CINK

Államigazgatási kísérletek karácsonyra 2021. dec. 23.

Ha valaki megpróbálná tételesen összegezni azt az ámok-fácánkodást – az ámokfutás fogalmát önmagában nem használhatjuk, mert az igazi ámokfutókra nézve lenne sértő –, amit Szlovákia államfiai és lányai lerendeztek 2021 utolsó negyedévében, hamar belefulladna a bőség zavarába. Publicisztikán biztosan, de talán még egy doktori disszertáción is túlmutat. Éppen ezért, szenteste előtt egy nappal csak az ünnepi nyalánkságokról szólunk. 

Először is járjuk körül az önmaga paródiájába torkolló lokdánt. Amit 2020-ban és 2021 elején meg lehetett csinálni, amikor még nem volt oltás, és világszerte minden le volt zárva, nos; mára már jól látható: közröhej tárgyává válik 2021 végére. 

Csata után mindenki generális, persze, de azért két alapvető tényezővel illett volna számolni. Legyen bármekkora hülyeség is, ha fullba toljuk a kretént, akkor a lokdán mellé hermetikus határzár is dukált volna. Az egyik a másik nélkül nem működik, mint egy matematikai egyenlet; ha nem ülnek a számok, az idők végezetéik próbálkozhatunk, nem fog kijönni. Abban a pillanatban, hogy Szlovákiában mindent lezártak, kivéve a határokat, Magyarországon meg pezsgő adventi hangulat uralkodott, borítékolhatóvá vált:

Egyik szemünk sír, a másik nevet. Hiszen az, hogy csonka országunkban a felvidéki magyarok és szlovákok együttes összefogásával rekordbevételeket produkáltak a vendéglátó- és szórakoztató ágazatok, illetve a rekreációs célú szolgáltatások, ajándékvásárlás révén a kis- és nagykereskedések, számunkra olyan, 

A valódi vesztesek tehát nem az eurójukat elkölteni vágyó, minőségi kikapcsolódást igénylő polgárok, hanem a szlovákiai vendéglátósok. Lehet bármilyen járványügyi adatokra hivatkozni, valahol érthető is; na, de hogy az oltottak és átesettek előtt is bezárult minden étterem és minden kocsma – legalábbis azok, amelyek Szlovákia vendéglátó szektorának létfeltételeit biztosíthatták volna, nem beszélve az ország gazdaságáról. 

Mindennek tetejébe – hiszen nem létezik, hogy ne lássák, mit sikerült összehozniuk – kormányzati tiánjaink képesek összekapni azon, hogy most akkor december 25-étől, vagy január 9-étől engedjék a felszínre a fuldokló ágazatot. Aztán megegyeznek január 3-i dátumban, és mint jóllakott óvodások, még büszkék is magukra. Közben azért vészmadár Igorunk előre pampog, hogy két hét múlva újra be kell majd zárni mindent – szerinte már csak a három oltás elég. 

És ezen a ponton hágunk az ügyefogyott államigazgatás csúcsára – azt leírni, hogy ettől nincs feljebb, nem merem; könnyen meglephetnek még a 2021-ből fennmaradó bő hét alatt is. Ízlelgessük, mi is történik pontosan: volt egy önmaguk által aláaknázott oltási kampány, amelynek kudarcbafulladó jelenetei ellenére a lakosság jelentős hányada beoltatta magát. Erre év végére kiderül, hogy hiába oltattad be magad vagy estél át; semmivel sem lesz könnyebb és tartalmasabb az életed Szlovákia határain belül, mint az oltatlanoké. 

Nyilván nem működik majd mindenkinél, de sokan és sokszor áruba bocsájtották már az említett portékát, kevesebbért is. Még a gyereknevelés során sem a legjobb stratégia lépten-nyomon lefizetni a lurkót, hogy csinálja végre azt, amit szeretnénk. Igaz, hogy a nyugdíjkorhatár felett sokan második gyermekkorukat élik, ahogy az is, sokaknál jó helyre kerül(ne) az a 300 euró, de mégis méltatlan. 

Mint cseppben a tenger, úgy foglalja össze ez az időszak, mit is jelent egyesek számára a felelős kormányzás. És messze még a vége!

nyitókép: Foto N – Vladimír Šimíček