CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

A magyar átok 2023. febr. 8.

Előző írásomban a szlovák jobbközép térfél kiábrándító politikai nihiljét, az újabb népi plebiszcit előtti meddőnek tűnő vajúdását jártam körül.

Az alábbi fejtegetés annak az irásnak a szerves folytatása, de immár a mi, felvidéki magyar politikumunk, szintén nem túl rózsás állapota tekintetében.

A magyar szálat tekintve, nagyjából ugyanaz a probléma, mint náluk. Pontosan ugyanaz az ideológiai ellentét feszíti szét a Szövetséget is, mint a korábban taglalt szlovák "demokratikus" térfelet. A Szövetség támogatóinak nagy része inkább Ficoval és az orbánista vonallal ért egyet. A magyar, még etnikai pártban gondolkodó elektorátus csupán kisebbik, holott hangosabb és a balliberális média által masszívan támogatott része viszont támogatja a Naď- és Heger-féle vonalat. Főleg, ami a külpolitikát és a háborúhoz való belpolitikai viszonyulást illeti. Gyakorlatilag az ő szemükben is mindenki hoaxer meg orosz propagandista, aki esetleg ellent mer mondani a Naďék által is szajkózzot mainstream-narratívának. És ez a párton belüli kisebbség mindent megtesz azért, hogy az általuk helyesnek vélt, demokratikusnak mondott irányba tolják az egész Szövetséget. Ami viszont az orbánista, szuverenista, nemzeti-konzervatív többségnek értelemszerűen nem teszik.

A gond nem a nézeteltérés, hanem az, hogy bármelyik oldalnak is sikerül majd felülkerekednie a párton belül, az a másik tábort arra készteti majd, hogy ne szavazzon a Szövetségre. Az öt százalékhoz viszont szinte minden magyar szavazatra szükség van.

Így szinte borítékolható, hogy magyar vonalon sem lesz igazi egység. Még akkor sem, ha Sólymosék helyet biztosítanak Simonéknak a Szövetség listáján. Mert a párton belüli széthúzás oka már régen nem csak a személyes animozitás, hanem, már sokkal inkább az áthidalhatatlan ideológiai szakadék.

De az esélyeket tekintve, még mindig jobb az a megoldás, ha a többségi vélemény irányába mozdul el a párt, mert a másik út bizonyosan a politikai süllyesztőbe vezet.

(Fotó: ma7)