A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Hungarian films Netflix 2 2

A Netflix naposabbik oldala 2021. dec. 23.

Ha a Netflixhez való viszonyulásról beszélünk, átlagosan két fajta felhasználó létezik mifelénk. Az első, aki megnéz mindenfélét, fel sem tűnik neki, hogy kimossák az agyát, „hiszen miért ne lehetne egy kitalált történetben fekete az a történelmi szereplő, aki valójában fehérként élte le az életét”. A második tisztában van szórakoztatóipar bújtatott szándékával, de azért jobb híján fogyasztjója a gyárszalagról legördülő sorozatoknak. 

Viszont nem érdemes megfeledkezni arról, hogy jónéhány magyar film is elérhető – akadnak köztük kifejezetten jók, a karácsonyi szünidőben a családdal is nézhetők, hiszen a legtöbb tartalommal ellentétben a magyar szinkron is adott.

Kezdjük a javával: a 2017-es Kojot nem kecsegtet könnyed családi kikapcsolódással, mondhatni a toxikus maszkulinitás világába kalauzolja el a nézőt, amolyan Guy Ritchie módra – Nyugaton talán már betiltották volna, vagy tüntetnének ellene. Azoknak sem ajánlott, akik kevésbé bírják a kiadós kocsmai balhékat, betört orrokat, literszámra folyó alkoholt és vért. Mégis, a filmnek megvan a maga üzenete és mélysége, annak ellenére is, hogy sok kritikus éppen azt rójja fel: nincs sok köze a vidéki magyar rögvalósághoz. Egy mozinál azért talán belefér, hogy plasztikusabb, ízig-vérig megalkotott valóságot tárjon a néző elé. Ami pedig az istenítélet jelenetet illeti, na, ott hág csúcspontjára a film, aztán már csak ejtőzik egészen a végkifejletig. Mindenesetre: ha már magyar film és Netflix, akkor Kojot!


Arany középút gyanánt következzen a '19-es Foglyok, amely bátran ajánlható a család aprajának és nagyjának. Noha történelmünk vészterhes korszakának állít emléket a – több szempontból is – családi mozi, valójában egy bohózatról van szó; egy komikus félreértésről, ami a végére már akkorára duzzad, hogy abban a fordított világban is lufiként durran szét, amelyet 1951-ben éltek Budapesten. Noha, nem kulcsjelenet, azért nagy kedvenc, amikor a család mindig lelkes kisfia majdnem leleplezi az átöltöző-bajnok házmestert.  


Végezetül következzen a Vizsga 2011-ből, ami végre karácsonyi film is, valamelyest. 1957-ben járunk, amikor csak azt nem hallgatták le, aki néma. Bergendy Péter filmje amolyan '57-es, magyaros kémsztori, de a javából. A különböző szerepek játszása során mindenki elmegy a falig, illetve azon túl, a végére pedig kiderül, hogy semmi sem volt az, aminek látszott – szemfülesebbeknek persze már korábban, de legfeljebb a csavar kiszámíthatóságára lehet panasz, a sztori egyben van. 


Tart még egy ideig a szünidő, főleg, hogy Szlovákiában nem sok egyebet csinálhat az ember a hosszú téli esték során. Amennyiben rákaptunk a Netflix kínálatában lévő magyar filmek ízére, ajánlott a következőkkel folytatni: Budapest NoirVíkend (igaz, ezt elsősorban az erdélyi táj miatt ajánlom; ahogy talán a '19-es Valan-nak is a fényképezés az egyik legfőbb erőssége), Trezor, illetve ha valami egészen nyomasztóan-egyedire vágyunk, az Egy nap (viszont ezt csak saját felelősségre, jó hangtechnikával – egy átlagos összetételű családban lesz, aki az első 10 perc után követelni fogja, hogy inkább nézzetek hangyfocit).