CSAK A KEZÉT FIGYELD!

A PS Gubíkot hívta tüntetni, a Magyar Fórum nevezetű nanopárt bedurcizott 2026. okt. 29.

Van az a politikus, aki húszszor nekifut a falnak, húszszor koppan, majd huszonegyedszer is nekirugaszkodik. Nem azért, mert közben arrébb került a fal, hanem mert valamiért még mindig nem érti, mi történik. A felvidéki magyar politikában ezt a mutatványt Simon Zsolt és a Magyar Fórum adja elő. Most éppen azon háborognak, hogy a Progresívne Slovensko szóba áll a Magyar Szövetséggel.

Kész kabaré, amit Simon Zsolt művel. A Magyar Fórum politikusa felfedezte, hogy Michal Šimečka, a Progresívne Slovensko (PS) elnöke meghívta Gubík Lászlót, a Magyar Szövetség elnökét a november 17-i ellenzéki tüntetésre. Gubík elfogadta a meghívást, így könnyen előfordulhat, hogy a két politikus egy színpadon áll majd a Fico-kormány leváltásáért.

Simon Zsolt erre elővette a politikai erkölcscsőszt, felcsapta a képzeletbeli jegyzetfüzetét, és elkezdte kipipálni a Magyar Szövetség bűneit. Fidesz-kapcsolatok, magyarországi közpénzek, helyi együttműködések a Smerrel és a Hlasszal, ideológiai következetlenség. A végén pedig jött a nagy kérdés: Šimečka, hol vannak a politikai elveid?

Zsolt, kapaszkodj meg: a válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnád.

A politika nem kívánságműsor, Zsolt!

A Magyar Fórumnak van egy aprócska problémája: a támogatottsága gyakorlatilag mérhetetlen. A Magyar Szövetségé viszont mérhető, és a párt időről időre a parlamenti küszöb környékén, 4-5 százalék körül mozog. Tudod, Zsolt, ez az a különbség, amit a politikában illik észrevenni.

A PS-nek ugyanis nem az a feladata, hogy Simon Zsolt politikai sértettségét ápolgassa, hanem hogy megpróbálja leváltani Robert Fico kormányát. Ehhez pedig szavazatok kellenek. Lehetőleg minél több.

És mit ad isten, a felvidéki magyaroknak is vannak szavazataik!

A Magyar Szövetség mögött ott van egy országosan ismert politikai szervezet, egy kiépült helyi hálózat, önkormányzati képviselők és egy mérhető választói bázis. A Magyar Fórum mögött pedig egyelőre nem látszik olyan választói tömeg, amely miatt a szlovák ellenzéknek különösebben fájnia kellene a feje.

Ez nem értékítélet, hanem politikai realitás. Lehet rajta megsértődni, lehet miatta Facebook-posztokat írni, lehet nagy erkölcsi kérdéseket gyártani belőle, de attól még a számok nem változnak meg.

Šimečka nyilván nem azért hívja meg Gubíkot, mert összetévesztette a pártokat, vagy mert Simon Zsolt elfelejtett neki szólni, hogy szerinte ki a megfelelő magyar partner. Hanem azért, mert pontosan tudja: ha a PS komolyan gondolja a kormányváltást, akkor a magyar választókat sem hagyhatja figyelmen kívül.

Húsz koppanás után sem világos?

Képzeljünk el egy embert, aki húszszor nekifut a falnak. Mind a húsz alkalommal hatalmasat koppan, az eredmény nulla, a fal viszont továbbra is a helyén marad. Emberünk ekkor leporolja magát, hátralép néhány métert, majd nekifut huszonegyedszer is.

A körülötte állók már rég tudják, mi lesz a vége. Ő azonban rendületlenül hisz benne, hogy ezúttal majd másként alakul.

Na, valahogy így fest Simon Zsolt politikai karrierjének ez a fejezete.

Évek óta próbálja elhitetni a világgal, hogy a felvidéki magyar politikában az ő álláspontja jelenti az erkölcsi és politikai origót. Ehhez képest a Magyar Fórum nem tudott számottevő választói támogatottságot felmutatni. Most pedig azt szeretné megmagyarázni a szlovák ellenzéknek, hogy miért ne működjön együtt azzal a magyar párttal, amelynek legalább van esélye arra, hogy parlamenti tényezővé váljon.

Ez már nem egyszerű politikai tévedés. Ez a valóság és a saját politikai szerepünk közötti különbség makacs félreértése.

Zsolt, ha húsz nekifutásból egyszer sem sikerült áttörnöd a falat, talán nem a falat kellene szidni. Esetleg meg kellene nézni, hogy jó irányba futsz-e.

Aki Ficót akarja leváltani, az számoljon a magyarokkal is!

A Magyar Fórum nagy felfedezése szerint a Magyar Szövetség nem lehet hiteles partnere a Fico-kormány leváltásáért küzdő ellenzéknek, mert egyes önkormányzatokban a Smerrel vagy a Hlasszal is együttműködött.

Nos, a szlovákiai politika nem egy vasárnapi hittanóra, ahol minden szereplő kiosztja a másiknak az erkölcsi bizonyítványt, majd tiszta lelkiismerettel hazamegy.

A helyi önkormányzati választásokon helyi érdekek, személyes kapcsolatok és konkrét fejlesztési elképzelések is alakítják a szövetségeket. Ezeket természetesen lehet bírálni, és egy-egy együttműködés jogosságáról is lehet vitatkozni. De abból, hogy valaki egy településen együttműködik egy párt helyi jelöltjével, még nem következik, hogy országos szinten ne létezhetnének közös céljai egy másik politikai erővel.

Ha ez volna a mérce, a szlovák politikai paletta jelentős részét be lehetne zárni egyetlen nagy karanténba.

Gubík László és a Magyar Szövetség sem állítja, hogy mindenben egyetért a PS-szel. Nem is kell. A politikai együttműködés nem házasság, amelyben az egyik félnek mindenben át kell vennie a másik nézeteit. Lehetnek közös ügyek, amelyekben érdemes összefogni, miközben más kérdésekben megmaradnak a nézetkülönbségek.

A Fico-kormány leváltása ilyen közös ügy lehet.

És ha egyszer eljön a pillanat, amikor minden egyes ellenzéki szavazat számítani fog, akkor aligha Simon Zsolt Facebook-posztjai fogják eldönteni, hogy ki jut be a parlamentbe, hanem azok a választók, akik ténylegesen elmennek szavazni.

Gubíkot nem a Magyar Fórum fogja felmenteni vagy elítélni

Simon Zsolt azt is felhánytorgatja, hogy a Magyar Szövetség politikai körei szoros kapcsolatot ápolnak a Fidesszel, és magyarországi közpénzek felhasználásával kapcsolatban is merültek fel kérdések.

Ezekről a kérdésekről lehet és kell is vitázni, a konkrét állításokat pedig bizonyítékok alapján érdemes megítélni. De még ha valaki minden egyes kritikáját jogosnak is tartja, abból sem következik automatikusan, hogy a Magyar Szövetséget ki kellene zárni az ellenzéki együttműködésből.

A politikai partnerválasztás ugyanis nem abból áll, hogy kizárólag olyan szereplőkkel állunk szóba, akiknek minden korábbi döntését helyeseljük. Ha így működne a politika, a szlovák ellenzéknek aligha maradna kivel együttműködnie.

A valódi kérdés az, hogy a közös célok érdekében képesek-e együtt dolgozni olyan pártok, amelyek más ügyekben eltérő álláspontot képviselnek.

A PS most úgy ítélte meg, hogy Gubík Lászlóval és a Magyar Szövetséggel érdemes párbeszédet folytatnia. Ez a PS döntése, amelyért a PS viseli a politikai felelősséget. Simon Zsolt pedig nyugodtan elmondhatja, miért nem ért vele egyet.

Csak éppen attól, hogy ő felháborodik, még nem lesz igaza.

A ribizlikirály problémája

A felvidéki magyar közösségnek nem újabb önjelölt erkölcsi felügyelőre van szüksége, hanem olyan politikai képviseletre, amelynek van társadalmi támogatottsága, és amely képes érdemben beleszólni az ország ügyeibe.

A Magyar Szövetségnek megvannak a maga hibái, ellentmondásai és vitatható döntései. Ezekről beszélni kell. Gubík Lászlót is lehet bírálni. De az egész történetben van valami különösen mulatságos: miközben Simon Zsolt azt magyarázza, miért nem kellene a PS-nek a Magyar Szövetséggel együttműködnie, éppen azt bizonyítja, mennyire nem érti a politikai realitásokat.

A szlovák ellenzéknek ugyanis nem az a kérdés, hogy Simon Zsolt szerint ki méltó arra, hogy egy színpadon álljon Michal Šimečkával. Hanem az, hogy kik tudnak hozzájárulni Robert Fico kormányának leváltásához.

Ehhez pedig a felvidéki magyar választók támogatása is kellhet. Ha a Magyar Szövetség képes megszerezni ezt a támogatást, akkor a párt politikai súlya megkerülhetetlenné válhat.

A Magyar Fórumnak pedig talán ideje lenne feltennie magának egy egészen egyszerű kérdést: ha ennyire világos, hogy mindenki más téved, akkor miért nem sikerült mindezt a választókkal is megértetni?

A válasz kellemetlen lehet, de attól még nem változik meg.

Álljunk Gubík László és a Magyar Szövetség mellé, ha azt akarjuk, hogy a felvidéki magyaroknak legyen súlyuk a Fico-kormány leváltásában is! A politikai realitásokat ugyanis nem lehet Facebook-posztokkal eltörölni.

Simon Zsolt pedig nyugodtan futhat még egy kört.

Ha tetszik a ribizlikirálynak, ha nem.