CINK

A tücsök, a hangya és a nyugdíj: Mészáros H. András szerint veszélybe kerülhet a második pillér függetlensége 2026. júl. 24.

A szlovák nyugdíjrendszer jövőjéről és a második nyugdíjpillér szerepéről írt véleménycikket az Új Szó hasábjain Mészáros H. András, a Magyar Szövetség gazdasági szakpolitikusa. A szerző szerint a Fico-kormány legújabb terve olyan folyamatot indíthat el, amely hosszabb távon gyengítheti a nyugdíj-megtakarítások függetlenségét.

Mészáros írását A tücsök és a hangya ismert tanmeséjével indítja, felidézve egy humorista évekkel ezelőtti átiratát, amelyben végül sem a szorgalmas hangyának, sem a henyélő tücsöknek nem jut nyugdíj. 

Mint fogalmaz: 

„Akkor még nevetni lehetett rajta. Ma már egyre inkább kellemetlenül aktuálisnak hat.”

A szakpolitikus emlékeztet arra, hogy Szlovákiában a nyugdíjrendszer alapját a felosztó-kirovó rendszer adja, vagyis a jelenlegi dolgozók járulékaiból finanszírozzák a mai nyugdíjasok ellátását. Ez azonban szerinte a kedvezőtlen demográfiai folyamatok miatt egyre nagyobb kihívásokkal néz szembe, hiszen folyamatosan romlik az aktív dolgozók és a nyugdíjasok aránya.

Éppen ezért tartja kulcsfontosságúnak a második nyugdíjpillért, amely lehetőséget biztosít arra, hogy az emberek saját megtakarításokat halmozzanak fel időskorukra. Mészáros szerint ez nemcsak magasabb hozamot eredményezhet, hanem nagyobb biztonságérzetet is nyújt azoknak, akik nem szeretnék kizárólag az állami nyugdíjrendszerre bízni jövőjüket. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a felmérések szerint a szlovákiai lakosság 77 százaléka úgy véli, az állami nyugdíj önmagában nem lesz elegendő a megszokott életszínvonal fenntartásához.

A véleménycikk központi eleme a Fico-kormány terve, amely lehetővé tenné, hogy a második pillér nyugdíjalapjai befektessenek az állami bérlakásprogramba. Bár jelenleg csak a portfóliók kisebb részét érintené az intézkedés, 

Mészáros szerint ez „fontos precedenst teremt, megnyitva Pandora szelencéjét.”

A szerző úgy véli, ezzel az állam közvetve belépne a nyugdíjpénztárak és ügyfeleik közötti kapcsolatba, és olyan megtakarításokat irányíthatna saját céljaira, amelyeket eredetileg éppen az állami kockázatok mérséklése érdekében helyeztek el a második pillérben. Szerinte nemcsak az a kérdés, milyen hozamot biztosítanak majd ezek a beruházások, hanem az is, 

„hol húzódik a határ”. 

Ha ugyanis elfogadottá válik, hogy a nyugdíj-megtakarítások egy részét kormányzati prioritások szolgálatába állítják, később újabb beavatkozások előtt is megnyílhat az út.

Mészáros H. András szerint az államnak inkább a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságán kellene dolgoznia, és nagyobb teret kellene biztosítania az öngondoskodásnak. Írását a Pandora-szelence hasonlatával zárja: 

„A második pillér megtakarítói számára talán most is ez marad a legfontosabb: a remény, hogy a szorgalmas hangya gyűjtögetése nem volt hiábavaló.”