ZSÍR

A tavasz ígéretei, az ősz előhírnökei – Reflektorfényben a gólyák 2025. júl. 19.

Kevés madár annyira ismert és szeretett Közép-Európában, mint a fehér gólya. Hazánkban szinte minden falu és kisebb település háztetőin vagy villanypóznáin ott trónol legalább egy gólyafészek. A helyiek szinte már „név szerint” ismerik a településekre vissza-visszatérő méltóságteljes madarakat, nyomon követik a fiókák számát, sőt, az érkezésük napját is ünnepként kezelik.

De mit érdemes tudnunk róluk a népi hiedelmek és gyerekmesék világán túl?

A gólya évente kétszer vág neki a Kárpát-medencéből egészen Afrikáig vezető hatalmas útnak. Tavasszal, általában március végén vagy április elején érkezik meg, és egészen augusztus végéig vagy szeptember elejéig marad. Az itt töltött idő alatt nem tétlen: fészket épít (vagy inkább karbantartja a régit), párt választ, tojásokat rak, fiókákat nevel, és közben szorgosan hordja a békákat, rovarokat, egereket a fészekbe. A fiókák általában 33-35 nap után bújnak elő a tojásokból. Nem ritka, hogy egy-egy költési időszakban három-öt fióka is kikel, és alig kéthónapos korukra már majdnem akkorára nőnek, mint a szüleik. Néha olyan zsúfolt lesz a fészek, hogy a mozgás is nehézkessé válik, ilyenkor előfordulhat, hogy csak a legerősebb fiókák maradnak életben, a hímek ugyanis gondoskodnak a természetes kiválasztódásról. Szomorúan hangzik, de a természet ezen kegyetlen rendjét több állatnál is megfigyelhetjük.

Érdekes kettősség jellemzi őket: miközben a költési időszakban igencsak területvédők, és nem szívesen látnak a fészkük közelében más párokat, addig vonuláskor kifejezetten társas lények. Ősszel, amikor dél felé indulnak, gyakran hatalmas csapatokban gyűlnek össze, egy-egy pihenőhelyen akár több száz példány is megfigyelhető.

Tavasszal a fészkekbe általában a hím érkezik meg először. Miután ellenőrizte a fészek állapotát és feltöltötte energiakészleteit a hosszú repülés után, elkezdődik a várakozás. A nőstények ugyanis jellemzően napokkal később érkeznek haza, alkalmanként heteket is várni kell rájuk. Előfordulhat, hogy a nőstény út közben elpusztul, a hímnek pedig ilyenkor új pár után kell néznie. Gyakran agresszióhoz folyamodik, megtámadja vetélytársait, komoly sérüléseket okozva ezzel a fészken, saját magán, a másik hímen, alkalomadtán pedig a már lerakott tojásokon is. Az újonnan ivarérett hímek is hasonlóan viselkednek, ők azonban gyakran fiatal nőstényeket próbálnak behálózni, vagy pedig egy árván maradt idősebb nőstény mellé szegődnek, és új családot alapítanak.

Hazánk szeretett gilicéi azonban gyakran válnak sportvadászok áldozatává bizonyos országokban. Különösen a vonulási útvonaluk mentén lövik ki őket, például Libanonban, Szíriában vagy Egyiptomban. Ezekben az országokban a madarakat, különösen a nagy testűeket, pusztán szórakozásból vagy hagyományból vadásszák, nem pedig élelemszerzés céljából. A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a gólyák nem is félnek az emberektől, és a hosszú repülés során gyakran pihennek meg nyílt mezőkön vagy fákon, így könnyű célponttá válnak. Szlovákiában szigorúan védett faj, többezer eurós bírsággal, de akár szabadságvesztéssel is sújtható a kilövésük.

A gólyák megtisztelnek minket a bizalmukkal, amikor a településeinken építik fészküket. Természetes módon szabályozzák a kártevők számát, így biztosítva az egyensúlyt, arról nem is beszélve, hogy jelenlétük sok lakosnak szerez örömet. Ne játsszuk el a bizalmukat. Védjük őket, figyeljünk rájuk, hiszen mindig is hozzátartoztak a vidéki élet ritmusához.