ZSÍR

Alulértékelt természet 2025. nov. 27.

Amikor az állatvilág étrendjéről beszélünk, előjön a húsevő, növényevő, kizárólagos húsevő és az ezekhez hasonló fogalmak. Figyelmen kívül hagyjuk néha, és ebbe a csapdába én is bele szoktam esni, hogy ez egy teljes rend megnevezése is az állatvilágban.

Carnivora.

Ez a megnevezés bizony nagyon szerencsétlenre sikeredett. Mert egyfelől nincs olyan, rend, hogy herbivora, vagyis növényevők rendje, másrészt a címke sem egészen pontos. Valóban, ebbe a rendbe olyan állatok tartoznak, mint a kutyafélék (canidae), macskafélék (felidae), fókák (pinnipedia), és igen ezek legtöbb esetben ragadozó életmódot folytatnak, azonban elég nagy arányban van köztük, ami nem “abszolút húsevő”. A besorolások megnevezései és akár az állatok neveinek témája is megér egy külön témát, de legyen elég annyi, hogy így jártunk azzal, hogy alaktani alapon osztogatta az emberiség az állatok neveit.

És így van ez a húsevők rendjével is. Mert igazából ebben az esetben a testfelépítés teszi az állatot a rendbe: fogazat, a hosszú szemfogakkal és az olló szerűen elhelyezkedő hátsó őrlőkkel, karmok és a rövid traktusú emésztőrendszer, ami alkalmassá teszi az e rendhez tartozó emlőst. És akkor most örülnénk is, ha nem látnánk ezeket az állatokat növényi eredetű táplálékot is enni.

Itt egyébként vissza szoktam hallani azt, hogy a kutya és a macska csak azért eszik mezőt, hogy kiöklendezze vele azt, ami elrontotta a gyomrát. Serényen bólogatok, aztán azt mondom.

Medve.

Bocs.

Az medvefélék családja igencsak érdekes. Étrendjük negyedét sem teszi ki a hús. Ez alól persze két eléggé ismert faj a markáns kivétel. Az egyik a jegesmedve, amiről szót ejthettem volna a Portyázó természet cikkben, mert kitartó vadász. Kénytelen, mert a sarkvidéken hiába keres olyan növényi eredetű táplálékot, mint a mérsékeltebb égövekben lakó rokonai. Emiatt hús, sőt inkább háj evő. Nem szabad alábecsülni a harapását, ez biztos, de a rokonai közt messze nem az övé a legerősebb harapás.

Mielőtt a másik kivételre kitérnék, azért a húsevők rendjébe tartozó medvefélék, mondhatjuk, a legkevésbé húsevők. Ugyanis mindenevők. Sőt igény szerint táplálkozók. Ha több lehetőség adódik a hús fogyasztására, legyen az akár elhullott állat, gondolkodás nélkül kap a lehetőségen. Vadászik, ha kell, vagy adott a helyzet, legyen az kistestű, vagy nagytestű vad, de a sikertelen vadászat sem jelent számára gondot. Akkor miért mondanánk rájuk, hogy az emésztőrendszere alkalmatlan a növényi eredetű étel fogyasztására. A medvénél a lényeg, hogy a kisebb tápértékű ételből többet egyen, amíg magasabb tápértékű ennivalót nem talál az adott helyen. A hokkaidoi medvék húsfogyasztása az ottani farkasok eltűnésével tizenhatról nyolc százalékra esett, mert a húsfogyasztásuk egyik formája a “lopás volt”. A farkas levadászta a prédát, a medve pedig elkergette a farkast és megette a maradékot.

Nincs farkas, nincs zsákmány. De attól még nincs baj. A medve rövid távon alkalmazkodik.

És hosszú távon is.

És itt kell kitérni a carnivora rend legnagyobb iróniájára, az óriás pandára. Néhány ember most felsóhajt, hogy minek beszélni itt az evolúció egyik zsákutcájáról (a másik a koala, de azt majd Ausztrália bájainál említeném majd meg részletesebben). Húsevő fogazat, húsevő emésztés, erre bambuszt eszik, vagy alszik. Butus és életképtelen, és ráadásul szaporíthatatlan. Menthetetlen jószág.

Kérem szépen, fejezzük be az aljas rágalmazást.

Amivel nagyon lassan haladunk, mert relatíve nem is olyan rég még az óriás pandát egy családba tették a vörös pandával, csak mert mindkettőnek van hatodik ujja és bambuszt eszik. Ugyanis bátran mondható, hogy az óriás panda nem panda, a vörös panda pedig a valódi panda (az első feljegyzések a vörös pandáról készültek 1825-ben, aztán 1869-ben valaki a panda nevet adta az óriás oreo mackónak is, és valamiért egy idő után a köztudatban a későbbi panda pandább panda lett, mint a valódi panda). Azóta átrendeződött a törzsfejlődési táblázat és az óriás panda már nem is ugyanabba a családba tartozik, mint a vörös panda. De legalább mindkettő a húsevők rendjébe tartozik, nem igaz?

De azért tisztázzuk. Még ha a bambusznak nincs is nagy tápértéke, de a bambuszrügy növényhez képest elég jó fehérje forrás. Ahogy említettem, a medvefélék alapon a lehető legjobb tápanyagforrást keresik, és valahol a törzsfejlődés folyamán az óriás panda elődei megtalálták a legjobb megoldást. Az oké, hogy a bambusznak nem túl nagy a tápértéke a húshoz képest, de míg a koala válogatósan eszi a semmit (részletek, ahogy írtam is Ausztráliánál), addig a panda medve megmarkolta a hat ujjával a lehetőséget és azóta se engedte el, ugyanis a bambusz erdő gyorsabban nőtt, mint ahogy a panda evett. Ahol elfogyott, onnan átvándorol oda, ahol bambuszra lelt. Mire az új helyen megette, amit talált, a régi helyén újra nőtt az erdő. Miért ne lehetne nyugodt, ha az étele sem mozog, persze ez nem azt jelenti, hogy a vadonban nem támad a fenyegetésre. A butust sem mondanám, mert egy nőstény panda fogságban megfigyelte, hogy a vemhes nőstények több ételt kapnak és úgy viselkedett, mintha ő maga is vemhes lenne. És meg is kapta az extra ételt. Szaporíthatatlan lenne? Ennek az alapja egyfelől egy állatkert hülyesége, mert egy hím pandára azt hitték, hogy nőstény és összezártak két hímet szaporítás céljából, míg a második esetben egy nőstény panda “preferenciái” sérültek, mert egész életében emberek gondozták így veszélyeztetve érezte magát, amikor mellé került egy másik panda. Ráadásul a rövid szaporodási cikluson panaszkodni is döbbenetes hülyeségre vall, mert ez más állatra is igaz, főleg, ha időzíteni kell az évszakokhoz. A panda köszöni jól van a vadonban, már növekszik a számuk, csak mi hagyjuk már békén az életterüket.

Ami pedig az életképtelenséget illeti.

Mondogatják, a medve nem játék. És én személy szerint nem packáznék egy olyan állattal, ami az emberi sípcsontnál is keményebb ételt roppant ketté a harapásával. Gu-Gu és a három pekingi buggyant állatkerti látogató esete az elrettentő példa, hogy az az aranyos, kerek fej a veszélyesen erős állkapocs miatt olyan, amilyen.

Nyitókép: National Geographic