SZOBORPARK

Aláírás ügyben túl nagy a csend 2024. jan. 17.

Az emberek tömött sorokban állnak az országszerte felállított Forró-standok előtt, hogy aláírhassák az imádott magyar párt elnökének petícióját.

De nem mindenkinek sikerül, mert a központból jön az ukáz, hogy elég, nem kell több szignó.

Az elnök ugyanis nem szeretné megszégyeníteni a liberálisok kedvencét, Ivan Korčokot, hogy beelőzi a támogatók számában.

Az emberek, akik nem írhatták alá az ívet, csalódottan távoznak haza, miután hitet tettek az aktivistáknak arról, hogy a választásokon mindenképp ott lesznek, családostul. Sőt, minden rokonukat, szomszédukat és ismerősüket is erre ösztönzik majd.

Ráadásul még a forró Forró-kávét is elutasítják, mert ők mindezt szigorúan önzetlenül, a nagyformátumú felvidéki politikus iránt érzett tiszteletük és nagyrabecsülésük jeléül teszik.

Jól hangzik? Nyilván jól, csak sajnos nem ez a helyzet. Legfeljebb egyes "maszövis" potentátusok álmaiban.

Információink szerint több felvidéki (szlovákiai) médium is érdeklődött a Čajakován afelől, hogy hogy is áll valójában az aláírásgyűjtés a pártelnök köztársasági elnöki jelöltsége kapcsán. De érdemi választ egyelőre nem kapott senki. Vagy legalábbis ez az infó az átlag hírfogyasztóhoz nem igazán jutott el.

Itt a "péhéten" többször sugalltuk, hogy jó-jó, ha valaki nagyon akar csillogni-villogni, akkor tegye, de nem feltétlenül kellene a pártközösség pénzét az önfényezésre költenie.

Persze, ha van rá magánforrása vagy valami vállalkozó nagylelkűen megszponzorálja, ám legyen!

De a párt pénzét nem kellene eleve vesztes ügyekre elszórni!

És ezt nem mi mondjuk. Ezt maga az elnök jelentette ki. Az egyik sajtótájékoztatón ugyanis azt találta mondani, hogy túl nagy esélye nincs, de azért belevág, mert ez a közösség számára fontos.

Hogy miért fontos, azt nem igazán tudjuk.

Mert valójában gancegál, hogy az első körben három, négy vagy öt százaléknyi szavazatot szedd össze, mindenképpen vesztes lesz! Hiszen nem jut be a második fordulóba.

Esetleg azt lehet feltételezni, hogy a megszerzett 3-4-5 százaléknyi erő birtokában politikai üzletet köt. Azaz valakinek a javára felajánlja a támogatottságát.

De ennek sincs túl sok értelme, hiszen a választók nem feltétlenül szoktak a pártok ajánlása szellemében voksolni az elnökválasztás második körében. Sokkal inkább ideológiai alapon. Vagy a konkrét személy iránti szimpátia, illetve antipátia alapján.

Úgyhogy nem feltétlenül jó ötlet elszórni több százezer eurót egy elnökválasztási kampányra, amikor három hónappal később jön a tényleg kardinálisan fontos europarlamenti választás.

Sokkal inkább arra kellene tartalékolni és ott kivágni a rezet. Mert az bizony nem mindegy, hogy oda sikerül-e bejutatnunk legalább egy embert.

Igaz, az az egy EP-kepviselő sem igazán oszt vagy szoroz, de a közösség lelkének jót tenne, ha végre valahára a magyar párt elkönyvelhetne egy sikeres országos választást, ahol megugraná az öt százalékot. 

Mert, ha ez sem jön össze, akkor tényleg össze lehet pakolni a cókmókot a Čajakován és lehet menni dolgozni. Drónreptetés, ásogatás, fotózgatás, kavézgatás/teázgatás, f@szbúkos moralizálás és bármit (is) átadás helyett...