ITT A PIROS, HOL A PIROS

Králik Robi: A veszély árnyékában (kisnovella) 2025. ápr. 2.

Szlovákia déli része a kilencvenes években egy különös, vad és kaotikus világ volt, ahol a rendszerváltás utáni gazdasági zűrzavar és a gyenge államhatalom termékeny talajt biztosított a szervezett bűnözés térnyerésének. Képzelj el egy poros kisvárost a Duna mentén, ahol a szovjet korszak szürke panelházai mellett lassan új épületek emelkednek – üveghomlokzatú bankfiókok, gyanúsan gyorsan felépült benzinkutak és gombamód szaporodó, kicsicsázott bárok és diszkók, amelyek éjszakánként neonfényben és bűnben úsznak. 

A maffia nem hollywoodi stílusban, fekete limuzinokkal és öltönyös gengszterekkel operált – sokkal inkább beleolvadt a hétköznapokba. A helyi vállalkozók, akik a privatizáció során egykori állami cégeket vagy földeket szereztek meg fillérekért, hamar rájöttek, hogy a túléléshez nem elég a piaci verseny: védelmi pénzt kellett fizetniük a „helyi fiúknak”. Ezek a csoportok gyakran egykori erő- vagy küzdő sportot űzőkből, testépítőkből vagy egyszerűen csak munkanélküli fiatalokból álltak, akiket a kilátástalanság és a gyors meggazdagodás ígérete hajtott. Vezetőik viszont már ravaszabbak voltak: a maffiafőnökök, akik a szlovák-magyar határvidék csempészútjait uralták, olajjal, cigarettával és alkohollal kereskedtek, miközben a rendőrség vagy tehetetlen volt, vagy egyszerűen kilóra megvették őket. 

A bankok világa sem maradt érintetlen. Az újonnan alapított magánbankok – amelyek mögött gyakran homályos tulajdonosi körök álltak – készséggel hitelezték a maffia által futtatott vállalkozásokat. 

Ez a világ egyszerre volt kegyetlen és abszurd – tele lehetőségekkel, de még több veszéllyel. A hősök ebben a szürreális világban csak ritkán élték meg a hajlott öregkort, vagy a Dunában, illetve más közeli vizekben süllyedtek el, vagy a mocsokban.

Ennyit prológusként. Most pedig jöjjön a történet!

Szlovákia déli részén, egy poros kisvárosban járunk, 1996-ban. A Duna menti utcákon a szél kavargatja a szemetet, a panelházak között suhan egy lepukkant Zsiguli, a rádióból pedig a „Wannabe” üvölt. A főhős, Kovács Máté, 28 éves, frissen végzett közgazdász, aki azbegyik helyi bankfiókban kapott állást. Máté naiv, de ambiciózus – azt hiszi, kemény munkával kitörhet a kisvárosi szürkeségből és a tehetsége és szorgalma révén ő is gyorsan meggazdagodhat. Nem sejti, hogy a bankja a helyi maffia pénzmosodája, és ő maga is hamarosan a gépezet egyik apró fogaskereke lesz – vagy az ellenszegülése akár a vesztét is okozhatja.

 ...

Mátét az első munkanapján a kisvárosi bank fiókvezetője, egy pocakos, izzadságszagú, kinézetét és öltözködését tekintve tipikusan az előző rendszerben ragadt ötvenes férfi, Juraj Štefanec, behívja az irodájába. Az asztalon egy üveg pálinka, a falon pedig, a kommunista főtitkár retusált fényképe helyén immár egy fakó Szűz Mária-kép lóg. 

– Üdv a csapatban, Kovács – mondja Juraj fennhangon, és tölt két stamperlivel a jófajta háziból. – Itt egyszerűek a szabályok: amit az ügyfél kér, azt megkapja. Ne kérdezz sokat, és a papírok mindig stimmeljenek. Érted? 

– Persze, főnök – bólint Máté, de a gyomra már szorul. – Csak a munkámat akarom jól csinálni.

– Jól csinálni? – röhög fel Juraj. – Ez nem Pozsony, fiam. Itt nem jól csinálni kell, hanem azt csinalni, amit én mondok! 

Máté hamar észreveszi, hogy furcsa ügyfelek járnak a bankba. Egy nap tanúja annak, hogy egy nagydarab, kopasz férfi, Marek „Buldog” Haluska, egy vaskos borítékkal nyit be bejelentés nélkül a főnökhoz. A hivatalos papírok szerint egy „autóalkatrész-kereskedés” hitelét intézi, de Máté gyanítja, hogy ennyi pénzt autóalkatrészek értékesítésével aligha lehet megkeresni. 

Egy héttel később Máté a hitelkérelmeket ellenőrzi, amikor rábukkan egy anomáliára: Buldog cége, a „Haluska Trading”, évente milliós kölcsönöket kap, de a könyvelésük nevetségesen egyszerű – mintha egy általános iskolás diák vezetné. Este a kedvenc kis kocsmájában összefut egy régi haverjával, Tomival, aki autószerelőként dolgozik. 

– Te, Tomi, hallottál már a Haluska Tradingről? – kérdi Máté a sotét kortyolgatva.

– Haluska? Az a kopasz állat? Vigyázz vele, Máté. A fél város neki fizet, hogy ne égjen le a boltja. A bankotok meg falaz neki, és pénzzel tömi. 

– De hát ez illegális! – háborodik fel Máté. 

– Illegális? – röhög Tomi keserűen. – Itt ez a törvény, tesó. Ha belepofázol, a Dunában végzed.

Máté elhatározza, hogy utánajár a dolognak. Másnap titokban lemásolja a Haluska-aktákat, és otthon, a panelban, a régi asztali lámpa sárga fénye alatt bogarássza a számokat. Rájön, hogy a bank nemcsak hiteleket ad neki, hanem a készpénzbevételeiket is rendszeresen tisztára mossa – a helyi maffia olaj- és cigarettacsempészetből származó vaskos profitját.

...

Máté másnap bemegy a főnökéhez, Jurajhoz, az akták másolataival a kezében. 

– Főnök, mi ez az egész? Ez a Haluska egy bűnöző, és mi segítünk neki!

– Te ostoba kölyök – mordul rá Juraj, az arca vörösre vált, mint egy szemaforlámpa. – Mit képzelsz te magadról, szerinted ki tartja életben ezt a fiókot? Azok ott fent, Pozsonyban? Haluska és a barátai nélkül rég csődbe mentünk volna! 

– És a rendőrség? – kérdi elképedve Máté. 

– Rendőrség? – nevet fel gúnyosan Juraj. – A kapitány Haluska unokatestvére. Azt javaslom, ülj le az asztalod mögé, csináld a dolgod és kussolj, ha élni akarsz. 

Máté azonban nem ül le az asztala mögé. Otthagyja az aktákat, és tüntetőleg hazamegy. Azonban sejti, hogy ezzel nincs vége a banki kalandjának. Még aznap éjszaka erélyesen kopognak is az ajtaján. Buldog az, két gorilla társaságában. 

– Szimatolsz utánunk, kisköcsög? – sziszegi Buldog, és egy pisztolyt nyom Máté bordáihoz. – Juraj mondta, hogy okoskodsz. Mit akarsz, mi? Hőst játszani? 

– Nem akarok én semmit – feleli erélyesen Máté, de a hangja remeg. – Csak nem bírom a mocskot. 

– Mocskot? – röhög Buldog. – Ez a világ ilyen. Ha nem tetszik, eltűnhetsz innen – vagy mi tüntetünk el. 

Máté egy pillanat alatt dönt: ököllel arcon vágja Buldogot, kirúgja a pisztolyt a kezéből, és kirohan az éjszakába.

...

A következő napokban bujkál, de nem adja fel. Összegyűjti az összes bizonyítékot – számlakivonatokat, hamis szerződéseket –, és egy borítékban eljuttatja a pozsonyi országos rendőrkapitányságra, egyenesen annak korrupcióellenes nyomozónak címezve a küldeményt, akiről egyszer egy újságban olvasta, hogy ő a szlovák Cattani. Közben a városban elterjed a híre, hogy szembeszállt Buldoggal, és a helyiek – először félve, majd egyre bátrabban – mellé állnak. Egy benzinkutas, egy boltos, egy pincérnő – mind elkezdenek nyilvánosan beszélni a helyi maffia zsarolásairól.

Végül a rendőrség nagyszabású razziát tart a városban. Buldogot és Jurajt letartóztatják, a bankfiókot pefig bezárják. Mátéból nem lesz hirtelen milliomos, ahogy azt a húszas évei elején remélte, de a kisvárosban afféle hősként tartják számon. 

... 

Máté a Vág holtágának partján áll, bámulja a szinte mozdulatlan, szürke vízfelületet az egyre sűrűbb félhomályban, egy dobozos Bažanttal a kezében. Tomi odalép mellé. A kezében lévő sör íze hasonlóan keserű, mint a hirtelen a nyakukba zúduld posztkommunista valóság. 

– Na, hős bankárfiú, most mi lesz? Híres ember lettél. 

– Híres? – mosolyog Máté fáradtan és kissé erőltetetten. – Csak elegem lett a mocsokból.

– Talán ennyi elég is ahhoz, hogy valaki példaképpé váljon és valami végre megváltozzon. – gondolkodik hangosan Tomi.

– Talán. – suttogja Máté elmélázva és a tekintete ismét a sötét titkokat rejtő néma víztömegre téved.