ITT A PIROS, HOL A PIROS

A nap száma: 600% 2024. szept. 3.

Vagyis hatszoros növekedés. Ez az a mennyiség, amit Új-Zéland lakóinak ki kell csengetniük a villanyáramért, mivel a csúcstrendi kormányuk úgy döntött, az ország teljes egészében átáll a megújuló energiaforrásokra. Épp csak egy dologgal nem számoltak: a természettel.

De kezdjük a legelején! Új-Zéland egy meglehetősen modern szigetország, ahol a zéróemisszió elérése nem csupán sci-fi regényekben jelent meg, hanem a hétköznapokban is, hiszen el tudták érni, hogy az ország villamosenergia-termelését megújuló energiaforrásokból fedezzék.

Ebben pedig a vízi erőművek működése játszik kulcsszerepet, hiszen abból nyerik az áram 65%-át. Mármint amikor minden flottul megy. Csakhogy nem megy. Most épp az aszály miatt.

A következmények pedig most már rendszerszinten jelentkeznek: 600%-kal drágult a villanyáram, ami ráadásul gyakori kimaradásokkal érhető csak el. De a gazdaság is komolyan megsínylette ezt a zöldbuziságotimádatot, hiszen már több gyárnak, üzemnek is be kellett zárnia, hiszen a költségeik drasztikusan megemelkedtek, és nem bírták a versenyt az olcsó, külföldi termékekkel. Ez pedig elbocsátásokhoz vezetett. 

A hülyének is megérte, nem? Hát, csak a hülyéknek.

Mivel Európa több országa is hasonló vállalásokat tett a fosszilis energiahorozók és az atomenergia visszaszorítására, félő, hogy hamarosan nálunk is hasonló problémák jelennek meg, ha átgondolatlanul, túl gyorsan, vésztartalékok és tartalékmegoldások nélkül rohanunk bele a zéróemissziós energiapolitikába.

Új-Zéland példája mutatja, hogy Leningrádi Szent Gréta és zöldvérű klímaelmebeteg barátai hiába álmodnak szépet és nagyot, a valóság kemény pofonokon keresztül ad leckét saját magából.

Forrás: Index, P7