VÖRÖS PROSZTÓ

Albán álmok - magyar kishitűség 2021. dec. 5.

Nagy-Albánia, vagyis Albánia, Koszovó illetve a nemrégiben az "Észak"-előtagot a nevéhez illesztő Macedónia nyugati részeinek egyesüléséből születő új állam jelentősen átrajzolná az erőviszonyokat Európa puskaporos hordóján, a Balkán-félszigeten.

A ma még csak koncepció szintjén létező majdani állam nem csak a szélsőséges nacionalisták és fantaszták körében népszerű elképzelés, hanem a politika legfelső szintjén is egyre többen kezelik távoli, de kész tényként a megvalósulását.

A hárommilliós, zömmel muzulmán albán állam kiterjesztése azért is lehet a napi politika része, mivel a szomszédos Koszovóban másfél millió, Észak-Macedóniában félmillió "szkipetár", vagyis albán él, de Németország és Olaszország is egymilliónál is több diaszpórában élő albánnak nyújt (ideiglenes) otthont.

A Balkán újraosztásának ötlete időről időre előkerül, azonban ezek leginkább az elmúlt évszázadok véres háborúinak emlékét idézték meg, ezért senki sem tekintett rájuk valós alternatívaként, azonban az elmúlt hónapok eseményei megmutatták, hogy nemcsak az albánok, de bosnyákok és a boszniai szerbek is elégedetelnek a helyzetükkel.

De míg bosznia rendezésénél szinte elképzelhetetlen a békés megoldás, addig Nagy-Albánia létrejötte - papíron - akár szinte bármikor megtörténhetne. Azért csak papíron és szinte, mert a jelenlegi nagyhatalmi érdekek nem ezt szolgálják, elég csak Szerbia és szövetségese, Oroszország álláspontját megvizsgálnunk, akik Koszovó függetlenségét sem hajlandók elismerni.

Mindez nem zavarta Albin Kurti koszovói miniszterelnököt, aki a héten azt találta mondani, hogy

igennel szavazna egy a két ország egyesítéséről szóló népszavazáson, amihez egyből csatlakozott albán kollégája, Edi Rama miniszterelnök is.

a koszovói és az albán lakosság 80%-a támogatná az országok egyesítését.

Sőt, ha a politikai realitás talaján vizsgáljuk a témát, az érintett országok politikai elitje sem lehet érdekelt jelenleg abban, hogy az évszázados háborúskodást felváltó lassú barátkozási folyamat zátonyra fusson. Igazából egyfajta "mini-Schengen" létrehozása is napirenden van a Balkánon, ami gyakorlatilag a határok módosítása nélkül hozhatná létre Nagy-Albániát.

Mi közünk ehhez nekünk, magyaroknak?

December 5. van, minden magyar ember "második trianonja". 2004-ben ezen a napon köpte szembe a baloldali politikusok uszítására az anyaország a határon túlra születetett nemzettársait. Azok, akik elmentek szavazni, többségében a nemzet virtuális egyesítésére szavaztak.

Jelenleg elképzelhetetlenk, hogy magyar politikus a határ bármely oldalán olyan kijelentéseket tegyen, mint tette a héten az albán és a koszovói miniszterelnök. Jó eseben a pozíciójukat veszítenék el, rosszabban a szabadságukat (ne legyenek illúzióink, a szlovák és a román demokrácia-felfogásba ez bőven belefér, az ukránba pedig jobb bele sem gondolni). Mégis magunkba kell néznünk és megkérdeznünk magunktól, hogy

ami az albánok számára elfogadható jövőkép, az nálunk miért extrémizmus, magyarkodás, irredentizmus? Bármi, csak negatív élű jelző legyen.

Fontos tanulnuk a albánoktól. Természetes szaporulattal megszerezték Koszovót Szerbiától, és a politikusaik is elkezdik kimondani, amit a nép is gondol. Hol vannak az koszovói Bugárok és Ravaszok, akik megfeddik az anyaországgal együttműködni kívánó népet?

És ne legyünk naivak, ez nem csak a Balkán: a románok is két kézzel osztogatják az állampolgárságot a Moldovai testvéreiknek. A cél ott is Nagy-Románia kikiáltása. 

Ideje végre leszámolnunk a gyurcsányi "merjünk kicsik lenni" felfogással. Ha azt szeretnénk, hogy legyen számunkra is hely a nap alatt, akkor a nemzet egyesítését, mely de jure megtörtént a 2010-es polgári kormány által, a szimbolikus térben, a gazdaságban és a kultúrában is szorgalmaznunk kell.

Borítókép: thesun