CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

A rendszerváltás utáni évek eddigi legnehezebbikén leszünk túl 2021. dec. 20.

Az adventi várakozás utolsó vasárnapján Eduard Heger facebook-posztjában próbálja felelősségteljes magatartásra inteni a polgárokat, felhívni figyelmüket a történelmi helyzet súlyára. Vessünk rá egy pillantást, aztán nézzünk mögé!

Egy adventi bejegyzést kikezdeni nem volna méltó, főleg, ha a tartalmát illetőleg igazából nincs is miért. Szemezgetni azért lehet, és valóban akad itt néhány észrevétel. Noha a miniszterelnök elsősorban az covid-19 súlytotta adventre és karácsonyra fókuszál, azért becsempészi a kórház- és a nemzeti park reformot, éppen olyan mértékben, amennyire ezekkel a témákkal jelenleg bárki is foglalozik. Aztán van még némi kötelező tananyag, „politikai védeőernyő” a korrupció ellen. 

Ezt követően a kötelező köröket olvashatjuk a karácsonyról, szeretetről, felelősségtudatról és családról. Minden rosszindulat nélkül, és a tartalommal mellékesen egyet is értve írom le: közhelygyűjtemény. A szép gondolatokat hagyjuk meg szép gondolatnak, de! Nézzünk egy kicsit a bejegyzésen túlra, gondolkozzunk el, mi is történik körülöttünk.

Mégiscsak be lett oltva a lakosok jelentős része, mondhatni: a felelőssebbik szelet; bár ez is nézőpont kérdése, hiszen a szakmányban ellenkezők is felelősnek érzik magukat, mi több, náluk még a messianisztikus küldetéstudat is hozzá lett csapva, extraként. Viszont akik a felső paranccsal egyetértésben, felelősen beoltatták magukat, csalódott fásultsággal nézhették végig a kormány késő őszi ámokfutását. 

Legnagyobbat persze azok a vállalkozók és munkavállalók csalódtak, akiknek ismételten gallyra ment az utolsó negyedév – kinek a pénztárcája bánja, kinek az egzisztenciája. A többiek meg nagyjából azt csináltak, amit akartak, mert ugye dolgozni vagy a természetbe bárki mehetett, legfeljebb oda nem, ahol lehúzták a rolót. Aki meg megtehette, szépen átment Magyarországra elkölteni az egyébként is erősebb eurót – gyógyfürdő, karácsonyi vásár, edzőterem; 'ki keresett, talált is. Egyre több helyen látom, nem csak a határmentén, az árakat euróban is feltüntetve. Vasárnap este tömve volt csehekkel és szlovákokkal a Budapestről hazainduló InterCity járat. 

A végére még egy kósza gondolat. Lehet törvényeket hozni, lehet elvben korlátozni, lehet oly módon csinálni, hogy a vége egy formális logikáról hírből sem hallott zagyvalék, egy posztmodern bohózat – mindezt meg lehet tenni, de betartatni nem lehet.

Azért mégiscsak itt a karácsony, hogy ne csak kritizáljak: én is bátorítanám Eduard Hegert, ne adja fel. 2022-ben a kormány is próbáljon meg „felelősségteljesebben és figyelmesebben” viselkedni, másként képmutatás ugyanezt elvárni a polgároktól. Akárhogy is, ami 2020-ban nem igazán vált be, azt most kipróbáltuk ismét, mint az eredetileg is gyenge forgatókönyv tragikomédiába fulladó második adaptálását, és megcsinálhatjuk harmadjára is, de senki ne várjon jobb eredményt. 

2022-ben már nem 2020 lesz – köszönjük, nyilvánvaló kapitány. Olyan ez, mint a sakk. Amelyik lépés elmegy nyitásnak, azzal nem biztos, hogy tudunk mattot adni, vagy inkább: biztos nem. 

nyitókép: Fotobanka Profimedia