ZSÍR

A tökéletes trükk 2023. jan. 7.

És melyik a jobb, a könyv vagy a film? A kérdés, ami gyakran elhangzik, ha egy könyvadaptáció kerül a filmvászonra. Igazából tudjuk előre a választ – az eredeti, a könyv – az az igazi. Hosszasan gondolkozva sem jutott eszembe olyan eset, hogy a szememben egy film felülmúlta volna papír alapú változatát (spoiler: itt sem ez történt). Christopher Priest tollából született A tökéletes trükk alkotás azonban egy érdekes eset. 

A tökéletes trükk (eredeti címe: The Prestige) az 1800-as évek végén játszódik és két színpadi bűvész útját és halálos ellentétét mutatja be, aminek középpontjában egy trükk áll. A korábban egy bűvésznél segédként és barátként kezdő férfiak egy baleset nyomán örökös ellenségekké válnak, és vetélkedésük egy, az akkoriban bámulatos trükknek számító mutatványban csúcsosodik ki, amit mindketten előadnak műsorukban. Azt azonban nem tudják, a másik hogyan kivitelezi a varázslatot, mi a titka. Christopher Priest regényéből 2006-ban Christopher Nolan rendezésében mutatták be az amerikai–brit filmdrámát.

A film és könyv összehasonlításának nehézségét az adja, hogy a könyvben ahelyett, hogy külső szemlélőként néznénk bele a történetbe – Christopher Priest a két főszereplő naplóját adja a kezünkbe, annak kuszaságával együtt, ahol hol csak napok, hol viszont hónapok, évek maradnak ki, nagyon valósághűen átadva a hangulatokban való eltéréseket, hirtelen váltásokat. Majd, amikor már úgy érezzük, hogy megismertük, átlátjuk a történetet, hirtelen a másik fél naplójában találjuk magunkat, meglátjuk az érme másik oldalát, és elölről kezdhetjük kirakósként összerakni a fejünkben a történetet, és újraértékelni magukat a karaktereket és tetteiket. 

A könyv, nem fogok hazudni, elsőre teljes kuszaság, amit csak az utolsó fejezetek oldanak meg, ott áll össze a kép és jön az „aha” élmény. 

A filmben ezzel ellentétben már egy történetet kapunk, amiben azért vannak rejtélyek, de élvezhető, követhető a cselekmény és a végén ugyancsak a padlóról kell felszedni az állakat (a csattanót viszont itt nem sütöm el).

A tökéletes trükk történetével először filmként találkoztam. A könyvre pár évvel később akadtam rá véletlenül egy könyvespolcon– és természetesen el kellett olvasnom. Ez a könyv azonban érdekes módon nem olvastatta magát úgy, ahogy a film alapján reméltem (a remek példa arra, hogy hogyan tudja elvenni a könyv izgalmát, ha előre tudjuk, mi lesz a vége, és egy mozgóképhez vizsonyítva a fekete betűk a lapon nem tudják tartani az ütemet). Viszont amikor átkattant egy kapcsoló, és nem a filmet vártam a lapokra, máris érdekesebbé vált a történet – a tökéletes trükkel ugyanis az a helyzet, hogy nem szabad egy történetnek venni a könyvet és a filmet, mert noha ugyanazt hivatottak átadni, a film nem tudja visszaadni a könyvet, és fordítva. Ebben az esetben egyszerűen különálló egységként kell szemlélni a kettőt. Így esik hát, hogy ez a könyv nem arat egyértelmű győzelmet a film felett. 

Mindkettő átadja ugyanazt a varázslatot, izgalmat és élményt, és egyik sem tesz rá nagyobb lapáttal, mint a másik.

Aki szereti az Eredet, Viharsziget, vagy A Stonehearst Elmegyógyintézet és hasonló, fordulatos, elgondolkodtató és kicsit, vagy jobban libabőrös történeteket, annak ezt is jó szívvel ajánlom (akár könyvben, akár filmben, vagy - és inkább - mindkettőben).

Utóirat és jótanács:

Általános dilemmám, hogyha filmajánlóként találkozok először egy történettel, nem tudom eldönteni, mi legyen – olvassam el először a könyvet, és eredeti varázsában és teljességében merüljek el a cselekményben, majd ezt követően kockáztassak egy csalódást a filmben; vagy türelmetlenségemben inkább nézzem meg a filmet, ezzel viszont a könyv elveszíti varázsát, hiszen előre tudom, mi a vége. Ha más is küzd ilyen dilemmával, személyemnek egyelőre az a megoldás vált be (hellyel-közzel), hogy elsőként a könyvet olvasom el, és rá minimum kettő, de inkább hat hónapra nézem meg a filmet vagy sorozatot.

Jó filmezést / olvasást mindenkinek!

Sárai Erika
nyitókép: medium.com