felvidéki és székelyföldi katonai örökséget mentő szakemberek egy első világháborús civil hőstettet kutattak fel.

Felvidéki részről a (rév)komáromi katonasírokat mentő és ápoló társaság vett részt a munkában.

Az eseményhez méltó emlékművet a „Dr.Berend Miklós történeti baráti társaság”, a varsói katonai akadémián tanult öregdiákok alkotta „WAT Magiszterek Védegylete”, valamint a „Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület” és értelemszerűen Zawadka lakosai élén vezetőjükkel, Andrzej Sromekkel emelték. Terméskőből épült alapzatra elhelyeztek egy kétnyelvű emléktáblát, amely március 24. óta immár kőbe vésve őrzi a lengyelek hőstettét.

Konkrétan Zawadka település lakóinak történetéről van szó, akik az első világháborúban megmentették a debreceni 2. huszárezred katonáit az orosz fogságtól. Vagy talán egyenesen a haláltól.

Eme példaértékű (és igencsak veszélyes) kiállásukat megörökítő emlékmű ünnepélyes átadására és megszentelésére március 23-án - a lengyel-magyar barátság napján - került sor Zawadka-Rozdzielben.

Az ünnepségen, amely a tęgoborzy-i plébániatemplomban megtartott, Stanisław Salaterski püspök által celebrált szentmisével kezdődött, a komáromi küldöttségen kívül többek között részt vett Debrecen alpolgármestere is.

A történet a következő:

1914 decemberében az emlékezetes limanowai csata előtt huszár alakulatokat küldtek kelet felé, hogy információt szerezzenek az orosz csapatok mozgásáról és lehetőség szerint lassítsák azok felvonulását. Ekkor történt, hogy a debreceni II. királyi honvéd huszárezred egy egysége, olyan mélyen behatolt az orosz vonalak mögé, hogy elszakadt az alakulatától, az ellenség elvágta a visszavonulásuk útját. Zawadka lakosai elrejtették őket és lovaikat, és 5 napig gondoskodtak róluk, amíg a limanowai ütközet után az oroszok visszavonultak, és így a huszárok megmenekültek.

A közel egy éves előkészítő munka után elkészült emlékmű átadási ünnepségére kivonult Zawadka apraja-nagyja, valamint a környező településekről is sokan. A 614-es magaslaton rendezett ünnepség a himnuszok elhangzásával kezdődött. Dr. Papp István, Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület alelnöke köszöntőjében az ezer éves lengyel-magyar barátságról beszélt, kifejezve azon reményét, hogy az a jelenlegi viharos politikai helyzetben is töretlen marad. Dr. Puskás István, Debrecen alpolgármestere többek között a kapcsolatok szorosabbra fűzésének fontosságát hangsúlyozta ki.

Andrzej Romanek helyi polgármester megköszönte az emlékmű létrehozásán dolgozó személyek munkáját, majd elismerő okleveleket adott át az érintetteknek. A felszentelés után, melyet a püspök úr, valamint Staniszlaw Berzik, tęgoborze-i plébános úr végzett, a koszorúk és virágok elhelyezésére került sor.

A jelenlévők elmondása szerint az ünnepség egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor népviseletbe öltözött zawadkai gyerekek helyezték el a kegyelet virágait. Megható volt látni az 5-6 éves arcokon a megilletődöttséget és egyben büszkeséget.

Ez az emlékmű is bizonyítéka annak, hogy a politikai széljárás lehet forgandó, mint a szerencse, de a népek közti barátság örök és megbonthatatlan.

(Forrás: Rajkó Ferenc, HAON.hu, GOSC.pl)