ZSÍR

A szabadság ára – Egy észak-koreai disszidens története 2024. szept. 27.

Az Észak-Koreáról szóló történeteket sosem könnyű megemészteni. Kívülállókként szájtátva és elborzadva hallgatjuk a disszidensek beszámolóit egy olyan zsarnoki világról, amelynek legfőbb fegyvere az agymosás. Az itt lakók zöme sosem találkozott a szabadsággal, sőt, sokan nincsenek is tisztában azzal, milyen embertelen körülmények közt élnek. Az ő normáik egy számunkra teljesen idegen és vérlázító rendszerben formálódtak. 

A könyv szerzője, Hyeonseo Lee említést is tesz róla, mennyire boldog gyermekkora volt, hiszen eszébe sem jutott megkérdőjelezni mindazt, ami vele történik. Ha az otthonukban lévő, vezéreket ábrázoló portrékat kellett heti rendszerességgel, az államtól kapott fehér kesztyűben és tisztítóeszközökkel leporolgatni, minden gondolkodás nélkül megtette. Akkoriban azt sem furcsállta, hogy édesapja – életét kockáztatva – visszarohant az égő házba, hogy kimentse ezeket a kincsként őrzött festményeket, amelyeknek nem mellesleg minden észak-koreai háztartásban kötelezően helyt kell kapniuk.

Hyeonseo Lee teljesen kendőzetlenül, és elképesztő bátorsággal tárja a világ elé, mennyi mindent kellett elszenvednie a szabadság felé vezető úton. Ő, aki sokáig nem ismerte a szabadság ízét, így ír róla: 

A szabadság – az igazi szabadság, amikor az ember maga alakítja az életét, maga hozza a döntéseit – olykor kifejezetten rémisztő.

17 évesen sikerül megszöknie az országból, ám amikor rájön tette súlyára, már késő. Tizenkét hosszú évnek kell eltelnie ahhoz, hogy viszontláthassa családját, és átsegítse őket Dél-Koreába. Sokáig Kínában húzza meg magát, ahol azonban nem lehet nyugta, hiszen észak-koreai szökevényként körözik. A lány ugyan új személyazonossággal éli új életét, mégis mindig résen kell lennie – például akkor is, amikor a kínai hatóságok tollbamondást iratnak vele, hogy megbizonyosodjanak kínai származásáról (a kínai írásjeleket ugyanis olyan nehéz elsajátítani, hogy sok külföldinek sosem sikerül tökéletesen).

Bevallom, csak második nekifutással sikerült elolvasnom ezt a hátborzongató könyvet. Aki épp keményebb életperiódussal küzd, annak semmiképp sem ajánlom, mert megdolgoztatja a könnycsatornát és felébreszti az igazságtalanságérzet alvó oroszlánját. A könyv azonban a megérintő tartalma mellett hihetetlenül olvasmányos, gyakran kelt olyan érzést az olvasójában, mintha egy fiktív elbeszélés sorait falná épp. Sok szeretettel ajánlom mindenkinek, aki él-hal az igaz történeteket bemutató, színvonalas regényekért, és aki szeretne többet megtudni a világ egyik legelszigeteltebb országáról.

Nyitókép: lira.hu