LESZ, LESZ, LESZ

A maketingpártok alkonya 2022. dec. 21.

Amint arról korábban írtam, 2012 óta, amikor Matovič először került a parlamentbe, három tucat képviselő lépett ki a parlamenti képviselői klubjából.

Ezért aggályos hosszútávon a marketingpártok működése.

Mivel olyanok, mint egy ad hoc bizottság, amelyet bizonyos ügyben létesít egy döntéshozó testület. Arra megfelel, hogy a célt elérje (az OĽaNO esetében ez Fico leváltása volt), de hosszú távon, regionális bázis és ideológiai kötelék nélkül az ügy elévülése nyomán elveszíti a projekt a létjogosultságát, azaz feleslegessé válik.

Matovič nagyjából úgy válogatja össze a választasok előtt a listáját, mint egy-egy VIP-valoságshow résztvevőit. A lényeg, hogy ismert emberek legyenek és kellően széles társadalmi spektrumot fedjenek le. Meg úgymond érdekesek, kellően szabadszájúak, érzelmeket generáló, sokak által követett véleményvezérek, azaz (divatos szóval élve) influenszerek legyenek.

Ez addig működik, amíg a szavazatokat kell minél nagyobb számban begyűjteni. Szükség van hozzá persze ütős, meghökkentő kampányra is, de ebben Igor utolérhetetlen.

Valami hasonlót tapasztaltunk az utóbbi önkormányzati választások kapcsán is kicsiben.

Itt van például a pozsonyi főpolgármester, Matúš Vallo és a komáromi városvezető, Keszegh Béla esete.

Immár másodízben vették be a két városházát olyan csapattal, amely a fentebb vázolt ismérvek mentén állt össze. Ami a cél elérése szempontjából jó stratégia, de a további munka nehézzé válhat, mert a sok erős és önálló személyiséget, aki mind-mind más ideológiai háttérrel bír, nehéz egy irányba állítani és főleg egyben tartani a csoportot.

Helyi szinten még hagyján. Mivel ott kevesebb az ideológiai súrlódás, de országos szinten ez már szinte kivitelezhetetlen. Ennek tökéletes példája az OĽaNO széthullása. Immár harmadízben.

Az ilyen marketingpolitizálásra felvidéki magyar vonalon kiváló példa a Szövetség.

Ott részben a Híd, de főleg az Összefogás próbálta meg ezt a divatos modellt meghonosítani a politikai gyakorlatban. Háttér és bázis nélkül szerettek volna egyfajta központi think tank jellegű politikai kommunikációt folytatni, amelyhez nem kell végigkilincselni az alsóbb struktúrákat és jóváhagyást kérni. Azaz egyfajta elitista diktátum alapján szabni meg a párt irányvonalát, szűk felső körben határozni meg bizonyos emberek pártposztokra és a választási listára való jelölését.

Ez persze addig nem volt baj, amíg ezzel csak a saját (kisszámú) tagságuk és választóik felé voltak kénytelenek elszámolni.

De amikor ezt az egész mentalitást egy olyan pártra is rá szerették volna erőltetni, amelynek alulról építkező, demokratikus néppárti a DNS-e, az bizony komoly ajadályokba ütközött.

Az ideológiai távolságról nem is beszélve.

Amikor a többségi, konzervatív magyar számára ideológiai és politikai viszonyulás szempontjából Orbán Viktor és a Fidesz olyan, mint az Esthajnal csillag a tengerész számára a vadul háborgó tengeren, a balliberális-progresszív szövetségi kisebbség számára pedig Orbán maga a patás ördög, vagy jobb esetben se jó, se rossz, hanem valamilyen. Akkor baj van.

Így nem lehet egyben tartani egy pártot!

A platformok megléte ezt a szinte feloldhatatlan konfliktust és a permanens széthúzást csak súlyosbítja.