ILLIBERÁLIS

A magyar egyszeregy 2022. dec. 3.

Orbán Balázs A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye című könyvében sarokkőnek nevezi azokat a vezérelveket, amelyek a komoly nemzeti politizálás alapjául szolgálnak. Ezeket az elveket, vagy sarokköveket a magyar nemzet történelméből, és mindenkori politikájából vezeti le. Vegyük sorra mind a tizenkilencet, ármasával.

A keresztény kulturális alapokon értelmezett emberkép

A nyugati kultúrkörben az emberkép zsidó-keresztény alapokon nyugszik. Az egyémhez és a közösséghez fűződő viszonyt csak ebben a keretben tudjuk értelmezni. Ez a kulturális háttér szolgáltat mintát az egyén értékének megítélésekor és a közösségez fűződő viszonyunk megértésekor egyaránt. A kommunizmussal és más totalitárius ideológiákkal szemben a kereszténység nem törekszik az emberi természet drasztikus megváltoztatására, hanem egyaránt kiindulási alapnak tekinti az ember gyengeségeit és erősségeit. Nem vitás, hogy a 19. századi klasszikus liberalizmus a nemzeti gondolttal szoros szövetségre lépve hozzájárult a modern, szuverenitásukra büszke államok létrejöttéhez. Ma az európai nyilvánosság hangadói úgy vélik, hogy az általános jogegyenlőség, a jog és férfi egyenjogúság, az emberi méltóság feltétlen tisztelete kizárólag a liberalizmus vívmányai. Ezek az európai értékek azonban valójában a kereszténység szülöttei. Abból a több ezer éves szemléletből sarjadnak ki és váltak alkotmányos értékké, amelyet a zsidó-kereszténység hordozott és hordoz., s amely szerint az ember Isten előtt képességeire, vagyonára, bűnös voltára való tekintet nélkül egyenlő. Ezért amikor a kereszténydemokrácia fontosságáról beszélünk, akkor ezzel nem szűkítjük a demokrácia fogalmát, hanem annak geneziséhez forrásvidékéhez és ideológiai alapjaihoz térünk vissza.

Az ember egyedi és megismételhetetlen érték

Az ember mint egyedi személyiséggel bíró lény Isten megismételhetetlen és különleges teremtménye, akinek elidegeníthetetlen joga van az élethez, a szabadsághoz, valamint a boldogságra törekvéshez. A keresztény kultúra azt tanítja, hogy az ember része a mindenségnek, de egyszersmind hordozója is annak. Ezért az államnak kötelessége az egyén segítése, annak előmozdítása, hogy mindenki a képességéhez mérten a lehető legtöbbet érje el, a lehető legtöbbre jusson az életben. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy mindenki felelős önmagáért, és képességei, lehetőségei szerint köteles is a közösség javára tenni.

A haladás nem változtatja meg az embert

Az ember történeti lény, a történelem alanya, ez azonban nem jelenti azt, hogy ember mivoltunk tartóoszlopai változnának a történelem során. Mindannyian megszületünk és meghalunk, életünket szeretnénk boldogságban és jólétben, aktívan és mások tisztelete által övezve leélni. Ezért az egyén és a közösség viszonya a család, a nemzet, a munka és az alkotés szabadsága emberi mivoltunk szempontjából kiemelt jelentőségű marad. Ezen önmagukban nem változtatnak sem újdonsült radikális eszmék, sem földi paradicsomot ígérő utópiák, sem pedig a technikai fejlődés által kínált, korábban ismeretlen lehetőségek.