CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Králik Róbert: A mi kezünkben van a döntés 2024. jún. 8.

Szép, napsütéses szombatra ébredtünk. Ízlés kérdése, de nekem talán túl meleg is a mai nap. Talán a választási kedvet is lohasztja a hőség, mint a kerti növényzetet. Talán nem. Örök talány, hogy mi a jobb? A fülledt meleg idő, vagy a cudar esős.

Most mindenesetre igazi nyári hőség van. Legalábbis itt Komáromban. Ahol még véletlenül sem a Tisza árad, hanem a vén Duna, meg a Vág, amit a Duna ilyenkor plusszban duzzaszt. Az árhullám elvonulásanak igaz, jót tesz a nagy meleg, hiszen az is csökkenti picit a vízszintet.

Csak a személyes komfortérzet szempontjából nem túl kedvező ez a dunszt. Legalábbis nálam egy ideje ez a helyzet. Ahogy az ember öregszik, úgy zavarja egyre inkább a hőség. Mert gyerekkoromban, amikor a dacsókeszi öntözővíz-tározóban fürödtünk Csáb határában, nem igazán zavart a 30 fok. De az is lehet, hogy akkoriban, a nyolcvanas évek elején, nem is voltak még 30 fokok. Vagy csak meglehetősen ritkán. Legalábbis arra mifelénk, az Ipoly mentén, ez volt a helyzet.

De elkalandoztam. Hiszen elsődlegesen nem az időjárásról szerettem volna értekezni. Azon morfondíroztam e cikk megírása előtt, hogy miért van az, hogy ilyen kevesen járnak mifelénk szavazni. Én - természetesen - éltem a szavazati jogommal, ahogy eddig az összes választáson. Beleértve az elnökválasztások mindkét körét. Valahogy babonás is lettem ez ügyben. Most már nem szeretnék kihagyni egyetlen választást sem, mert a zsigereimben úgy érzem, hogy az esetleg valami baljós történést vonna maga után. Ennek kapcsán az nem fér a fejembe, hogy miért vannak ennyire sokan olyanok, akik ezt az egészet lefütyülik. Mert a hírek szerint - eddig - nagyon kevesen járultak a magyar vidéken újra az urnákhoz.

Oké, oké, okot a távolmaradásra lehet találni egy tucatnyit, de mégis! Ez olyan esély a közviszonyok alakítására, amit oktalanság - a fiatalok szóhasználatával élve - offolni.

Nem véletlen a szóválasztásom. Sajnos főleg a fiatalok nem élnek ezen lehetőséggel, aztán meg sokan közülük azt kérdezik, hogy miért a búmerek döntenek többségében az ő jövőjükről. Hát azért, kedves ifjoncok, mert ti magasról kakiltok az egészre!

Pláne annak tudatában, hogy ezúttal nemcsak a felvidéki magyar közösség életét meghatározó döntés előtt állunk, hanem gyakorlatilag az egész kontinens jövőjét meghatározhatja az, hogy az egyes országokban milyen döntések születnek.

Hogy erősödik-e a béke hangja, pontosabban a békés rendezésre való törekvés hangja, vagy folytatódik-e az EU és NATO központjából hallható, egyre félelmetesebb háborús kardcsörtetés.

Mi, keresztény konzervatívok, békepárti szuverenisták azt szeretnénk, a háborúzó felek mielőbb asztalhoz ülnének.

Mert hiába fogják egymást még három-négy évig a földbe döngölni a háborúzó felek, többé kevésbé semmit nem fognak elérni vele. Mert az oroszok nem fogják legyőzni a NATO-t, az atlanti háborús héják pedig nem fogják politikailag és gazdaságilag szétzilálni Oroszországot!

Már csak azért sem, mert a nyugati háborús narratíva következtében egyre közelednek egymáshoz az oroszok, a kínaiak, az indiaiak és a többi BRICS-ország. Vagyis egy elég komoly gazdasági, politikai és főleg emberanyagban duskáló ellenpólus van kialakulóban.

Úgyhogy hiú ábránd mindkettő. Az is, hogy az orosz katonák az Atlanti-óceánban áztatják majd a lábukat, ahogy az is hiú ábránd, hogy Oroszországot majd szétdarabolják a nyugati  nagyhatalmak, mint anno a Trianon-palotában Magyarországot.

Nem értem tehát, hogy mi értelme van még a további gyilkolászásnak, mindkét oldalon. És ez nemcsak az ukránokra meg az oroszokra vonatkozik, de főleg a háttérhatalmakra, amelyek az ukránokat pénzzel, paripával látják el, és főleg reménnyel kecsegtetik.

Azért fontos a mai döntés, hogy az Európai Unió kiszabadulhasson ebből az egyre gyorsuló háborús örvényből. Mert mi már megbűnhődtük a múltat és jövendőt...

Legalábbis olyan szinten, hogy ne akarjanak katonákat küldeni a harctérre, mert sajnos azok hullazsákban fognak hazatérni.

Lehet, hogy a vezetőknek nem számít az egyszerű ember élete, csak a saját gazdagodásuk, de végtére is mi vagyunk többen, egyszerű, hétköznapi emberek. Végső soron mi döntünk. Ma legalábbis lehetőségünk van erre.

Hölgyek és urak! Van tehát még nagyjából 6 óra arra, hogy - aki még nem tette - elmenjen és leadja a szavazatát. Hogy válasszon egy békésebb jövő és egy ki tudja hova vezető, talán a harmadik világháború irányába tartó út között.

Inspirációként megosztok önökkel egy költeményt. Nem, nem valami koszorús nagyágyútól. Hanem szintén egy hétköznapi embertől. Egy komáromi műkedvelő költő tollából.

Olvassák el Nagy Ferenc versét! Megható és igazán tettre serkentő sorok ezek.