AMMARHA!

Amikor a tudomány becsapja a világot 2025. máj. 3.

A tudomány egyik alappillére a kétségbevonás és a bizonyítás. A történelem során mégis több ízben is megesett, hogy kutatók, laikusok vagy épp szenzációhajhászok (véletlenül vagy szándékosan) megtévesztették a világot. Ezek az esetek amellett, hogy tanulságosak, egyben emlékeztetnek bennünket arra, mennyire könnyen hiszünk mindennek, amire a „tudományosan bizonyított” címkét ragasztják.

A piltdowni ember – Az evolúció legnagyobb csalása

A piltdowni ember esetét a tudománytörténet egyik legnagyobb csalásaként tartják számon. Az átverés hátterében valószínűleg Charles Dawson állt, aki 1912-ben Angliában „felfedezte” az ember és a majom közti hiányzó láncszemet: a piltdowni embert. A lelet tökéletesen illeszkedett a brit tudományos közösség vágyálmába, ők ugyanis egy fejlett agyú, de majomszerű lény maradványai után kutattak. A hihetetlen felfedezés 40 éven keresztül őrizte meg hitelességét, mígnem 1953-ben fény derült az igazságra. A lelet nem volt más, mint egy emberi koponya és egy orángután állkapcsának élethű összeeszkábálása. Bár már a húszas években is akadtak olyan kutatók, akik kételkedtek a felfedezésben, majdnem fél évtized kellett ahhoz, hogy kimutathatssák: a csontok csupán párszáz évesek, és az egész történet nem volt több puszta ügyes próbálkozásnál, amellyel valaki tudományos hírnevet akart szerezni magának.

Élet a Marson

1996-ban a NASA szenzációs bejelentést tett: egy marsi meteoritban (ALH 84001) olyan nyomokat találtak, amelyek szerintük ősi, primitív életre utalhatnak. A kutatók hangsúlyozták, hogy megállapításaik rendkívül radikálisak, és hogy csak más kutatócsoportok megerősítése vagy cáfolata után mondhatnak biztosat. A felfedezés olyan jelentősnek tűnt, hogy még Bill Clinton is beszédet mondott róla. Bár a kezdeti kutatások organikus molekulákat és mikroszkopikus struktúrákat azonosítottak, a későbbi vizsgálatok során a kutatók arra jutottak, hogy a talált anyagok geokémiai folyamatok eredményei lehetnek. Például a NASA Asztrobiológiai Programja által támogatott kutatás kimutatta, hogy a meteoritban található organikus anyagok nem biológiai eredetűek, hanem víz és kőzet közötti geokémiai kölcsönhatások révén keletkeztek. Bár a meteoritban talált organikus vegyületek és mikroszkopikus struktúrák továbbra is érdekesek, a jelenlegi tudományos konszenzus szerint ezek nem szolgálnak egyértelmű bizonyítékul az ősi marsi élet létezésére.

Filléres energia

A hidegfúzió az energiatermelés szent grálja lenne. Ha működne, gyakorlatilag korlátlan, tiszta és olcsó energiát biztosíthatna az emberiségnek. Az atomerőművek forró plazmát igénylő hagyományos fúziójával ellentétben a hidegfúzió szobahőmérsékleten történő magreakciókat ígér, minimális veszéllyel és hulladékkal. Éppen ezért kavart olyan nagy port a tudományos világban Pons és Fleischmann vegyészek 1989-es bejelentése, miszerint sikerült hidegfúziót előidézniük szobahőmérsékleten, tehát hatalmas energiát termeltek olcsón, tisztán, egyszerűen. A gond ott kezdődött, hogy a hatalmas felfedezést alátámasztó kísérletet senki nem tudta megismételni. A tudományos közösség visszavonta támogatását és a hidegfúziót hivatalosan is száműzték a tudományos zsákutcák halmazába.

Nyitókép: Braňo - Unsplash