7832

A mi nevünkben 2022. márc. 10.

Az Esterházy János Emlékév lezárására és kiértékelésére gyűltek össze tegnap Alsóbodokon, a mártírpolitikus, Isten szolgája Esterházy János tisztelői, hogy hálaadó szentmisével adózzanak, hajtsanak fejet egy ember emléke előtt, aki a közösségéért, hitéért, mély keresztényi elkötelezettségéért szenvedett; értünk, nemzetéért, Istenéért. 

A szentmise előtt – Nagycétényben, a templom melletti emlékparkban – került felavatásra az Esterházy János bronz plakettjével ékesített emlékoszlop, mely tegnaptól ott is hirdeti a politikus egyik ismert jelmondatát: ,

,A mi jelünk a kereszt!“ 

Az emlékhely felavatását és megszentelését megtisztelte jelenlétével Czimbalmosné Molnár Éva, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidékért felelős főosztályvezető asszonya, aki maga is kiemelten támogatta és figyelemmel kísérte az Esterházy János Emlékév eseményeit, rendezvényeit, és aki mintegy összekötője volt az államtitkárság és az Emlékbizottság közötti összehangolt és sokrétű együttműködésnek, Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, valamint Dr. Molnár Imre, az EJ Emlékbizottság elnöke is. 

Az emlékoszlop felavatása előtt, amit Farkas Zsolt szőgyéni, és Andruskó Gyula nagycétényi plébános szentelt fel, Ladányi Lajos, a Zoborlaja KHT elnöke mondott ünnepi beszédet, kiemelve Esterházy János politikai hitvallását és üzenetét a mának. Az ő beszédéből idézünk: 

„»És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.« 

Amikor ezt a bibliai idézetet elolvastam a budapesti összetartozás emlékművénél, akkor ez a kőbe vésett gondolat teljes mélységében érintett meg engem. Rögtön arra gondoltam, hogy ennek mindennapi cselekvéseinkben jelen kell lennie. Ahogy az idézetben is szerepel, mindig törekedjünk az igazságra, mert csak így lelhetünk a békességre, és az igazság gyümölcse vezethet a nyugalom és biztonság felé. Ezek az alapvető fogalmak teszik lehetővé, hogy megértsük Esterházy János életútját, példáját, határozott, emberi magatartásának követését.

Esterházy János életútját sokan ismerhetjük, de vajon mit sugall ez az áldozatkész életpálya számunkra a mi küzdelmeink szempontjából? Elsősorban azt, hogy mindig ki kell mondani az igazat, az igazságérzetünk szerint kell cselekednünk. Akkor is, ha minket azért kellemetlenség érhet, áldozattal járhat. Még akkor is ki kell mondani, ha emiatt a korábban felénk szórt bűbájos csábító mosolyok helyett a gyűlölködő tekinteteket kapjuk. Mert előbb-utóbb csak ez a fajta igaz magatartás vezethet el a békességhez, nyugalomhoz és a biztonsághoz. Csak ezen figyelemre méltó fogalmak mentén lehet fejlődni és gyarapodni. Minden más zsákutca! Sosem szabad megfelelési kényszer alatt cselekednünk, mert az mindig megbosszulja magát. Esterházy János sem a változó hatalom, és a körülötte legyeskedők elvárásai alapján cselekedett, hanem mindig közösségünk érdekeit tartotta szem előtt, még akkor is, ha ezért veszélybe került az élete.

Esterházy János magára maradt kiszolgáltatottságában, de mi sokan vagyunk, akik követői lehetünk. Ha tiszteletben akarjuk tartani áldozatvállalását, akkor üzenetét a mának együtt, hatalmas erővel kell megjeleníteni. Sok esetben elég csak a rendelkezésre álló jogainkkal élni, 

például nevünk becsületes magyar formában való használatával, gyerekeink magyar nyelvű iskolába és óvodába járatásával, 

a környezetünkben lévő feliratok magyar nyelvű feltüntetésével, és már ezzel is tehetünk valamit Esterházy János emlékének megbecsüléséért. Ráadásul attól sem kell tartanunk, hogy ezért meghurcolásban lenne részünk, vagy börtönbe kellene vonulnunk. 

Felmerülhet bennünk néhány kérdés: tudunk legalább ily keveset is felvállalni Esterházy János megrendítő áldozataihoz képest? Nézzünk szembe önmagunkkal: képesek vagyunk segíteni a másikat, elismerni mások eredményeit és segíteni törekvéseiben közös céljaink elérése érdekében? A mai kor manipulatív hatása alatt nemcsak az önös érdekeinket próbáljuk a közösségi érdek fölé helyezni? Ha ebből meg akarjuk találni a kiutat, akkor vegyük komolyan Esterházy János életútjának tanulságait és figyelmeztetéseit. És ne felejtsük, ő mindig kiállt nézetei és elvei mellett, még akkor is, ha azok a kor erőivel szembe mentek. Mindegy volt számára, hogy a túlerő jobbról vagy balról próbálta őt megtörni. 

Legyünk következetesek, ne úgy alakítsuk nézetünket és véleményünket, ahogy azt mások szeretnék hallani, ne akarjunk másoknak megfelelni, hanem igyekezzünk Esterházy János példáját követve megmaradni saját igazunknál és azt próbáljuk a rendelkezésre álló eszközökkel érvényre juttatni. 

Sosem késő felismerni a dolgokat: lehet, hogy Esterházy János életének kálváriája sokak számára kevésbé ismert, ezért feladatunknak tartjuk, hogy ezt a követendő életutat minél többen megismerjék. De nem elég csak beszélni róla, hanem cselekedeteit példának tekintve jó lenne méltó módon minél több helyen bemutatni. Már az is bizakodásra ad okot, hogy Felvidék-szerte nagyon sok helyen emléket állítanak neki, és különös örömmel tölt el, hogy Nagycétény közössége szintén felsorakozott ehhez a főhajtáshoz Esterházy nagysága előtt. Annak ellenére, hogy Zoboralja szórványvidék, ezzel a tiszteletadással, életképességünket, élni és tenni akarásunkat bizonyítjuk. 

Bátran elmondhatjuk, 

hogy 65 évvel halála után továbbra is érvényesek gondolatai, a közösségünk érdekében megfogalmazott elvárásai. 

A mi feladatunk, hogy ezt az örökséget felvállaljuk, szellemiségét tovább vigyük, mert a ránk bízott hagyatékának-közösségünk számára- megtartó ereje van, és üzenetét magunkban hordozva bizakodással nézhetünk a jövőbe. Éppen ezért segítsük egymást törekvéseinkben, közös fellépéssel és összehangoltan közelítsünk az Esterházy János által kimondott igazságok felé, mert csak akkor tudunk olyan eredményt elérni, amely az utánunk jövő generációnak is útmutatóként szolgál önazonosságtudata megőrzésében” 

– fejezte be beszédét, Ladányi Lajos

Az alóbódoki Szent Kereszt Felmagasztalása Kápolnában a szentmisét Gyurcso Zoltán, a nyitrai egyházmegye püspöki helynöke mutatta be, aki felemelő szavakkal és prédikációval méltatta Isten szolgája Esterházy János hitét, keresztény elkötelezettségét. Kiemelte, hogy az emlékévben sokan, sok helyről mentünk együtt azon az úton, melyet egykoron a mártírhalált halt gróf is bejárt, és segítettük egymást, fogtuk egymás kezét, mint igazi jó testvérek és keresztények, hogy az ő példáján felbuzdulva hirdessük azt a keresztényi szeretetet, mely felemelte őt Isten tenyerébe. Beszéde végén az atya megköszönte megboldogult Paulisz Boldizsár templomépítő emberfeletti erőfeszítéseit, mellyel létrehozta ezt az emlékhelyet, örök mementóként emlékeztetve minket az emberi akarat és elszántság diadalára, amivel Boldizsár testvérünk tanúságot tett arról, hogy Istennel minden lehetséges, de nélküle semmi. Az emlékév lezárásaként az EJ zarándokközpont, a Pázmáneum Társulás, valamint a Mirjam Rádió vezetése az Emlékévet lezáró sajtónyilatkozatot adott ki, melyet Dr. Molnár Imre olvasott fel, s melynek végén kiemelte: 

„János testvérünk közbenjárása által kérjük az Irgalmas Isten áldását, hogy munkánkkal magyar nemzetünk és minden nemzet javát szolgálhassuk.” 

A szentmise után, melyet több médium is élőben közvetített, a templom alatti sziklasírban a jelenlévők és a társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit, többek között a Cserkészszövetség, a Szövetség Párt, Forró Krisztián elnök képviseletében, a Csemadok, a SzaKC, Magyarország pozsonyi nagykövetsége, a Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Pázmáneum Társulás és az Esterházy Emlékbizottság. 

A hálaadó szentmise után az Esterházy János Emlékbizottság részletes beszámolókkal értékelte az egész éves, sikeres rendezvénysorozatát, mely konferenciákból, film- és könyvbemutatókból, zarándoklatokból, emlékhely avatásokból, illetve előadásokból állt. A Nemzetpolitikai Államtitkárság részéről Czimbalmosné Molnár Éva főosztályvezető asszony köszönte meg a jelenlévőknek azt a rengeteg munkát, mellyel megemlékeztek Esterházy János munkásságáról és reményét fejezte ki, hogy ennek az útnak csak egyetlen vége lehet, 

az pedig Isten szolgája, Esterházy János boldoggá avatása, mely előbb vagy utóbb, de bizonyosan meg fog történni. 

Az emlékév kiértékelésnek utolsó megszólalójaként Paulisz Marián, Alsóbodok polgármestere és Dr. Molnár Imre megköszönte mindenkinek, aki bármilyen munkával szolgálta ezt a küldetést kiemelve, hogy János testvérünket azért ítélték egykoron halálra, mert a politikának kellett, hogy a hűborús bűnös szlovák pap, Tiso mellett, egy magyar embert is feláldozzanak. 

Őt értünk, 

és miattunk ítélték halálra, a mi nevünkben. 

És ezt soha nem feledhetjük, míg élünk. Áldozata nem lehet hiábavaló, és csak a boldoggá avatása lehet megnyugvás mindnyájunk számára, akik vele együtt játjuk végig a nemzet iránti szolgálat kegyes és alázatos útját.

Hrubík Béla

fotók: Hrubík Béla