AMMARHA!

A román „Mekk Elek” színre lép! 2023. jan. 9.

Mi magyarok nyíltan büszkélkedhetünk azzal, hogy nemzetünk komoly építészeket adott a világnak, akik nemcsak idehaza, hanem külföldön is kiváló hírnevet vívtak ki stílusuk, eredményeik, tervezett épületeik alapján. Elég csak említenünk Steindl Imre magyar építészt, a magyar Országház tervezőjét, műegyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját. A 19. század második felének, de különösen a századvégnek Ybl Miklós és Schulek Frigyes mellett legjelentősebb építésze. De ott van Kós Károly magyar népies stílusú építész, akinek szellemi örököseként számontartják, illetve Makovecz Imre Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építészt, a magyar organikus építészet megteremtője a Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteletbeli elnöke. Az ilyen szellemi nagyságok mellett az ember csak úgy nem megy el, és még akkor nem említettük a világ építészetének nagyjait, mint a híres barcelónai Sagrada Família tervezőjét, Antonio Gaudit, aki sajnos nem élhette meg a nagy művének befejezését, de halálának 100. évfordulójára, vagyis 2026-ra ígérik a befejezését. Építészeti szaknyelven, kicsit olyan ,,román stílusban halt meg”, és a „román” itt állapotot jelent inkább, hiszen elütötte a villamos.

De a világnak híres építészeket adó nemzetek mellett van egy feltörekvő állam is, mely méltán fogja kivívni a „világhírnevet”, bár lehet, hogy inkább külön kellene választani ezt a szót három részre, tehát akinek a világ a hírén nevet, mert a román építészet, piros-sárga-kék alapszínekben pompázó gyöngyszeme, a jelenlegi legnagyobb alakja, kétségkívül az „aranykezű” Dorel.

Ha a világban káosz és zűrzavar van, nem kell messzire menni megnyugvásért, mert a román állapot, stabilitás, a biztos pont, sarokköve a jelennek. Itt nem lehet tévedni. Ez az az állam, ahol a láb, mindig kéznél van. Itt nem csalódhat senki. A románok nem hagyják cserben a híveiket.

Nemrég korszerűsítették a Suceava megyei Țibeni (magyarul Istensegíts, németül Helfgott) falu iskoláját. Ebben még nem lenne semmi meglepő, hiszen előfordul még Romániában is, hogy iskolákat újítanak fel, de a település lakóinak úgy tűnik, sikerült a jelenkor legkimagaslóbb román építészét, az újhullámú „jóvanazúgy” stílus képviselőjét megnyerni erre a célra, aki méltán vívta ki az aranykezű Dorel nevet (magyarul talán Mekk mesternek lehetne nevezni). Az építkezésnek az lett az eredménye, hogy ajtókat szereltek egyes ablakokra, valószínűleg zsalugáter helyett. A dolog praktikus, főleg, ha süt a nap, vagy atomtámadás esete áll fenn. Egyszerűen bezárják az ablakokat vagy ajtókat, és „jóvanazúgy”.

Nem véletlen, hogy Románia nem csatlakozhat a Schengen-i övezethez, mert valamelyik EU-s tagország folyton megvétózza ezen igyekezetüket. Gondoljanak csak bele, ha ilyen korszakos újításokat vinnének be az európai építészetbe a román szakemberek, és még a határon sem állíthatná meg őket senki. Nem elég, hogy miniszterük nyilatkozata szerint a dízellopás az amerikai támaszpontokról a román kulturális hagyományok részének tekinthető. Mostantól már az ablakos ajtók is ennek a részét képezik. Érdekes lehet például az a szemlélet, amikor a tanár kiküldi a gyereket az osztályból, ha rosszalkodik, majd megparancsolja neki, hogy kívülről csukja be az ajtót maga mögött, vagyis az ablakot, a második emeleten.

Itt szó szerint lóghatnak a gyerekek az iskolából.

Azt egyébként nem tudni pontosan, hogy a felújítást mikor fejezték be – valószínűleg még az őszi iskolakezdés előtt – de a román médiában csak a napokban járt körbe a példátlan „korszerűsítés” híre. Egyelőre mindenki találgat, hogy mi okból dönthettek úgy, hogy kívülről is kilincselhető ajtókat szereltek az ablakokra. Felmerült olyan lehetőség is, hogy tűzvédelmi okokból kaptak ajtókat ezek az ablakok, mert az iskola kevesebb, mint 10 méterre van másik két épülettől, de a képek tanúsága szerint oda is jutott ajtó, ahol nincs is a közelben másik ház, mert például az utcára néz.

Rossz nyelvek szerint az építész ötletét Rejtő Jenő egyik regénye ihlette, ahol szó volt egy ajtóról, amely nem nyílik sehová.

A korszakalkotó újítás után máris érdeklődnek az ukránok, akik jövőbelátóan, páncéllal ellátott, hasonló tűzvédelmi szempontoknak megfelelő ajtókat raknának az iskoláikra. Az aranykezű Dorel jövője, hála a kretének világbeli terjeszkedésének, tehát biztosított még akkor is, ha ezen az építészeti újításon röhög egész Európa, de lehet, hogy a világ is.

A románok egyébként hajlamosak máskor is, bármilyen helyzetben mosolyt csalni a bágyadt európaiak arcára kreativitásukkal. Néhány évvel ezelőtt, egy nagyszabású katonai parádén, a román nemzeti ünnepen, ahol a szokásosnál is jobban meg akartak emlékezni Románia és Erdély 100 évvel ezelőtti egyesülésére, és egy 1912-es Cadillacben pózolt a vezérkari főnök, mely jármű, sajnálatos módon az út közepén rohadt le:

A piros-sárga-kékben pompázó parádéról a nézőknek, katonáknak és csendőröknek kellett eltolniuk a kocsit és a benne ülő katonákat. De mindenki találkozott mar Romániában járva olyan román lovaskocsival, melyet gyakran ötvöznek a híres Dácia személygépkocsival.

Az így kialakult hibrid, a Dákocsik, olyan látványosságai Romániának, mint a sziámi ikrek, vagy mint a kétfejű sas.

De fő a jó kedv! Éljen aranykezű Dorel, a román Mekk Elek, az ezermester. Egy dolgot azonban szögezzünk le. Ceausescu másfélszobás paneltömbjenben a beépített, két négyzetméteres balkonjainak is több köze van a „román” építészeti stílushoz, mint aranykezű Dorelnek, és biztos, hogy ezt a román építészeti stílust, mely a 11. -12. században élte fénykorát, nem az ilyen fajta építészekről nevezték el.

nyitókép: direct