ZSÍR
A májusfa
2024. máj. 1.
A májusfa vagy májfa állítása réges-régi népszokás. Ilyenkor már a természeti erők is javában teszik a dolgukat, május első napjára virágba szökkennek a fák, és a gabona is kihajt. A májusfa állítása így nemcsak a természet megújulásának, hanem a fiatalságnak, az életnek is a szimóbluma.
Nincsenek arra vonatkozóan pontos adataink, hogy mikortól vált szokássá a májusfa (vagy épp zöldág) állítása a magyar nyelvterületen, annyi azonban biztos, hogy Temesvári Pelbárt ferences rendi szervezes 1502-ben kelt latinnyelvű prédikáció-gyűjteményéven már népszokásként hivatkozik a májusfa állításra, így joggal gyaníthatjuk, hogy fél évezrednél jóval régebbi időkbe nyúlik vissza a gyakorlata.
Az egyházi legenda szerint Fülöp és Jakab apostoloknak térítő útjuk során egy Vaburga nevű szűz leány volt a segítőjük, akit a pogányok megrágalmaztak, hogy nem ártatlan. A leány azonban elővette a vándorbotják, letűzte a földbe, letérdepelt és imádkozott előtte, mire a száraz fa a gúnyolódó pogányok szeme láttára kizöldült. A legenda alapját a két első századi aposotol, illete a 8. században élő szent Valburga azonos napra eső emléknapja képezi.
A májusfa sudár, a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé. Sok helyütt csak a bíró és a pap háza, esetleg a templom előtt állítottak fel egyetlen magas májusfát, a lányos házak udvarán kisebb fa díszelgett. A májusfákat szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással stb. díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögezték volna. Erdélyben (Csík) ki is faragták a fát vagy a legény rávéste a nevét (Háromszék)
– írja a Magyar néprajzi lexikon.
A népszokás persze idővel átalakult, a két világháború között divatba jött a május 1-i szerenád is, amit a lánynak fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával. A szerenádot követően a lány kiment és borral kínálta a legényeket.
Szokás továbbá a hajadon lányok kapujának bekötözése is, hogy ne tudjon megszökni, illetve kisebb-nagyobb ajándékokat (italok, parfüm, virág, ékszerek stb.) is kikötözni a májusfára vagy a kerítésre.
Egy lányos háznál általában egy májusfát szokás állítani, de előfordul, hogy a rivális udvarlók akár többet is állítanak.
Persze nem csak a május fal felállítása, hanem annak kitáncolása is hozzátartozott az ünnepkörhöz, ami táncmulatsággal ért véget a hónap végén. A májusfa ledöntésének szertartásos mozzanata volt a fa körültáncolása, a májusfára mászás. Különösen nehéz volt a lehúzott kérgű, magas fát megmászni. Azé lett a tetejére erősített ital, akinek ez sikerült. A legények gyakran megtréfálták egymást azzal, hogy az üvegbe paprikás vizet tettek.
Forrás: Magyar néprajzi lexikon, Wikipedia