A Szövetség nem akar segíteni a Fidesz kampányában, a támogatásokat azért elfogadja… 2021. dec. 8.

Ismét Magyarország kormányzó pártjával kapcsolatban érezhetünk konfliktusforrást a Felvidék „Frankenstein-pártjában,” a Szövetségben. Az borítékolható volt eddig, hogy az erőltetett kényszerházasság nem lesz zökkenőmentes, sőt az is sejthető lehetett, hogy a Magyar Kormányhoz való viszony mentén bizony lesznek töréspontok az egyes szövetséges partnerek között. 

A Paraméternek adott nyilatkozat szerint viszont ennek nyoma sincs. 

Mindhárom partner egyöntetűen utasítja el, hogy akárcsak megnyilatkozás vagy kommentár szintjén kiálljon a Fidesz-KDNP vezette kormány mellett, nemhogy a kampányba bekapcsolódjon. 

A meglehetősen balliberális Híd platformtól ez egyáltalán nem hat furcsaságként, sőt a jakobinus Összefogástól sem, az MKP-tól viszont egészen furán hat e álláspont.

Na, de nézzük szó szerint a megnyilvánulásokat:

Sólymos László:

„A Szövetség szlovákiai magyar párt, itt vannak a választóink, nekünk az ő problémáikra kell megoldásokat találnunk. Nekünk 2024-ben itthon kell jó programmal megszólítanunk az itt élő embereket, a szlovákiai magyarokat.”

Forró Krisztián:

„Nincs is miért nagyon beleszólni az ottani kampányba, és bízom benne, hogy Magyarországon sem lesz olyan igyekezet, hogy beemeljék a felvidéki magyarokat az ottani kampányba.”

Mózes Szabolcs:

„Többször kijelentettük, hogy a Szövetség partnere a mindenkori magyar kormány, amely számára az alaptörvény is előírja, hogy gondoskodnia kell a külhoni magyarokról. A felvidéki magyarság alapvető érdeke ennek a partnerségnek a fenntartása. A választási kampányba viszont nem kapcsolódunk be, ugyanúgy, ahogy nem kommentáljuk a magyarországi belpolitikai eseményeket sem.”

Jókora késéssel, de közben megnyilvánult Berényi József az MKP platformvezetője is, aki érezve három míves kollégájának vállalhatatlan alibizmusát 

konkrétan sehonnai bitangnak titulálta őket e magatartás miatt, és óvatosan bár, de kiállt a Fidesz-KDNP-kormány mellett.

A nyilatkozatokból viszont teljesen világos, hogy a Szövetség három prominens szereplőjének esze ágában sincs segítő jobbot nyújtani a Fidesz-KDNP-nek a kampányban, de még csak elvi kiállás, nyilatkozat szintjén sem. Jól jelzi ezt az is, hogy már kérvényezték felvételüket az Európai Néppártba is, ahonnan a Fidesz éppen kilépett, és egyes hangok szerint egy új frakció megalakításán dolgoznak. Ide viszont úgy tűnik, a Szövetség nem kíván tartozni. Ellenben Márki-Zay Péter a magyarországi ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje épp az EPP-be kíván belépni, így könnyen felállhat az az érdekes helyzet, hogy a felvidéki magyar párt Márki-Zayjal lesz egy platformon Brüsszelben, így a Fidesszel ellentétes oldalra kerül.

Mindazonáltal ha belegondolunk Mózes szavaiba, akkor tulajdonképpen azt jelenti, hogy ha úgy alakul (reméljük nem – a szerk. megjegyz.), akkor egy Márki-Zay-kormánnyal is együtt kívánnak működni.

Ez jelentette egyébként az alapkonfliktust is, hogy Márki-Zay egyeztetést folytatott Magyarország pozsonyi nagykövetével, Pavol Hamžíkkal, illetve Mikuláš Dzurinda exkormányfővel. Érdekes módon Ivan Korčok külügyminiszter ezt nem tekinti egy másik ország belügyeibe való beavatkozásnak, míg 

korábban számos hasonló esetre hisztérikusan reagált, amikor magyarországi politikusok Gyimesivel, vagy MKP-s politikusokkal találkoztak.

A Híd platformelnöke, Rigó Konrád ugyanakkor egyértelműen megvédte a szlovák nagykövetet: „A nagykövetek munkájának része, hogy a fogadó országban a lehető legtöbb releváns közéleti szereplővel találkozzon és kapcsolatot tartson fenn, különös tekintettel a politikai szereplőkre, pártállástól függetlenül. Amennyiben ez a személy a fogadó országban az ellenzék vezetője és akár az ország következő miniszterelnöke lehet, úgy a nagykövetnek, hogy úgy mondjam, kutya kötelessége, hogy részt vegyen ilyen találkozókon. Ezt diplomáciának hívják.”

A Magyar Kormány mellett egyedül Gyimesi György állt ki mellébeszélés nélkül, aki több platformon is egyértelművé tette, hogy Orbán Viktornak és a Fidesz-KDNP-nek szurkol, és kész segítséget is nyújtani. Ellenben a Szövetséggel, aki igyekszik partnerséget ápolni, de keresztbe szalmát azért nem tenni. 

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon ez a partnerségi jó viszony abban merül csak ki, hogy a magyarországi támogatásokat elfogadják és lefölözik?

Szó se róla, ki ne álmodna ilyen partnerről, aki a támogatást egyoldalúan elfogadja, de gesztusértékűen viszonozni már nem hajlandó semmilyen szinten. Azt egy echte szlovák párt véletlenül bejutott magyar képviselőjének kell megtenni…

A felvidéki magyarság döntő része, különösen az egykori MKP-s tábor ugyanakkor támogatja a Fidesz-KDNP nemzeti kormányzását, ezért kiváltképpen érthetetlen, hogy erre a bázisra építeni kívánó párt miért próbál alibizni ebben a kérdésben és helyezkedik szembe saját választóinak a nézeteivel. De ha megnézzük Szövetség támogatottságát, teljesen világos, hogy a felvidéki magyarság egy jelentős része ebből, és ilyen sótlan, szagtalan politikából nem kér.

Így a végére csak az a kérdés maradt, hogy vajon érdemes-e elárulni minden korábbi elvet a nagy semmiért?

Csonka Ákos