7832

A rendíthetetlen 2025. szept. 23.

Kettős, kerek évfordulóval fordult be Szent Mihály havának utolsó napjaira Inám község önkormányzata, amikor is a falucska méltán híres szülöttjének, Mons. Lénár Károly pápai káplán halálának 20. évfordulóját, valamit a felvidéki meghurcolt papokról való megemlékezések kezdetének 10. évfordulóját ülték. A kegyeleti megemlékezés az előző évekhez hasonlóan a nemrégiben kívül-belül megújult, patinás Szent György templomban vette kezdetét, ahol is Kegye János pánsípművész ünnepi koncertjével hangolódtunk az ünnepi szentmisére, melyen Parák József püspöki helynök, ipolynyéki plébános vezetésével megjelent a környék papságának, Lénár atya tisztelőinek zöme. 

Nem is lehetett ez másképpen, mert Lénár atya nemcsak az egyházi, szellemi vezetője volt a régiónak, és tágabban az egész Felvidéknek, hanem olyan példaképe is, mely talán csak Esterházy János emberi nagyságával mérhető, ahhoz hasonlítható. Nem véletlen, hogy János testvérünkkel raboskodott egy börtönben egykoron Lénár Károly, így élete, sorsa, egyben tanúságtétel is az akkor, ott raboskodó rabtársainak. Megható volt nézni, ahogy a hitben megőszült atyák, a fiatalabb papokkal együtt, magasztos, de egyben lélekemelő szavakkal emlékeztek meg Isten egykori hű és alázatos szolgájáról, 

aki olyan magasra tette a hit erejének, példájának és megélésének mércéjét, hogy azt igazából csak Isten tenyeréből lehet látni.

A zsúfolásig megtelt templomi megemlékezés után a templomkertben Régi Zsolt, Inám község polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, és a helyi óvodások rövid, de tartalmas műsora után Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnöke mondott ünnepi beszédet. 

Mondanivalóját Lénár Károly egykoron megfogalmazott mondatával kezdte, hogy nekünk az Úr Jézus nekünk nem autópályát adott,hanem keresztutat. Beszédében kitért az atya bebörtönzésére, amikor is a lukanényei hívek egy emberként védték őt a bebörtönzése és elfogása előtt, és feltette a kérdést, vajon a mai korban lehetséges lenne-e így megvédeni egy embert a meghurcoltatások elől. A sors különös fintora, hogy 1963. augusztus 20-án helyezték őt szabadlábra, majd ugyanezen a napon, 2005. augusztus 20-án adta át lelkét a Teremtőnek. Véletlen? Aligha. Talán inkább üzenet. Lénár Károly atya nem hordozott haragot a szívében. Ugyanúgy vélekedett a fogva tartóiról, mint egykoron Esterházy János is. Erről így vélekedett: 

Lénár Károly atya megingathatatlan hitével, a kommunista hatalom elleni hősies kiállásával sokak példaképe lett. A szlovákiai magyar papság lelkiismeretének is nevezték. Üzenete örök érvényű: „A keresztet mindig a bátor papok tartották. Most is ilyen bátor papokra van szükség, akik össze tudnak fogni. A fő helyen ülőknek, a vezetőknek, legyenek azok egyházi vagy világi vezetők, egyet kellene tudatosítaniuk: aki első akar lenni, az kösse fel a kendőt, és szolgáljon. Hiszen Jézus sem azért jött közénk, hogy Őt szolgálják, hanem hogy Ő szolgáljon.”

A megemlékezés a sírjának a megkoszorúzásával ért véget, ahol közös imával és főhajtással tisztelgett az egész régió e megrendíthetetlen kősziklánk emléke előtt. A megemlékezést megtisztelte jelenlétével Csáky Pál, Dr. Molnár Imre, valamint Bárkányi József besztercebányai konzul is.

Nyitókép: Balogh Gábor, Orbán Viktor, Lénár Károly és Hrubík Béla Lénár atya halála előtt fél évvel az ipolybalogi templomkertben (archív fotó)