CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Ami Budapesttől irredentizmus, az Pozsonyból már nemzetpolitika? 2026. okt. 30.

A külföldön élő szlovákok támogatásának állami prioritássá kell válnia – jelentette ki Peter Pellegrini köztársasági elnök. Több pénzt, több oktatási és kulturális támogatást, szorosabb anyaországi kapcsolatokat és erősebb nemzeti identitást szeretne a határon túli szlovák közösségeknek. A program ismerősen csenghet a szlovákiai magyarok számára: nagyjából ugyanazokról a támogatásokról van szó, amelyek alkalmazása miatt Budapestet a szlovák politika az elmúlt évtizedekben rendszeresen bírálta.

A „Szlovák Köztársaság és a külföldön élő szlovákok” pozsonyi konferencián Pellegrini arról beszélt, hogy támogatni kell a külhoni közösségek nyelvének, kultúrájának és nemzeti identitásának megőrzését, és szorosabb kapcsolatot kell kialakítani az anyaország és a diaszpóra között. A konferencia napirendjén külön blokk foglalkozik a szlovák nyelvű oktatással, a kulturális örökség átadásával, a médiával és azzal, miként lehet a fiatal generációkat is megtartani a szlovák közösségben.

Az államfő szerint ehhez több támogatásra is szükség lehet. Felidézte, hogy miniszterelnöksége idején már megduplázták a külhoni szlovákokra fordított forrásokat, de szerinte Szlovákia ezen a téren még mindig elmarad egyes szomszédos országoktól.

És itt kezd különösen érdekes lenni a történet.

Nyelv, iskola, kultúra, anyaország – mintha már hallottuk volna

Magyarország évtizedek óta hasonló érveléssel támogatja a határon túli magyar közösségeket: magyar nyelvű oktatást, kulturális intézményeket, civil szervezeteket, könyvkiadást és identitásmegőrző programokat finanszíroz. Szlovákia ezt az alapelvet egyébként hivatalosan is elfogadta: egy 2004-es szlovák–magyar államközi megállapodás kifejezetten lehetővé teszi, hogy mindkét ország támogassa a másik területén élő saját nemzeti kisebbségét oktatási és kulturális célokra.

A viták azonban rendszeresen akkor kezdődtek, amikor Pozsony szerint Budapest túllépett az előzetesen kialakított kereteken.

2022-ben például Ivan Korčok akkori külügyminiszter felszólította Magyarországot, hogy tartsa be a 2004-ben megállapított szabályokat. A szlovák fél azt kifogásolta, hogy Budapest az oktatási támogatások egy részét közvetlenül magánszemélyeknek, nem pedig a két ország által egyeztetett intézményi rendszeren keresztül fizette. A szlovák oktatási minisztérium ugyanakkor hangsúlyozta: önmagában pozitívan tekint azokra a támogatásokra, amelyek a kisebbségi iskolákban tanulók nemzeti identitását erősítik.

Vagyis a probléma sokszor nem az volt, mit támogat Magyarország, hanem hogy hogyan.

A kettős állampolgárságnál már kevésbé volt visszafogott a reakció

Még látványosabb volt a konfliktus 2010-ben, amikor Magyarország egyszerűsítette a külhoni magyarok honosítását. Robert Fico akkori kormánya nem egyszerű diplomáciai fenntartással reagált: 

Szlovákia módosította saját állampolgársági törvényét, és az új szabályok alapján elveszíthette szlovák állampolgárságát az, aki saját döntéséből felvette egy másik országét.

Pozsony akkor többek között a szuverenitásra és az előzetes kétoldalú egyeztetés hiányára hivatkozott.

Már a 2001-es magyar státustörvény is komoly szlovák ellenállást váltott ki, mert Budapest a szomszédos országokban élő magyaroknak adott különböző kedvezményeket és támogatásokat. Szlovákia – Romániával együtt – akkor az extraterritoriális, etnikai alapon nyújtott kedvezményeket kifogásolta.

Ehhez képest Pellegrini most arról beszél, hogy Szlovákiának aktívabban kell gondoskodnia a határain kívül élő nemzettársairól, támogatnia kell nyelvüket, oktatásukat, kulturális szervezeteiket, és erősíteni kell kötődésüket az anyaországhoz. A külhoni szlovákokat egyenesen Szlovákia természetes nagyköveteinek tekinti.

Ami nekünk jár, az másnak is?

Természetesen van különbség a kulturális támogatás, az oktatási támogatás, a közvetlen pénzosztás és az állampolgárság között, ezért nem lenne pontos minden korábbi magyar–szlovák vitát egyetlen kategóriába söpörni.

A párhuzam mégis nehezen kerülhető meg.

Nyelvmegőrzés? Fontos. Anyanyelvi oktatás? Támogatandó. Kulturális intézmények? Meg kell őrizni őket. Kapcsolat az anyaországgal? Erősíteni kell. Pénzügyi támogatás a határon túlra? Természetesen.

Legalábbis amikor szlovákokról van szó.

A közép-európai nemzetpolitika ezek szerint időnként különös optikán keresztül látja a dolgokat: ugyanaz az eszköz egészen másképp értelmez ki attól függően, melyik oldaláról nézi a határt.

Pellegrini szavai ettől még önmagukban nem rendkívüliek. Éppen ellenkezőleg, nagyon is érthető, ha egy ország támogatni akarja a határain kívül élő nemzettársai nyelvét, kultúráját és identitását. De ugyanezt vegye természetesnek a Szlovákia területén élő nemzetiségek esetén is.