ZSÍR

Akkor most mégsem liberális? Gubík a szlovák jobboldal nagyágyúival zárja rövidre a vitát 2026. jún. 11.

Készülhetnek a magukat tévedhetetlennek hívő, folyton gyanakvó hazai konzervatív megmondóemberek, mert úgy tűnik, ma délután végleg összeomlik a gondosan felépített kártyaváruk. Azok a jobboldali kritikusok, akik az elmúlt hetekben – a Progresívne Slovenskóval folytatott szakmai egyeztetések láttán – azonnal kongatni kezdték a vészharangot, és habzó szájjal liberális részrehajlással vádolták meg Gubík Lászlót, most alaposan megvakarhatják a fejüket. 

Különösen azok a fotelharcosok kereshetnek új célpontot a belső tisztogatáshoz, akik szerint a felvidéki érdekekről és a déli régiók gazdaságfejlesztéséről még tárgyalni sem szabad a politikai paletta túloldalával. Aki ugyanis ma délután fél hatkor a pozsonyi Pálffy-palota kertje felé veszi az irányt a Bratislavské Hanusove Dni rendezvényén, az saját szemével láthatja, ahogy a Magyar Szövetség elnöke egyenesen besétál a szlovák konzervatív elit sűrűjébe.

A fórumot olyannyira nem rejtegetik, hogy maga az érintett is nyíltan beharangozta a közösségi oldalán, egyértelmű választ adva a jobbról érkező, alaptalan vádaskodásokra és a hisztérikus „el-liberálisodási” elméletekre. Gubík nem kisebb nevek társaságában ül egy asztalhoz a Konzervatív Fórum elnevezésű pódiumbeszélgetésen, mint Igor Matovič ex-kormányfő, Milan Krajniak egykori miniszter, Milan Majerský, a KDH elnöke, valamint Ján Podmanický. 

Szép kis „liberális” szeánsz, mondhatjuk a fanyalgó jobboldaliaknak, ahol a fősodratú progresszív agenda helyett a szlovákiai konzervatív politika középtávú jövőképe és a jobboldali stratégia kerül terítékre.

Laci, hát így kell csalódást okozni a benned liberálist szimatoló hazai inkvizíciónak? Hát hol marad a nagy pálfordulás, amit a kommentszekciókban vizionáltak a PS-szel való párbeszéd miatt? Sehol. Helyette komoly, konzervatív politikai diskurzus és fajsúlyos partnerek várják a közönséget a Pálffy-palota teraszán. 

Mint elkötelezett konzervatív ember mindig is tudtam, hol a helye, és most kifejezetten élvezem a saját térfélen belüli kritikusok koppanását. Reméljük, a jobboldalon is megértik végre: az, hogy valaki képes leülni a legerősebb szlovák párttal tárgyalni a nemzetiségi jogokról vagy a Beneš-dekrétumokról, nem ideológiai árulás, hanem a felvidéki érdekérvényesítés alapja. A belső ellenségkeresést és az alaptalan megbélyegzést pedig ideje lenne végre elengedni.