ZSÍR

Akciófilm lett a Stranger Things negyedik évadának zárlata 2022. júl. 6.

Július elsején debütált a Stranger Things negyedik évadának második fele a Netflixen, és legyőzte az eddig legnézettebb szériát, a Nyerd meg az életed című koreai sorozatot. A négy órányi játékidőt kitevő két részt csalóka külön logikai blokkban értelmeznünk, hiszen egyszerre forgatták le a jeleneteket, de volt, amiben érezhetően jobb volt ez a két rész. Mondjuk abban, hogy legalább egy szereplő kapott feloldozást. Spoileres értekezés.

A gyerekek általában elszúrtak valamit, majd ők és pár felnőtt megpróbálták helyrehozni, ez volt a Stranger Things szervezőelve évadokon át, és ezt a receptet alakították át a negyedik évadra szuperhősfilmmé. A tábla gyalogjai szerencsétlenkednek, ennek eredménye pedig deus ex machinaként befolyásolja a hős és az antihős, vagyis Tizenegy és Vecna verekedését. Bármilyen mélyebb tartalom nélkül. A Papa című epizód végefelé újfent meglebegtették annak lehetőségét, hogy kicsit árnyalják Tizenegy karakterét azzal, hogy gyilkossá teszik, mikor rászorítja a Ninára „apját", de Papa végül megvédelmezte és útjára engedte őt, ezzel pedig kapott egy lightosabb feloldozást. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, legyinthetünk, de a Papa árnyalása felvet egy érdekes problémát, amit később taglalunk. Hiszen az alfahím Jason karakterének is hasonló volt a dinamikája, vele viszont – nyilván engedve a fanservice-nek – csúnyán elbántak.

A többi karakter – kettő kivételével – nem megy sehova, pedig egy végtelenségig elnyújtott sorozatnak nem lényege, hogy mindenféle akadályokat gördítsen az egyetlen agilis főhős útjába, hanem hogy kibontakoztasson szereplőket, és a sztorit a karakterdinamika vigye a hátán.

Az évad elején behozott füves pizzás karakter egy pillanat alatt sámánná vedlik, amikor elintézi, hogy az útszéli pizzázóban révülhessen egyet Tizenegy. Ráadásul ezen a helyszínen a Byers-tesók dinamikája is beindulhatna, de egy közös nosztalgiázásnál nem jutnak tovább. Hogy ez megágyaz-e a harmadik évad óta találgatott coming outnak, igazából tökmindegy, Will vívódása bármelyik kamaszé lehetne, Jonathan meg – ahogy szellemesen meg is jegyzi – az egész évad során be volt tépve. Nincs dinamika.

Tótágas

Hanem a filozófia! Na, az nincs benne. Az évadfél végén kiderült, hogy Egyest, vagy Henryt Tizenegy küldte amoda le, és a Hawkins elleni támadás pedig egy szimpla bosszúhadjárat, mert – nem túl eredeti módon – el akarja pusztítani a világot, hogy megágyazzon valami sokkal jobbnak, mint az ember. Rendes főgonoszként mindezt természetesen ellenfelei tudtára is hozza, akik aztán tesznek ellene. Nem azzal van a baj, hogy a Stranger Things minden létező közhelyet felhasznál, hiszen ettől, és a nyolcvanasévek-nosztalgiától szerethető, de egy ennyire sablonokra hagyatkozó sorozatban pont az lehetne a truváj, hogy mer lépni egy bátrat. A Duffer-testvérek (egyelőre) nem mertek.

Az első évadfélben pedig az az elmélet is tartotta magát, miszerint Vecna, vagy Egyes, vagy Henry csak egy tábornoka az elmenyúzónak, azonban kiderül, hogy ő maga volt az, aki létrehozta a sötét ködként gomolygó lényt, amiből hogyhogynem a szovjeteknek is pont van egy, és szintén Henry szervezte kollektív tudattá az alvilágban kóborló demogorgonokat is. Tehát nincs önálló Léleknyúzó, tehát nincs filozófia Tótágas/Hellyel lefelé mögött.

Tehát Henry Creel gyerekként maga volt a megtestesült Antikrisztus, de semmi (!) nem mozgatta odalentről. Gonosz, mert ő a gonosz. Hjjjajjj...

A másik probléma Tótágassal, hogy mikor Tizenegy kaput nyit oda, Henryt zuhanás közben megcsapkodja a villám, de túléli, ebből pedig arra következtethetünk, hogy a másvilágnak másak a fizikai törvényei, ami egy olcsó írói húzás, de végső soron működik. Ehhez képest Vecna ellen elég három Molotov-koktél, meg egy sörétes. Sőt, mikor Eddie és Dustin előkészítik a lakókocsi tetején játszott Master of Puppetset, akkor a fúróhoz még áram(!) is van Tótágasban.

Az ötödik évadra már csak azért is szükség van, hogy Vecna megmutathassa, hogyan tanította meg a demogorgonokat az olyan kifinomult műszerek használatára, mint az atomreaktor.

Az embernek olyan érzése támad, hogy három évad lébecolás után hirtelen kellett kitalálni az eredetsztorit, amelyek egy része jól sikerült ugyan (a Henrys eredetsztori duplacsavarja meggyőző volt), de aztán szépen varázstalanították is az egészet. Komoly lyukak tátonganak a Tótágas-elmélet mögött, ezen pedig az sem segít, hogy Dufferék utólag módosítottak jónéhány jelenetet a korábbi évadokból, csak hogy passzoljanak a negyedik etap fejleményeihez. Hogy mit, nem mondták el.

Járulékos veszteség

Az új évad két mellékszereplőt hozott, akik szöges ellentétei egymásnak. Az egyikük Eddie Munson, aki műsátánistaként az iskola lázadó páriája, és egyből meggyanúsítják a gyilkosságokkal, az oldalára pártolva a nézőket. Eddie legfőbb karakterjegye cukisága, egy tényleg szeretetreméltó karaktert hoztak létre az írók, akiről már az elején sejthető volt, hogy nem fogja megérni az évadzárást. Eddie, aki az évad felében csak menekül, az utolsó részben kapja meg a karakterfejlődését, amikor egy „időt nyerek!” felkiáltással teljesen értelmetlen és esélytelen harcba kezd a demodenevérekkel, és meghal. Így lett közönségkedvenc a halála előtt a Master of Puppetset a Tótágas lakókocsiján előadó Eddie Munson, akin valószínűleg valamelyik főbb karakter halálát spórolták meg az írók. Pedig jön az utolsó évad, a csapatból pedig senki nem halt meg, a karakterek nagy része lézeng meg szerencsétlenkedik.

A másik, idén bemutatott szereplő Jason Carver nevű alfahím volt, aki a kosárcsapat kapitányaként a maga módszereivel próbálja erejét venni a szörnyűségeknek. Rá csak Joffrey-i mértékkel mérhető gyűlöletcunami zúdult, pedig... Általában azokat a karaktereket nem kedvelem, akik vagy gonoszak, vagy inkoherens karakterrel rendelkeznek, vagy szimplán rossz színész alakítja őket. Ennek legjobb ötvözője Daenerys Targaryen volt, viszont Jason esetében ezek közül egyik sem áll fenn. A színész elbírta a karaktert, nem bukdácsolt, mint gyakran Millie Bobbie Brown, emellett a karakter értékrendjéből és vérmérsékletéből adódóan teljesen koherensen cselekedett.

Az alkotók pedig a legdurvább bukást jelölték ki számára, hiszen kettévágta a Hawkins felett nyíló portál. Emiatt sosem vált számára nyilvánvalóvá, hogy rosszul mérte fel a helyzetet, és amit ő segítségnek vélt, nem volt több akadályozásnál.

Robin karaktere szenvedett még látványosan a forgatókönyvtől, ráhúztak egy reménytelen szerelmet, az esetek nagy részében pedig amiatt izgulhattunk, hogy rálép-e az indára. S hogy el ne felejtsük, ötpercenként emlékezteti valamelyik karakter, hogy ő amúgy kétballábas. A helyzetet menthette volna működő dinamikájuk Steve-el, de az évad során nem igazán volt dolguk egymással, utóbbi pedig – bár az első évadfélben – mintha elfelejtette volna a karakterfejlődését, most látványosan előbb redneck-ké, majd katonává vedlett. Hogy aztán az ő és Nancy közötti vibráló levegővel se kezdjenek semmit.

Eddie-n és Jasonön kívül valójában meghalt Max karaktere, ami egyrészt nagy kár, mert az őt alakító Sadie Sink a többi gyerekszínészhez képest kimagaslóan alakított, másrészt pedig nem is valódi halál, mert Vecna csonkítása után visszahozta az életbe. Vakon, és törött végtagokkal.

Felcsillanhat a szemünk, hogy végre egy morális kérdés boncolása várható, de félő, hogy az iskola bullying, a coming out, valamint a szürke karakterek sorsára jut. A sorozatnak ugyanis módjában állt volna ezeket bemutatni, de valamiért elengedték. Pedig egyetlen ilyen, az eutanázia kérdése elvitte a hátán Trier kórházsorozatát, a Birodalmat is.

Összességében érdemes megnézni a Stranger Things új évadát, azzal együtt, hogy ha valaki egy filozófiaibb történetet, vagy a jó-rossz felosztás árnyalását várja, az csalódni fog. Az első két évad rettegése nincs már sehol, szimpla akciófilmmé alakították a sorozatot, aminek úgy tűnik legnagyobb ereje az ismeretlentől való félelem volt. Nagy a nyomás az írókon, a Stranger Things lett a Netflix legnézettebb sorozata, az ötödik évadban pedig el kell varrni a szálakat, ha törik, ha szakad. Kérdés, mennyire lesz fércmunka.

(nyitókép: Netflix)