ZSÍR

Állhatatosság. Hűség. Intelligencia. 2022. dec. 9.

Balto neve sokak számára ismerősen csenghet. Ő volt az a szánhúzó kutya, aki 1925 telén a tomboló hóviharral dacolva az alaszkai Nome városába szállította a diftéria elleni oltóanyagot, sokak életét megmentve ezzel. 

A hiedelemmel ellentétben Balto nem szibériai husky volt, hanem egy lapp pásztorkutya. Télen szánhúzó kutyaként a földet, sarat és homokot hordta a Nome városában működő Aranybánya Társaságnál. Nem volt kimondott „szánhúzó” típus, versenyekre sosem hordták.

1925 januárjában a városban kitört a diftériajárvány. Életmentő szérum csak Alaszka másik végén, Anchorage-ben volt. A tomboló hóvihar miatt azonban csupán Nenanáig sikerült repülővel eljuttatni az oltóanyagot. Nenana és Nome között még körülbelül 1100 km volt, amit normális körülmények között szánon egy hónap alatt lehetett megtenni, ezért váltott kutyafogatokkal voltak kénytelenek belevágni a küldetésbe. Az életmentő szérumfutáson több mint 100 szánhúzó kutya és 20 nome-i polgár vett részt. 

Gunner Kaasen Baltót választotta vezérkutyájának. Az utolsó szakaszra lettek beosztva, így ők voltak azok a hősök, aki 1925. február 2-án eljuttatták a szérumot Nome városába. Balto és csapata körülbelül 86 km-t futott -40 °C-os hidegben. A célba érkezés után Kaasen állítólag összeesett, és arról motyogott, hogy Balto egy „átkozottul jó kutya”.

A hős csapatok mindössze 5 nap alatt tették meg az 1100 km-es távot.

Kaasenből és kutyacsapatából médiasztárt faragtak. Renegeteg meghívást kaptak különféle eseményekre, Baltonak pedig még egy szobrot is állítottak a Central Parkban. A bronzszobron a következő felirat áll: „Ajánljuk azon szánhúzó kutyák rettenthetetlen szellemének, melyek 674 mérföld távolságra, kiszámíthatatlan szilárdságú vad vízfolyások felett vezető jégpáncélon át, sarki viharban oltóanyagot szállítottak Nenanából a veszélyeztetett Nome megsegítésére 1925 telén. Állhatatosság. Hűség. Intelligencia.”

A hősök fénye azonban hamar elhalványult. Baltót és kutyatársait vásárokban és úgynevezett „10 centes múzeumokban” mutogatták, míg rájuk nem ismert egy gazdag üzletember, George Kimble. A férfi megsajnálta a kutyákat, és felajánlotta, hogy megveszi őket. A csapatért azonban horribilis összeget kértek, így Kimble kénytelen volt adománygyűjtést szervezni. A kezdeményezés sikerrel járt.

Balto és csapata a clevelandi Brookside Állatkertben, tisztességes és kutyabarát körülmények között élték le hátralévő életüket.

Sárai Erika

(Forrás: Kutyabarát, freerangeamerican.us)