ZSÍR

A népi kalendárium és Karácsony hava 2024. dec. 12.

A népi kalendárium Karácsony havának, de Télelő havának is nevezi az év utolsó hónapját, a decembert. Ebben a hónapban az évszázadok során kialakult népszokások keresztény vallási elemekkel vegyültek.

Ahogy András hava, úgy Karácsony hava is számos tilalmat tartogat. Borbála és Luca napján egyformán tilos volt a fonás, varrás, mert úgy tartották, hogy azzal „bevarrnák a tyúkok fenekét”, ettől azok a jövő évben nem tudnának tojni. Söpörni sem volt ajánlott Borbála és karácsony napján, mert „elsöpörték a háztól a szerencsét”. Luca napon senki sem sütött, mert „a kenyér kővé válik, vagy Luca megeszi a lapátról, s a gazdasszonyt pedig a kemencébe veti”. Ezeken a napokon, ha a csíráztatni tett búza kizöldül, jó termés várható a következő évben.

Hosszú népi megfigyelések eredménye a lucakalendárium: 

a Luca-napot követő 12 nap időjárását figyelték, és ebből állapították meg a 12 hónap időjárását. Így kiderült, hogy melyik hónap lesz esős, napos, szeles vagy éppen száraz.

December 6-án Szent Miklós püspökre, a szegények és a gyermekek védőszentjére emlékezünk. Jótékonyságát megidézve névnapjának előestéjén ma is megajándékozzák a gyermekeket.

A magyar néphiedelemben él egy Luca nevű boszorkányszerű alak, aki december 13-án emberek és állatok kárát okozhatja. A boszorka felismerésére készül a Luca-szék. A mondás, hogy „Lassan készül, mint Luca széke”, arra utal, hogy e varázslatos ülőkét Luca napjától karácsony éjjeléig folyamatosan kell készíteni meghatározott fajtájú és számú fából. Karácsony éjfélkor a templomajtóban vagy a keresztúton ráállva, szarvaikról felismerhetővé válnak a boszorkányok.

Tamás napjához férjjósló praktikák kapcsolódnak. Többnyire ekkor ölték a disznót, amelynek háját tamáshájnak is nevezték. Az említett tamáshájat kelések gyógyítására használták. 

Egyes régiókban úgy tartották, hogy az ezen a napon vágott disznó sózott vérét el kell tenni, mert az gyógyítja a köszvényt. 

Sőt, egyes helyeken úgy hitték, hogy aki ezen a napon disznót öl, annak minden évben le kell vágnia valamit, mert Tamás öl, elpusztítja valamelyik állatát.

A hagyományos magyar paraszti életben a karácsony a család ünnepe volt. Régi szokás a karácsonyi életfaállítás. A termőág az évről évre megújuló természet ősi, varázslatos jelképe, melyet rozmaring-, nyárfa-, bürök-, kökényágakból készítettek, és gerendára vagy a szoba sarkába függesztettek. Egykor a kántálók, betlehemezők, köszöntők ajándékot kaptak, ételt, esetleg némi pénzt.

A pásztorok karácsony előestéjén vesszővel járták a falut. Az összefogott vesszőkből a gazdasszony a kötényével kihúzott néhány szálat, amellyel megveregette a teheneket, hogy egészségesek legyenek. Tavasszal a gazda az ekére tette, hogy azt jobban húzzák az állatok.

A regölés a legények és házasemberek termékenység-, bőség-, és „párokat összevarázsló”, adománygyűjtő szokása volt. Régi eredetű, és nemcsak nálunk, de szinte egész Európában elterjedt. Fő időpontja december 26-a.

December 27-én Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordóba is, hogy ne romoljon el a bor.

Aprószentek napi vesszőzéskor, december 28-án a legények körbejárták a lányos házakat, ahol szép régies dallamú énekek és mondókák kíséretében „megkorbácsolták” a lakókat, hogy elűzzék a betegségeket. 

Ezt az aprószentek napi vesszőzést aprószentelésnek, suprikálásnak, csapulásnak is nevezték.

Népi megfigyelések szerint, ha a december esős, a vetés és a termés rossz lesz. A szél irányához is számos megfigyelés kötődik, e szerint, ha karácsony éjjelén keletről fúj a szél, marhadögtől tarthatunk, északnyugati szél esetén emberhaláltól, a déli betegséget, az északi pedig jó esztendőt jósol.

nyitókép: Fortepan