AMMARHA!

A mesterséges intelligencia és az irodalom 2023. febr. 22.

Régtől érzékelem, hogy egy egészen orwelli világ bontakozik ki a szemünk előtt. A tudományos-fantasztikus irodalom rajongójaként sokszor elképzeltem, milyen jövő is várhat ránk, aztán egyre jobban elmerülve ezekben az utópiákban, felfedeztem, hogy ezeknek a csodás változásoknak a csírája már-már szárba is szökkent.

Ma délelőtt az egyik hírportálon egy látszólag ártalmatlan, ám fölöttéb félelmetes cikkre bukkantam, mely arról számol be, hogy az Amazon e-könyv boltját ellepték a ChatGPT mesterséges intelligencia segítségével írt könyvek. Hű, micsoda haladás, a jövő elkezdődött! Sorra születnek majd a tökéletes művek! Jönnek a hibátlan festmények, hibátlan tervrajzok, diagnózisok. Szép új világ bontakozik ki a szemünk előtt.

De valóban ennyire rózsás lenne a helyzet? Nem akarok korunk vészmadara, afféle paranoid Sarah Connor lenni, aki a gépek támadásától rettegve éli az életét, magam is a modern technikai vívmányok között élem az életem, és ez így is van rendjén. 

Ám fel kell tennem a kérdést, valóban jó dolog, hogy gépek alkotásait emeljük ezentúl az emberi teljesítmények csúcsára? 

Képzeljük csak el, mivé lenne a világ egy-egy apró hiba, egy-egy szándékos „tévesztés” nélkül. Nos, sem penicilin, sem jazz, de még csak barokk sem létezne! De ugyanúgy nem létezne az innovációk sora, hiszen a már meglévő elemek újrakombinálása bárhogy is nézzük, véges számú eredményt hordoz: ugyanazok az elemek, ugyanazok a szabályok, csak más és más sorrendben. 

Gyakorlatilag bárki képes Petőfi modorában verset írni, aki kellő mélységig tanulmányozta a nagy költő stílusát. 

Nagyjából 50 évig nem is nagyon akadt maradandót alkotó poéta a szabadságharc költőjének halála után a magyar irodalomban (természetesen Arany Jánost és Vajda Jánost kivéve), annyira Petőfi akart mindenki lenni. Azt, amit Petőfi elért, épp az innovációval érte el, hogy mert másként alkotni, mint a korábbi korok alkotói. Kiemelkedőt pedig az a generáció tudott ismét alkotni, aki szándékosan eltért Petőfi költői világától. 

Vagy vegyük Mona Lisa rejtélyes mosolyát. Vajon máig vitatkoznának erről a festményről emberek milliói, ha Leonardo da Vinci egy kicsit feljebb húzza azt a mosolyt? 

Ami látszólag hiba, az teszi eredetivé, érdekessé az emberi alkotásokat. 

Da Vinci és a renszánsz nagyságok után jól érzékelték a művészek, hogy innen nem vezet, nem vezethet tovább az út a tökéletesség felé, így jött a manierizmus, ami szakított a harmóniával, a természetességgel, a valósághű ábrázolással. Tehát új elemeket emeltek be, mivel felismerték a korábbi művészeti eszköztár határait.

Nyilván ha valaki gyorsan szinte tökéletesnek látszó művet akar létrehozni, bedobhatja a mesterséges intelligenciának a megfelelő paramétereket, és voilà, megszületik a nagy mű, amit algoritmusok sora szült meg. Épp csak az emberi tényező, az apró hibák, vagy épp az alkotói intuíció marad ki az alkotási folyamatból. 

Nagyon fontos aspektus a mesterséges intelligencia „világnézete” is.

Ahogy azzal már nyilván mind tisztában vagyunk, a ChatGPT bizony liberális szellemiségű értékrendet képvisel. Vajon így milyen művek lepnék el a könyvesvoltok polcait? Csupa woke-ideológiájú alkotás, mely úgy viszonyulna az irodalomhoz, mint a mosógépzúgás Vivaldi A négy évszakjához. 

Ezt akarjuk? Ennél még a legtehetségtelenebb dilettáns alkotásai is felüdülés és érték, hiszen a mesterséges intelligenciából pont az hiányzik, ami a művészetet művészetté teszi: az ember.

Adatokat feldolgozni nyilván mindig jobban fog tudni egy gép, de mélyebb összefüggéseket, igazságokat csak az ember találhat meg. Valahol az emberi mivoltunk, a lelkünk elvesztését látom abban, ha még a művészetet is átengedjük a gépeknek. 

Isaac Asimov A kétszáz éves ember című zseniális elbeszélésében úgy határozott az élő és az élettelen, tehát gépi létformák közötti különbségről, hogy az az élő, az emberi, ami képes meghalni. Érzelmeink, félelmeink, örömünk és bánatunk pedig csak nekünk, embereknek van. 

Nyilván nem mehetünk el a modern kultúra ilyen megnyilvánulásai mellett, mint amilyen a mesterséges intelligencia, hiszen elkerülhetetlenül az életünk részét fogják képezni, de a döntés a miénk, hogy mit fogunk művészetként és mit gyártósorról lekerült tucattermékként kezelni.