CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Amikor a józan ész kampánynak minősül – avagy mitől remeg meg a Körkép klaviatúrája 2026. jan. 29.

Van az a pillanat, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy nevesse ki a látottakat, vagy inkább komolyan aggódjon a felvidéki magyar közélet mentális állapotáért. A Körkép legutóbbi „leleplező” írása pontosan ilyen. Egy korrekt, világos, minden sallangtól és pártpolitikai utasítástól mentes levélből sikerült kampánybotrányt, erkölcsi vádiratot és civilizációs hanyatlást vizionálni. Teljesítmény, nem vitás.

Kiss Beáta, a Csemadok országos elnöke egy belső levélben fordult a járási titkárokhoz és a területi választmányok elnökeihez. Nem parancsot adott, nem mozgósítást rendelt el, nem zászlókat osztott. Egyetlen dolgot mondott ki nyíltan és vállalhatóan: a felvidéki magyar közösség érdekképviseletének erősítése mindannyiunk közös érdeke, és ebben – ahol a helyi viszonyok megengedik – érdemes segíteni az egyetlen releváns magyar pártot.

Nem kampányt kért. Nem agitációt. Nem pártpolitikai aktivitást. Hanem nyitottságot, tanácsot, véleményt, emberi kapcsolatokat. Magyarán: azt, amit minden egészséges közösség ösztönösen csinál, ha túl akar élni.

A levél kulcsmondatát még külön ki is emeli az elnök, hátha valaki hajlamos lenne félreolvasni:

„Semmi pártpolitikai aktivitást nem kérek és javaslok.”

Na most itt jön a Körkép bravúrja. Ez a mondat náluk valahogy úgy csapódik le, hogy „rejtett kampány”, „eufemizmusokkal operáló politikai részvétel”, „a Csemadok apolitikus jellegének felszámolása”. Mintha a józan ész, a közösségi felelősség és az elemi stratégiai gondolkodás önmagában pártbűn lenne.

De a történet nem itt válik igazán ízletessé.

Mert a levél nem „véletlenül” került nyilvánosságra. Valaki – egy „jóakaratú” Csemadok-tag vagy belső körös – azonnal továbbította annak a portálnak, amely hosszú ideje következetesen azon dolgozik, hogy a felvidéki magyar érdekképviseletet gyengítse, hiteltelenítse, szétcincálja.

Ha lenne tankönyv a „hasznos idióta” fogalmáról, ez az eset simán bekerülhetne illusztrációnak.

Úgy tűnik, a felvidéki magyarság közös érdeke mindenki számára evidens – kivéve azt a néhány sértődött kilikket, akik fontosabbnak érzik a belső frusztrációikat, mint a közösség jövőjét. Ők azok, akik szerint a Csemadoknak inkább steril vitrinben kellene porosodnia, miközben a politikai érdekképviselet lassan felszívódik.

A Körkép persze előveszi a jól ismert mantrát: „Mi marad a Csemadokból, ha…?” Ez az a kérdés, amit húsz éve folyamatosan feltesznek, miközben a valódi kérdés inkább az lenne: 

mi marad a felvidéki magyarságból, ha minden szervezet látványosan félrenéz?

A Csemadok soha nem volt párt, és most sem az. De mindig is része volt annak a társadalmi ökoszisztémának, amelyből politikai érdekképviselet nő ki – vagy épp elsorvad. Kultúra, identitás, közösség és politika nem egymás ellenségei, hanem egymás feltételei. Aki ezt nem érti, az nem apolitikus, hanem naiv. Vagy rosszindulatú.

És itt érdemes kimondani a harmadik, talán legfontosabb tanulságot: bárcsak minden országos szervezet küldene ilyen levelet a tagságának. Bárcsak mindenhol lenne annyi felelősségtudat, hogy ne játsszuk el külön-külön a tisztasági versenyt, miközben kollektíven gyengülünk. Sikert, súlyt, jövőt ugyanis nem lehet magányos erkölcsi pózokkal elérni. Csak összefogással.

A Körkép most megint jegyzetelt, moralizált és ítélkezett. Kár, hogy közben elfelejtette a lényeget: 

nem attól lesz szegényebb a közösség, ha segít magán, hanem attól, ha belülről rúgják bokán.

Ezt nem kimagyarázni kellene, hanem végre megérteni.

Spoiler: nem fogják!