CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

„A mohi erőművet a cseh és a szlovák kormány nevében megszavaztam, a horvátéban tartózkodtam, a magyar kormány nevében leszavaztam” 2023. máj. 3.

Bod Péter Ákos az első szabadon választott magyar kormány ipari- és kereskedelmi minisztere, majd pedig a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt. A Horn-kormány politikai nyomásgyakorlással elmozdította a helyéről, ugyanakkor kinevezte a térség nagy infrastrukturális projektjeit megfinanszírozó nemzetközi intézményébe, az EBRD-be, ahol a magyar mellett a szlovák, a cseh és a horvát kormányt is képviselte. A ma közgazdász-professzorként tevékenykedő szakpolitikus a Piros7.-esnek kifejtette: míg Horvátországban személyesen Tudjman elnök fogadta, Mečiar csak a szakminiszterét delegálta hozzá, ha valamiről egyeztetni kellett. A közgazdásszal Posta Ákos István beszélgetett.

Posta Ákos István: Tavaly került mozikba Tősér Ádámnak az Antall-kormány alatti taxisblokád időszakát feldolgozó játékfilmje A Blokád. Látta a filmet? Amennyiben igen, milyennek tartja?

Ha nem is a premierhéten, de megnéztem, mivel sok helyen adok elő és a tanítványaimtól számítottam arra, hogy kérdeznek a film kapcsán. A film nem dokumentumfilm, hanem játékfilm, annak ellenére, hogy vannak akkori híradós bejátszások is benne. Engem is egy színész alakít, de nincs is sok szerepem. Játékfilmként kifejezetten jól van felépítve, élvezhető és a mai fiataloknak ez már történelem.

Az ipar- és kereskedelempolitika terén milyen lépéseket volt kötelező megtenni és miben volt szabad mozgástere a kormánynak? Gyakran elhangzik, hogy a késői Kádár-korszakhoz képest milyen brutális volt a GDP-csökkenés Magyarországon, sőt az egész térségben. Sokan felhánytorgatják, hogy a Nyugati érdekeknek való megfelelés érdekében, a szovjetekkel összerúgta a port a kormány, holott például a magyar agrártermékeknek biztos piaca volt: Szibériában is a szabolcsi almát ették...

Egyáltalán nem összerúgtuk a port a Szovjetunióval és az utódállamaival, ez egy elterjedt tévképzet. Egyszerűen összeomlott a szovjet piac. Volt, hogy Moszkvában tárgyaltam, hogy szerezzek olajat az országnak. Nagyon kedvesen fogadott több delegáció is, szovjet és orosz szinten is, de teljes káosz volt. Végül azt tanácsolták, hogy menjek Tatárföldre, ott még talán van egy kis olaj...

Fontos megjegyezni, hogy nem voltak rosszak a kapcsolataink: 

Borisz Jelcin Oroszország nevében bocsánatot kért 1956-ért a magyar Parlamentben. 

Ez egy világhatalom részéről különösen nagy és fontos gesztus!

A szovjet tömb országainak a termékei a nyugati piacon egyszerűen, az akkori állapotukban, nem voltak versenyképesek. A magyar Ikarusz-buszt Nyugatra nem lehetett eladni, mint ahogyan a bolgár Balkancar targoncát sem. Működőtőke-befektetés kellett, modernizáció. Már a kormány beiktatása utáni hónapokban idejött Antall József miniszterelnök tárgyalásai nyomán a német-amerikai érdekeltségű OPEL-gyár. Én később Suzuki úrral letárgyaltam, hogy Magyarországon építse meg a gyárát. Ez lett az esztergomi autógyár, ami ma is működik. 

Volt visszaesés, természetesen, de ennek az is volt az oka, hogy a Kádár-kormány a viszonylagos jólétet, aminek a csodájára jártak a keleti tömbben, de nem volt valódi jólét, hitelből finanszírozta. Ebben például Csehszlovákia más utat járt. Husákék a Nyugatot inkább ellenségnek tekintették és nem vettek fel onnan hiteleket.

Kormányzati és nemzeti banki szerepvállalását követően az EBRD-ben tevékenykedett, Magyarország, Szlovákia, Csehország és Horvátország képviselőjeként. Milyen érzés volt azt a Horn-kormányt képviselni, ami Önt kifúrta a Magyar Nemzeti Bank éléről? Milyen volt az együttműködés a nem csak retorikájában, hanem törvényeivel is a szlovákiai magyarság ellen cselekvő Mečiar-kormánnyal együtt dolgozni? Mi volt akkor, ha ellentétes irányú szavazatleadásra utasították a különböző kormányok? Volt egyáltalán az adott kormányoknak joga ahhoz, hogy kiadják az ukázt, hogy hogyan szavazzon vagy pedig az adott kormányok Önre, mint szakpolitikusra delegálták azt a jogot, hogy az adott kormány, az adott ország érdekeit figyelembe véve adja le a szavazatát, úgy, ahogyan szakmailag jónak látja?

Ez nem vegytisztán így avagy úgy működött. Eleve ezeknek az országoknak nagyon kicsi szavazati arányuk volt. A négy országnak volt összesen körülbelül két és fél százaléka, míg az USA-nak tíz, Franciaországnak nyolc. Az adott országok vezetőivel személyesen tartottam a kapcsolatot. Tudjman elnök lekezelt velem. Horn Gyulával tegeződtünk, annak ellenére, hogy kifúrt a Magyar Nemzeti Bank éléről, ugyanis én voltam a Teniszszövetség elnöke, ebben a minőségemben pedig nagyon respektált, ugyanis szeretett teniszezni. Igaz, elég rosszul játszott.

Mečiar viszont a velem való kapcsolattartást a szakminiszterére bízta.

Amikor egy adott ország szeretett volna egy infrastrukturális beruházást megfinanszíroztatni az EBRD-vel, mindig elmentem az adott helyszínre, felmértem az állapotokat, hogy megfelelően fel tudjak szólalni az ügy érdekében. A horvátok például szennyvíztisztító-rendszerre pályáztak, ami aztán nagyon jót is tett az Adria víztisztaságának.

A legproblémásabb ügyet az jelentette, amikor Szlovákia kért támogatást a mohi erőműhöz. A közismerten atomenergia-ellenző Ausztria nagyon aktívan kampányolt ellene. A csehek természetesen támogatták a szlovákokat. A horvátok tartózkodtak az ügyben, nem érezték túl fontosnak. Felhívtam Horn Gyulát, hogy a magyar kormány nevében hogyan szavazzak. Hornnak nem tetszett az egész ügy, mert nem akart konfrontálódni egyik szomszéddal sem, így azt mondta, hogy figyeljem meg, hogy mi lesz a többségi akarat és annak megfelelően szavazzak a magyar kormány nevében. 

Mivel egyértelműen látszott az elutasítás, a cseh és a szlovák kormány nevében megszavaztam, a horvát nevében tartózkodtam, a magyar nevében pedig elutasítottam.

Mivel az EBRD így lesöpörte az asztalról a mohi atomerőmű megfinanszírozását, Szlovákia később más forrásból oldotta meg.

A beszélgetés további részleteit érdemes megnézni az alábbi videón, ahol többek között az is szóba kerül, hogy térségünk országainak előnyösebb-e bevezetni az eurót, ahogyan Szlovákia tette vagy jobb a nemzeti fizetőeszköz megtartása? Mennyire járható út a gazdaságélénkítés eszközéül használnia egy jegybanknak a nemzeti fizetőeszköz leértékelését? A rendszerváltást követő ipartelepítés is szóba kerül: miért települt egy-egy gyár éppen Győrbe, Komáromba vagy Zsolnára, milyen szerepet játszottak ebben az egyes kormányok gazdaságpolitikai szereplői?