CINK

A Nagy Felvidéki Vérvonal Szövetsége 2022. márc. 18.

Előre szólok, gusztustalan lesz. Aki tehát nem bírja a vér szagát, ne olvassa tovább. Jól van, tehát mindenki maradt.

Én úgy képzeltem el a Felvidéki Nagy Magyar Gyűjtőpártot, hogy egy valós, erős, határozott politikai képviselet jön velünk szembe a mindennapjainkban, amely komoly szakmai alapokra, alulról építkezve, ügyes és életszagú marketingfogásokkal kerül a mindennapi magyarok látószögébe, éppen annyira, amennyire kell, hogy elnyerje a szimpátiájukat.

Egy párt dolga a nemzet istápolása. A Felvidéken talán a magyar közösségben a legerősebb a civil tevékenység, hiszen nekünk nem adja csak úgy az állam a magyar kultúrát, azt mi magunk teremtjük meg a – javarészt – civil egyesületeink, klubjaink által. A Szövetségnek tehát van egy nagyon erős, pártonkívüli szövetségese, amiben még az is előny a számára, hogy a tevékeny tagok nagy részben a párt tagjai, szimpatizánsai.

Miért kell akkor a Szövetségnek átvenni, másolni ezeknek a szervezeteknek a tevékenységét?

Amelyik politikus jótékonykodni akar, bármilyen kulturális rendezvényt szervezni, akkor azt tegye meg önkéntes civilként, de ne politikai logókkal teleragasztva, mert ez nagyon őszintétlen így.

Sziasztok, itt vagyok, tampont gyűjtök, fotózzatok! Aztán a szívszorongató marketinggel előadott mélyszegénység-szolidaritás be is fejeződik a fényképezkedéssel. Tőlem tájékozottabbak mondják,

hogy az összegyűjtött csomagokat lerakták „vidéken” a községi hivatalokban meg a regionális irodákban, azzal, hogy na itt van, osszátok szét.

Az már nem kóser, hogy a mélyszegény, kevésbé ápolt női kezekbe személyesen adják oda politikusnőink az adományt? Taszít a szutyok, mi!? Pedig ez a való világ!

Aztán indul a hússzeletelő szezon, rotyog a katlan, csoportos mosolyok a kormos katlanok körül, milyen nagyszerű dolog ez. Aztán jól megesszük és feltesszük a Facebookra. Hadd nézegesse a bajban tamponra váró mélyszegény választó a véres húst, ettől tuti, hogy ránk fog szavazni!

Mik ezek a pótcselekvések?

Hol van a szakmai munka, hol vannak a viták a hogyan továbbról? Egy pártnak nem az a dolga, hogy szeretetszolgálat meg gulyáságyú legyen, hanem egészen más.

Erős felindultságomban tavalyelőtt szerveztem egy ilyen fórumot Kalondán, még a nagy összeborulás előtt. Átlagemberek szóltak a három elődpárt vezető politikusaihoz, elmondva, hogy ők hogyan látják a közösségünk helyzetét. Én is készültem egy javaslattal, hogyan lehetne régiónként egy, kvázi önszerveződő belső autonómiát megszerveznünk a Felvidéken. Tudjátok mi volt a válasz a több mint kétórás fórum alatt? Semmi. Még arra sem méltatták a nagy gonddal előkészített szakmai koncepciót, hogy azt mondják: nem jó. Azt sem mondták, hogy majd mi tudunk jobbat. Semmit nem mondtak. Azóta sem. Kit érdekel egy szakmai kezdeményezés.

Nem is értették mit akarunk mondani nekik akkor ott, mi választók? Azóta már megalakult a Szövetség. 

Gyűlik a tampon, fröccsen a vér a nyers húsból, minden van csak szakmai munka nincs.

Igen, a választó vért akar látni, de nem ilyen vért, mint amilyen a fenti példákban szerepelt, hanem a politikusaink véres verejtékét, amelyet őérte izzad ki a munkában magából a parlamentbe igyekvő politikus!

Értitek ti ezt egyáltalán!?

Papp Sándor