A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Kubinyiho namestie marec 2017 3 1

A precso po magyarszki??? Miért magyarul??? 2022. szept. 6.

Ebben a gondolatfüzérben megpróbálom érthetően elmagyarázni a szórványban élő felvidéki magyar néplélek, általam észlelt bizonyos rezdüléseit. Akiknek ezt megpróbálom elmagyarázni, az két célcsoport.

Az első csoport, a napi szinten kivont karddal járó megmondó magyarok, akik senkit nem értenek meg, sőt lenéznek, aki tőlük egy fikarcnyival is kisebb, kevesebb magyarok. Nem lesz könnyű velük.

A második pedig a politikusaink. Na, ez szinte reménytelen, de van egy remény nevű halam, aránylag fiatal, tehát esélye van a hosszú életre. Ha ez a mondat nem ment át, kedves politikus, akkor lapozz tovább, ne múlasd itt fölöslegesen a drága idődet.

Na tehát a lényeg. Szórványban élek, ami azt jelenti, hogy egy Losoncon, nyilvánosan beszélni magyarul, már nagyon ritka jelenség, hivatalosan magyarul pedig teljesen kizárt. Tudvalevő, hogy a város 8% magyarja messze nem 20%, amikor még a törvény is úgy-ahogy garantálná a magyar nyelv használatát, de ez a „veszély” már régen elmúlt. Mivel tehát a magyar nyelvhasználat amúgy sem vonatkozik a megyei és az állami hivatalokra, intézményekre, a magyar nyelv gyakorlati használata Losoncon a nullával egyenlő.

Mit jelenthet ez az itteni szlovákság számára: 

magyar nincs, maximum nyomokban, de már nem sokáig.

Mit jelent ez a járás magyarságának a számára: magyarságunk nem létezik Szlovákia ezen régiójában, maximum nyomokban, persze azért tudják rólunk, hogy még itt vagyunk, de mivel jogaink nincsenek, ezért amolyan félemberként, teljes mértékben szlovákul kommunikálunk a hivatali élet minden szintjén, és ez olyan káros pszichés állapot, amely lassan, de biztosan kiöli az ide született magyarból az identitást, az öntudatot.

Van viszont azért pár „tévedés”, amikor nem figyel eléggé a szlovák nagy testvér, és átcsusszannak a rendszeren olyan helyzetek, ahol használhatod a magyar nyelvet, bár van egy olyan érzésem, hogy ez a gesztus nem az őshonos magyarok jogainak kiszolgálást jelenti, hanem csak a multi jól felfogott üzleti érdeke, hiszen neki potenciális partnere a határtól pát kilométerre élő magyarországi, szlovákul nem tudó magyar is. Ezért vannak tehát olyan üdítő kivételek, 

mint például a Kaufland önkiszolgáló kasszájánál a magyar nyelv, mint választható nyelv, vagy a lengyel anyacég, a Merkury Market, már-már provokatív kétnyelvűsége Losoncon.

Amikor zombi fogyasztóként betévedek a Kauflandba, mindig kéjes örömmel választom ki a magyar nyelvet a kassza menüjében, és fél szemmel figyelem a reakciókat, amikor megszólal a géphang, 

„üdvözöljük, kérem kezdje meg a kódok leolvasását!”. 

Általában felkapják a szomszéd kasszáknál bíbelődők a fejüket az idegen nyelvre. Nem igazán értik, hogy mi ez az a zavar a rendszerükben…magyarul hangosan beszélő izé, Losoncon! Hát hol vagyunk! A legszebb az, amikor a megvásárolt alkoholt jóvá kell hagynia a felvigyázó személyzetnek, akinek persze barátságosan szlovákul szólok, hiszen tudom, hogy nem tud magyarul, majd amikor odajön és látja a magyar nyelvet, végképp összezavarodik. Minek van ennek az ürgének beállítva a magyar nyelv, ha közben rendesen tud szlovákul!?

Nem az a baj, hogy ő nem érti ezt! Az a baj, hogy sok gyalogmagyar sem érti és nem is alkalmazza. Most viszont jól figyelj 1-es és 2-es számú célcsoportom: 

Nem a losonci magyar a hibás azért, mert nem használja, nem meri használni a magyar menüt a nyüves kasszában! Bizony nem!

Őt ugyanis arra szocializálta az a rendszer, amiben él, hogy itt NINCS magyar jog! És hiába veszi le a Kaufland a nyakáról a láncot egy kasszánál való fizetés erejéig, hogy tessék, fuss, lehetsz szabad magyar, nem fogja a lánc engedte életterét elhagyni, mert nem is hiszi el, hogy neki azon túl is van szabad, magyar élete! Értitek!?

Ez egy lélektani állapot, amely persze beteg, - mint, ahogy beteg az egész életét láncra vert rabságban töltő kutya helyzete is, - de ezt az állapotot kényszerítették rá. Igen a történelem és a balsors, na de vannak itt nekünk, bennünket, a szavazatainkért minden nap megmenteni akaró politikusaink is!

Azok vajon tehetnek-e arról, hogy Traktoros Józsi vagy Erdei Tisztásné Átlag Aranka egész élete során nem használhatja (Cseh)szlovákiában a magyar anyanyelvét? 

Tessék!? Bizony-bizony, tehetnek! Tehetnek, hiszen ők alakítják a „munkájukkal” a mi magyar történelmünket, itt a szülőföldünkön, és bizony ki másnak, ha nem nekik kellett volna kiharcolniuk a magyar életterünk bővítését. Nem ez történt, nincs magyar nyelvhasználat, és mivel nyelvében él a nemzet, ezáltal, lassan de biztosan nem lesz magyar. Sem Losoncon, sem Léván, sem Rozsnyón, sem Szepsiben, sem Kassán, de Komáromban is egyre kevesebb, meg Galántán is, sőt Somorját se felejtsük ki!

Mentünk volna mi segíteni ebben a munkátokban drága politikusaink, mentünk volna! De ti csak egyszer hívtatok. Mindig csak egyszer, úgy négyévente, az urnákhoz, azzal az ígérettel, hogy majd ti elintéztek nekünk mindent, nem kell abban nekünk már ügyködnünk, úgysem biztos, hogy értenénk hozzá.

Pedig mi tényleg mentünk volna, mint ahogy mentünk anno a bősi töltésre, a komáromi sportcsarnokba, az iskoláink elé, ha Duray hívott. Aztán már nem hívott, mert jószándékkal átadta a marsallbotot, és onnantól kezdve már nem hívott senki a saját ügyeink miatt, de ezen most már kár filozofálni, az a helyzet, hogy most 2022-ben ez van, ami van.

Azt kérdezi tőlem kicsit furcsán mosolyogva a kasszát felügyelő Kaufland alkalmazott szlovákul: ha ön tud szlovákul, akkor miért a magyar nyelvet állítja be a gépen? Mondom neki, azért mert magyar vagyok. Na de itt él Szlovákiában, hangzik a viszontválasz. Erre megint én, az oké, hogy itt élek, de magyar vagyok. Csóválja a fejét…”vy nemôžte byť Maďar“, azaz Ön nem lehet magyar. Ez nem tiltás, tiltakozás a részéről, hanem ez az értetlenség kifejezése, ugyanis őket így állította be a saját oktatási rendszerük, társadalmuk, politikájuk, 

hogy én maximum magyarul is értő, beszélő szlovák lehetek, de nem magyar, mert a magyarok Salgótárjánban vannak, ahová amúgy ő is átruccan néha a családjával a piacra meg egy jó lángosra.

Itt tartunk hát most. A szlováknak mi egy furcsa, valahogyan idekeveredett izék vagyunk. Önmagunknak meg egy kényszerből meghunyászkodott, láncra vert beteg kutyák vagyunk, de már ezt az állapotot sokan annyira megszokták, hogy szinte nincs remény, hogy magyarszámba vegyék önmagukat.

Van-e kiút ebből a helyzetből? 

Naná, hogy van, egy csomó lehetőséget fel lehetne sorolni, például, hogy visszakerülünk Magyarországhoz, vagy a Szent Korona szövetségében egyesül a két (vagy több) ország, de ezeket a lehetőségeket hagyjuk meg a nagyoknak, mi koncentráljunk most a saját erőnkből fakadó lehetőségeinkre.

Például itt vannak a regionális, meg lehet, hogy majd a parlamenti választások, ahol…ja, semmi, igyatok meg inkább valamit és hallgassátok meg ezt Piramis - A becsület (1992) - YouTube


Papp Sándor





nyitókép: idnes.sk