ILLIBERÁLIS

A szomszéd füve zöldebb? Az! 2022. júl. 21.

Amikor a magyarországi ellenzék józanabbik fele (ha van ilyen), konkrétan Schiffer András (LMP-s expártvezér, exhonatya) is elismeri, hogy a nyugati közműcégek elzavarása az országból (2013-ban) jó döntés volt, a nemzeti-konzervatív felvidéki ember csak irigykedve bólogathat, hogy, ja, ott van gógyi meg gazdasági nemzetstratégia.

Sőt, még a rezsicsökkentést is kvitteli András, csupán azt kifogásolja, hogy az energia-árkompenzáció egy részét a lakossági és közületi energiahatékonyság növelésére kellett volna fordítani. Érthetőbben: a lakó- és középületek hőszigetelésére, nyílászárók cseréjére és a fűtési rendszerek korszerűsítésére.

Ez igaz. Mivel, ha pazarló az energiafelhasználás, az energiaárak pedig egyre magasabbak a nemzetközi energiapiacon, akkor a lakosság kiadásainak kompenzációja is egyre nagyobb tétel lesz, amit az állam költségvetése sem képes a végtelenségig kitakarni.

Pláne úgy, hogy a bajokat a háborús infláció is tetézi. Nem is kis mértékben.

A napokban, és a már korábban jóváhagyott és bevezetett kormányzati intézkedések (üzemanyag-ársapka szűkítése a belföldiekre, a KATA eltörlése, a kedvezményes lakossági rezsiár az átlaglagfogyasztás mértékéig való vállalása) is azt bizonyítják, hogy a kormány, illetve az állam lehetőségei is végesek.

Főleg úgy, hogy a neoliberális progresszív europarlamenti kinderellenzék a saját országa gazdasági ellehetetlenítésén ügyködik, igyekezve meggyőzni a brüsszelita birodalmi elitet, hogy tartsák vissza azt az uniós pénzt, ami - minimum az uniós befizetései és a közös hitelek kezességi része arányában - egész egyszerűen járna Magyarországnak!

Mégsem jöhet a pénz az eddigi legnagyobb gazdasági bizonytalanság időszakban sem, holmi, mondvacsinált demokráciadeficitre való hivatkozással.

Ez nem más, mint egy szuverén, a nemzeti érdekeit és keresztény-konzervatív értékeit védő, ha úgy tetszik, a saját illiberális demokratikus útját járó ország módszeres ellehetetlenítése. Amit sok véresszájú újmarxista áldemokrata nem is rejt véka alá.

A minél rosszabb, annál jobb elvet követik abban bízva, hogy a növekvő népharag forradalmi úton (vannak erre is jó példáik: a nagy októberi szocialista, az őszirózsás, a csehszlovák februári komcsi forradalom stb.) majd elsöpri az idegesítő diktátort.

Adják is a KATA miatt tüntizgetők alá a lovat. Hátha kirobban az a várva-várt újkomcsi forradalom. Gondolják ők naivan.

De Orbán Viktort nem a brüsszeli 25 ezres sorosista lobbihad választotta meg, hanem a nép. A nép pedig szereti a saját gyermekét. Pláne, ha még jókat is mond, meg - főként - jól végzi a dolgát. Az egész csapatával együtt.

A forint durva gyengülése sem véletlen.

Gyuribá mindig is arról volt híres, hogy a káoszkeltésben érdekelt, amiből ő és a billiárdos amerikai nyugdíjalap kezelő haverjai az adott ország valutájának sortolásával, azaz az esésre spekulálva óriási pénzeket zsebelnek be.

Plusz ott a rétinges haverjai is, akik egy-egy ország minőségbesorolásával szintén romba tudnak dönteni egész nemzetgazdaságokat. A három nagy hitelminősítő cég aktuális félévi értékelése épp a napokban esedékes.

Végül annyi, hogy elképzelni sem tudom, hogy mi lenne ezzel a mi “bezzegországunkkal”, ha ilyen nyomásnak lenne kitéve.

Itt nemhogy gazdaságpolitikai stratégia meg válságkezelés nincs, de lassan már kormányzás sem!

Igor a politikai sérelmeivel és mediális karaktergyilok okozta sebeivel, Richard a pitiáner személyes bosszújával van elfoglalva. Eduard, zsoviális mediátorként próbálja lehiggasztani a szemétdombért küzdő két vadkakast, Zuzana pedig a nyugati “demokratikus” passzátszél által idesodort intelmek felmondásával foglalatoskodik.

Az ország meg kormányos nélküli hajóként sodródik a tajtékzó tengeren.

A lakosság a hajó gyomrában pedig retteg és reménykedik, hogy hátha elül a vihar. De nem, az egyre csak fokozódik.