A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Ezek a sütik biztosítják a weboldal működését. Anonymizált információkat tartalmaznak.

Analitikai sütik

Szolgáltatásaink javítására szolgál. Google Analytics anonym információkat gyűjt az Ön által látogatott oldalakon

Remarketing Facebook

Pomocou služby Facebook poskytujeme remarktingovú reklamu, čím zvýšime relevantnosť reklamy na platformách služieb Facebooku.

Google Remarketing

Google Ads segítségével remarketing szolgáltatást nyújtunk, segítségével Ön célzott reklámokat láthat.

Konverzie kampaní

Pre vylepšenie naších služieb a užívateľského zážitku, zaznamenávame vykonávanie cieľov naších zákazníkov a podľa doho upravujeme webovú stránku aby tieto ciele boli čo najrýchlejšie vykonávateľné.

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu SmartsUpp, ktorá odosiela údaje na servery v Českej Republike. Neukladá žiadne osobné údaje, len text ktorý nám odosielate. Viac info na <a href="https://www.smartsupp.com/cs/help/ochrana-osobnich-udaju-gdpr/" target="_blank">stránke spoločnosti</a>

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu Facebook Messenger, <a href="https://www.facebook.com/business/gdpr" target="_blank">ku ochrane osobných údajov viac info nájdet na tejto adrese</a>.

Target too woke

Álproblémák 2025. ápr. 7.

Egy hosszú munkanap után beülök az autómba, bekapcsolom a rádiót, és hallgatom a híreket. Igen, én már csak ilyen régimódi vagyok, az autóban ülve nem zenével bódítom magam, hanem próbálom „hasznosan” eltölteni az időt, amíg hazaérek. Az esetek nagy részében viszon olyan dolog üti meg a fülem, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Most is így történt. 

Nem érhet vád, felvállalom, hogy jobboldali rádiót hallgatok, nevezetesen a HírFm műsorait. Egyébként tényleg kiváló zenei szerkesztők dolgoznak a rádiónál, hiszen minőségi rock és jazz muzsika szól, amikor épp nem a politikai tartalmaké a főszerep. A hírdójuk is jobbára jobboldali szemszegből közli a világban zajló eseményeket, de annyi baj legyen, a liberális médiatúlsúlyban nem árt a konzervatív hang.

Ma viszont elfogott a röhögés, amikor a Tisza Párt nevű gittegylet agyhalott EP-képviselőiről volt szó (igen, megengedhetem magamnak ezt a jelzőt, ha már a tulajdon főnökük is így nevezte őket!), akik – na most figyeljenek! – 

álproblémának tartják az LMBTQ-lobbi ténykedését.

Nem is kerítenék ennek nagy feneket, a legnagyobbra növő, önmagát az EP-választás óta megméretni nem merő párt eddig is khm... sajátos szemszögből tekintett a világra, ám ahogyan az brüsszeli és ellenzéki elvtársaik szemében a migráció is csak egy Fidesz által felfújt álprobléma, úgy ez is csak egy szalmabábu. Na igen, pont ebbe a két álproblémába kezd belefulladni a nyugati civilizáció.

Két kérdés is megfogalmazódott bennem, miközben hallgattam a híreket: 1) Ezek tényleg ennyire hülyének néznek mindenkit? A válasz egy kurta igen. Ennyire. 2) Tiszák nem néznek Netflixet? Hiszen már a csapból is szivárványzászlós víz csobog lassan. Az olimpia egy rossz vicc lett, de már a videójátékok is azzal hirdetik magukat (és buknak hatalmasakat!), hogy nonbináris és egyéb őrült, a normálistól eltérő szereplőket és jeleneteket tukmálnak a gyerekekre. 

Álprobléma. Na persze.

Nem tudom, önök hogy vannak vele, de én már jószerivel a tévét se kapcsolom be, nem tudok egy filmet, egy sorozatot sem elindítani, mert már megcsömörlöttem attól, hogy a képembe tolják azt, amire a legkevésbé sem vagyok kíváncsi. Ehelyett tíz-húsz, de akár hetven-száz évvel ezelőtti filmeket nézek. Ahol Hófehérke még fehér, ahol a szó szabad, ahol az emberek nem társadalommérnökösködő papírmaséfigurák. 

És továbbra is hangsúlyozom: nem érdekel, hogy ki kivel búj ágyba, mert nem rám tartozik. De az igen, hogy a kétéves kisfiam értetlenül néz rám egy elvileg a korosztályának készült zenés rajzfilm végén, hogy az egyik kisfiúért miért két anyuka ment az óvodába... Igen, én voltam a hülye, hogy leültettem a tévé elé. Mondhatni, álproblémát generáltam. 

De kérdem én, hol van az én jogom arra, hogy a gyermekemet olyan szellemben neveljem, amilyenben szeretném? Hol van az én jogom arra, hogy úgy üljek le a tévé elé, hogy egy filmet vagy egy sorozat epizódját a nap végén jóízűen végig tudjam nézni? Sehol. Mert én csak egy álproblémán lovagolok.

Ne kérdezzék tőlem, mi a megoldás, mert magam sem tudom. Én csak annyit tehetek, hogy nem támogatom mozijeggyel, Steam játék-kóddal és egyéb módon azokat a stúdiókat, akik művészetnek (na jó, ipari terméknek) álcázzák a woke hülyeségüket. A bukásuk már folyamatban van, legalábbis anyagilag mindenképp. Hatalmasat bukott a kasszáknál Hófehérke és A kis hableány, de messze az elvárások alatt teljesített a Dragon Age: The Veilguard is. 

A gyerekek okosak, tudják, hogy mikor akarják átverni őket. Tudják, hogy mi a valóság és mi az álprobléma. 

Nagy a felelőségünk, hogy megismertessük a gyerekeinkkel a valódi értékeket, az igazi filmeket, zenéket, játékokat. Mondókázzunk, zenéljünk, focizzunk a gyerekekkel, legyünk ott velük, beszélgessünk, sütögessünk, töltsünk együtt időt velük, hiszen ezzel vértezhetjük fel őket a rájuk leső őrülettel szemben.

Nem szeretném tovább szaporítani a szót, csak szép csendesen itt hagyok egy dalt a P. Mobil együttestől. A mi gyökereink erősek, ezeket a jöttmenteket meg majd úgyis elfújja a tavaszi szél az álproblémáikkal együtt.