VÖRÖS PROSZTÓ

A Népszava összehozta: a Zorbán miatt nyert Pelle! 2024. ápr. 8.

Az ég kék, a fű zöld, a kommunista hazudozik. Nincs új a nap alatt, egy kommunista pártlap csak nem írhat másként, mint ahogy azt a pártállami időkben megszokta: az ellenség mindig szélsőjobbról támad. 

Szombat este óta kacag a májam. Na jó, már szombat délután belefutottam olyan tartalmakba a fészbükkön, hogy kínomban röhögtem a Korčok Iván köztársasági álmait előre temető (állítólag) versbe foglalt kirohanásoktól kezdve a költözéssel való fenyegetőzésig bezárólag elkövetett mindenféle sirámokig Volt itt minden, amit az átlag Fidesz-felhansználó 14 éve választásról választásra végighallgat. Szlovákiát ezidáig elkerülték az ilyen kirohanások, az emberek jobbára értették a demokráciát: a többség akarata szent, még ha nem is értünk egyet velük. 

De mára beütött a woke, szivárványszínt öltött a hópihe lelke (bár utóbbinak tagadja a létezését, hiszen nincs se Isten, se haza), aki nem úgy gondol, izé, érez, ahogy én, a mocskosfasiszta.

Tizenéves wannabehippijányoktól akár még el is fogadjuk az ilyen érvelést (nemtől függetlenül), lemondóan legyüntünk, „csak kinövöd”, mint Ozzy Osbourne a hülyeséget, aztán rájövünk, hogy Ozzy se lett komolyabb, meg a wokazonoknak se jön már meg a jobbik eszök.

De mi a helyzet akkor, ha olyan mérvadó lapok nem éppen tizenéves munkatársai ragadnak klaviatúrát, akik állítólag függetlenek, objektívek, na meg (velünk ellentétben) szakmájuk krémje? Nem ahhoz tartozó egyének, hanem maga a KRÉM. 

Természetesen független, objektív, jól megírt cikket várunk (mit ez itt, hehe). 

Aztán belefutunk a kommcsi pártlap Népszava dörgedelmes cikkébe, amit még a szlovák sajtó is perverz élvezkedéssel szemléz.  Persze én vagyok a hülye, hogy épp a Népszavát kell olvasnom, de az ember nem tökéletes, néha gyorskaja fogyasztására ragadtatja magát, máskor meg Mounikasóval darálja a feleslegesnek vélt agysejtjeit. Nem vagyunk tökéletesek, na. Nálam ez a tökéletlenség a „baráti sajtó” független-objektív újságírógéniuszainak olvasgatásában nyilvánul meg (meg némi belezős rock 'n roll hallgatásában). 

Hosszas felvezetőmet megkurtídandó lássuk, hogyan is ítéli meg a vérkommunista, orbánfóbiában szenvedő szerző a szombati elnökválasztás második fordulóját! Előre bocsájtom, olyan technikai bravúrokba futott bele a szakma csúcsán csücsülő csőcselékbe lövető, hogy ketszer is meg kellett gondolnom, merjek-e erről írni, mert még rólami is ki fogja deríteni, hogy szélsőjobbos vagyok (nem vagyok!). 

A tények rövid ismertetését követően (mettől meddig terjedt el a Duna északi felén a két titán csatája), a SZERZŐ (így, csupa nagybetűvel) rátért Pellegrini sikerének elemzésére. 

Jöttek a szokásos szélsőbalos érvek: Pellegrinit a szélsőjobb támogatta, ami eleve bődületes baromság, hiszen egy szocdem, vagyis egy baloldali párt élén áll, illetve elsütötte a nagyágyút is a Népszava mindet (is) tudó tollnoka: Zorbán! 

Mielőtt utóbbi kijelentések szó szerinti átvetelét elolvasnánk, érdemes megemlítenünk, hogy április 4-én, csütörtökön egy kísértetiesen hasonló érvrendszerből építkező cikk jelent meg az Új Szó hasábjain. Nem szeretnék párhuzamokat vonni a két egykori kommunista pártlap között, a két cikk támaválasztása, hangvétele (és szófordulatai is) megteszi helyettem. 

Jöjjön hát az ominózus orbánozás, ami voltaképp a magyar kormányfő nyakába igyekszik varrni Peter Pellegrini győzelmét: 

Az Orbán-kormány legnagyobb bűne nem abban áll, hogy akárcsak a tavaly őszi parlamenti választásokba, ezúttal is nyíltan beavatkozott a szlovákiai kampányba Robert Fico és jelöltje támogatására. Pellegrinit, amint azt a Népszava is megírta, az első forduló véghajrájában márisállamfőnek kijáró pompával fogadták Budapesten, második forduló előtt pedig a magyar M1 sugározta még kampánycsendben is a vele készítette interjút, amely egyértelműen a szlovákiai magyarok Pellegrini melletti mozgósítását szolgálta. A határon túli magyar politikai erők egykori önállóságát fokozatosan felszámoló „nemzeti kormány” szabályos tudathasadásos állapotot teremtett a csatlósává vált Magyar Szövetség és annak támogatói (ami más külhoni magyar területektől eltérően messze nem az ott élő magyarok zömét jelenti) körében. Orbán úgy álltak be Fico mögé, hogy mindeddig ő volt az egyik legelutasítottabb szlovák politikus a kisebbségi magyar közösség szemében, az ő korábbi miniszterelnöksége idején születtek meg – és születhetnek még – a legfontosabb magyarellenes törvények.

Pellegrini számlájára ugyan nem írhatók ilyen kisebbségellenes bűnök, ő tulajdonképpen „semleges” politikusnak számít e téren, de elnökválasztási győzelmét a szlovákiai szélsőjobb támogatásával szerezte meg. Orbán úgy terelte a magyarokat Pellegrini táborába, hogy abban Fico mellett ott sorakozott minden olyan szélsőséges erő, amelyek többek között magyarellenességgel tettek szert támogatókra, és minden adandó alkalommal előszeretettel húzzák elő „a magyar kártyát”, az etnikai uszítást, mint kampányeszközt. Ennek ellenére most egyetlen kivétellel, minden magyarlakta járásban Pellegrini nyert.

Az Orbán-kormány ebbe a képtelen szövetségbe terelte be a szlovákiai magyar pártot úgy, hogy annak valójában ebből semmi haszna nem származik, a kabinet viszont reménykedhetnek egy újabb szövetségesben a nemzetközi politikai porondon.

Érdemes lenne akár mondatonként szétszedni a fenti írást, de teljesen felesleges. Egy vágyvezérelt, manipulatív, csúsztatásokkal teli írást közölt a Népszava a legszebb kommunista újságírói hagyományok jegyében. 

Egy valamit azonban nem mondott ki az írás: nem Orbán Viktor szavazott szombaton, hanem a felvidéki magyarok. Önszántukból, saját meggyőződésükből. 

Talán ezen kellene elgondolkodni a Népszava szerkesztőségében. Vagy azokról az esetekről, amikor a magyar ellenzék szélsőliberális Lenin-fiúi és leánykái a Felvidéken vagy épp Erdélyben a helyi magyar jelölt elleni szavazásra buzdítottak. 

Akkor se hallgattunk a Budapestről Mucsába jövő megmondóemberekre, most sem. Egyedül a szívünkre és az eszünkre hallgattunk. De ezt sem az Új Szó, sem a Népszava szerkesztőségében nem értik. Ők nincsenek hozzászokva a demokráciához, ők gyűlölködéssel vádolnak, szélsőjobboznak, zorbánoznak, elköltözéssel fenyegetnek. Mi pedig? Mi meg azt tesszük, amit a szívünk diktál. 

A kutya ugat, a karaván halad.

Nyitókép: MTI