AMMARHA!

A stadionok hulladékának 90 százaléka elkerülhetné a szeméttelepet 2026. aug. 13.

Egy futballmeccs után nemcsak az eredmény marad meg, hanem a szemét is. Egy 2500 nézős találkozó után nagyjából 50 kilogramm hulladék keletkezik. A jó hír: ennek túlnyomó része nem feltétlenül a szeméttelepen vagy az égetőben kell hogy végezze.

A Körforgásos Gazdaság Intézete (INCIEN) négy futball- és két jégkorongstadionban vizsgálta meg, milyen és mennyi hulladék keletkezik a mérkőzések alatt, illetve a stadionok mindennapi működése során.

Az eredmény meglehetősen egyértelmű: a futballstadionokban keletkező hulladék akár 90 százalékát is el lehetne téríteni a lerakóktól, ha megfelelően működne a hulladékgazdálkodási rendszer.

Másfél százezer pohár egy szezonban

A számok gyorsan megmutatják, hol van a probléma. Egy körülbelül 2500 nézőt vonzó futballmeccsen nagyjából 50 kilogramm hulladék keletkezik. Egy teljes élvonalbeli szezon alatt pedig hozzávetőleg 150 ezer egyszer használatos pohár kerül a kukákba.

Pedig ezek jelentős része elkerülhetné a szeméttelepet. A hulladék összetételének vizsgálata szerint a vegyes hulladékba kerülő anyagok jelentős része megfelelő rendszer mellett szelektálható vagy más módon feldolgozható lenne. Egy teljes szezon alatt ez csaknem hat tonna hulladékot jelenthet, amely nem a lerakóban vagy az égetőben végezné.

Vagyis a stadionokon nem feltétlenül az a legnagyobb gond, hogy sok hulladék keletkezik, hanem az, hogy nem mindig megfelelő helyre kerül.

Az egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb megoldás a visszaváltható poharak használata. Ott, ahol már bevezették ezt a rendszert, az egyszer használatos műanyag poharak mennyisége a vegyes hulladékban akár 89 százalékkal is visszaesett.

Ez azért sem mellékes, mert a stadionok egyik leglátványosabb hulladéktípusa éppen a műanyag pohár. Egy-egy meccsen több száz darab landolhat a kukákban, amelyek egy része megfelelő rendszerrel egyszerűen kiváltható lenne.

Az INCIEN a vizsgálatok alapján kézikönyvet is készített a sportklubok számára. A javaslatok három fő területre összpontosítanak.

Az első a megfelelő infrastruktúra és a hulladék szelektálása. Nem elég néhány színes kukát kihelyezni: azokat ott kell elhelyezni, ahol a szurkolók ténylegesen eldöntik, mit kezdenek a hulladékkal.

A második a visszaváltható poharak rendszere.

A harmadik pedig a kommunikáció. A szurkolóknak, a stadion dolgozóinak és a játékosoknak is tudniuk kell, hogyan működik a rendszer.

Mert hiába van külön kuka a műanyagnak, ha senki nem tudja, mit kell beletenni. És hiába visszaváltható a pohár, ha a meccs végén mindenki ugyanúgy a legközelebbi szemetesbe dobja.

A stadionok hulladékkezelésének javítása tehát nem feltétlenül valami futurisztikus, méregdrága beruházás kérdése. Sok esetben egyszerűbb szervezés, megfelelően elhelyezett szelektív gyűjtőpontok, visszaváltható poharak és egy kis kommunikáció is sokat számíthat.

A számok mindenesetre azt mutatják, hogy a futballstadionok hulladékának akár 90 százalékával lehetne kezdeni valamit ahelyett, hogy egyenesen a szeméttelepre küldenénk.

A pályán persze továbbra is az számít, ki rúgja a több gólt. A stadionon kívül viszont úgy tűnik, egy másik meccset is érdemes lenne megnyerni: a felesleges szemét elleni mérkőzést.