VÖRÖS PROSZTÓ

Amikor az ÁVH elfogta az Aranycsapat kapusát 2026. aug. 29.

„𝐓𝐞 𝐬𝐳𝐞𝐦𝐞́𝐭 𝐬𝐭𝐫𝐢𝐜𝐢 𝐚́𝐥𝐥𝐚𝐭, 𝐭𝐞 𝐠𝐚𝐳𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫, 𝐦𝐚𝐣𝐝 𝐦𝐞𝐠𝐤𝐚𝐩𝐨𝐝 𝐦𝐨𝐬𝐭 𝐚 𝐦𝐚𝐠𝐚𝐝𝐞́𝐭”– ezekkel a szavakkal fogadták percekkel később a későbbi Aranycsapat kapusát, Grosics Gyulát, miután egy pesti utcasarkon megállt egy dzsip előtte, és kényszerítették, hogy üljön be a kocsiba.

Grosics 1949-ben 17 társával döntött úgy, hogy külföldre disszidál, az utazás előtt 24 órával azonban kiderült, hogy az ÁVH tud a szökési kísérletről, ezért a játékosok lefújták az utat. 

𝐄𝐠𝐲𝐞𝐝𝐮̈𝐥 𝐆𝐫𝐨𝐬𝐢𝐜𝐬𝐧𝐚𝐤 𝐧𝐞𝐦 𝐬𝐳𝐨́𝐥𝐭𝐚𝐤, 𝐚𝐤𝐢 𝐚 𝐦𝐞𝐠𝐛𝐞𝐬𝐳𝐞́𝐥𝐭𝐞𝐤 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐢𝐧𝐭 𝐯𝐚́𝐫𝐭𝐚 𝐭𝐚́𝐫𝐬𝐚𝐢𝐭.

„Felvittek az első emeletre egy szobába, ahol feltűnt rögtön, hogy az ajtó mindkét oldal párnázva van. A padlón gumiszőnyeg. A belső körfolyosón kihallgató helyiségek” – folytatta évtizedekkel később Grosics, aki elmondta, hogy megpróbálták megfélemlítéssel kiszedni belőle, hogy szökni próbált, de ő kitartott a története mellett, hogy Dorogra készül a szüleihez. 

Egy éjjelt töltött a zárkában.„Másnap levittek megint a zárkába, majd odalöktek valami főzelékfélét. (…) Megkóstoltam, rabok számára készített lötty volt. Két óra után újra jöttek értem. ”Végül fizikálisan nem bántották, és nem is tudták megtörni, így elengedték. 

Később kiderült, hogy az egyik disszidálni akaró játékos menyasszonya árulta el Grosicsékat, mert nem akarta, hogy a kedvese külföldre menjen. A 18 játékos közül 17-en értesültek időben arról, hogy az ÁVH tud a szökésről, egyedül Grosicsnak nem szóltak.

„Életem során az egyetlen barátom. Testi-lelki jó barátom. Akihez úgy éreztem, közel tudtam kerülni – cserben hagyott. (…) Meghalt már, ezért mondom ki könnyebben a nevét… Zsolnai János… Nem tudtam mire vélni, hogy délelőtt még együtt edzettünk, és délután már egyedül álltam a Pipa utca sarkán” – emlékezett vissza Grosics, akit az ügy után eltiltottak, és végül két évig nem játszott a válogatottban.