ILLIBERÁLIS

Amitől a liberálisok rettegnek, az néha bekövetkezik, talán éppen Budapesten 2023. máj. 5.

Az eredetileg az amerikai konzervatívok találkozójának kitalált rendezvény, a CPAC Budapestre költözve nemzetközi konzervatív összejövetellé vált. A jelenleg zajló két napos eseményt a helyszínen figyelő szerencsések és a televízión keresztül követő nézők szem -és fültanúi lehetnek, amint a meghívott előadók, azaz mások mellett Andrej Babiš korábbi cseh miniszterelnök, Edurdo Bolsonaro, Dél-Amerika konzervatívjainak vezéralakja, Abea Jaj Hiroaki, a Japán Konzervatív Unió alapító elnöke, Daniela Scaela, az olasz konzervatívok első számú agytrösztjének, a Machiavelli Institute – nak a vezetője, valamint Harald Vilimsky, az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) képviselője és a résztvevőknek videóüzenetet küldő Donald Trump, valamint nem utolsósorban a liberális polkorrekt és mainstream kórussal szemben riportjaiban az alternatív valóságot bemutató Tucker Carlson Orbán Viktorral karöltve üzen hadat az Amerikát és Európát elborító és romba döntő, különböző formákban világszerte megjelenő woke ideológiának, tesz bizonyságot keresztyén hitéről és hazaszeretetéről, valamint foglal állást a transgender és LMBTQ (XYWZ…) lobbi és gyakorlat térnyerésével szemben.

„Táncot jár az ördög, és Budapest egyre inkább a pokol szája”

Igen, ez az, amiről korunk fő címkézői és megbélyegzői, szándékaik szerint véleményvezérei félnek és rettegnek: az európai, amerikai és ázsiai konzervatívok egymásra találva állnak ellent civilizációnk mindenre elszánt sírásóinak, a szélsőségesen kultúra-ellenes, a helyi és nemzeti hagyományokat eltörlő globalizmus szálláscsinálóinak, a családokat és nemzeteket romba döntő ateizmusnak, valamint a különféle, lokális és interkontinentális proxi-háborúk létrehozóinak és haszonélvezőinek. Azoknak, akik a jelek szerint nem tisztelnek sem embert, sem életet, sem Istent, és a történelem korábbi időszakaiban talán sosem látott erővel támadnak mindent, ami érték.

A liberális kórus természetesen a szokott módon beindult, és a toleráns gyűlölet szellemében ellentmondást nem tűrően minősíti a rendezvényen megjelenteket. Számos „baloldali toleranciabajnokot” idézhetnénk, de elegendő talán a szokott formáját hozó Bartus László megmondóembert, az Amerikai Népszava főszerkesztőjét szemlézni, hiszen újabb gyöngyszeme esszenciálisan tartalmazza mindazt, amit a baloldal láttatni akar:

„Tolvajok, homoszexuális abuzálók, holokauszttagadók, antiszemiták, rasszisták, vád alá helyezett bűnözők, puccsisták, mindösszesen:»keresztények«”

– írja Bartus, majd így folytatja a hazájukban széles körben köztiszteletben álló közéleti emberek jellemzését:

Ez a rendezvény mindent elmond erről a bandáról, akik közül egyetlen hozzájuk illő, és általuk csodált ember, a tömeggyilkos Putyin hiányzik. De nem kell félni, lélekben velük lesz. Táncot jár az ördög. Egy héttel a pápa látogatása után. Vagyis, Lucifer el sem ment, maradt Budapesten, amely egyre inkább a pokol szája.

A baloldali sajtó és az internetes közösségi médiumok sötét bugyraiban elmerülve számos hasonló véleménnyel találkozhatunk, melyek megfogalmazói a hamisítatlan, tőrőlmetszett, virtigli kommunista hagyományok szellemében fogalmaznak a nekik nem tetsző emberekről és véleményekről, és végső soron – ahogy Bartus összegez – rólunk, keresztyénekről / keresztényekről.

Ennek történelmi előzményeiről, okairól, lelki eredőiről és várható következményeiről természetesen hosszasan értekezhetnék, és a jövőben szándékaim szerint meg is teszem, ám pár dolgot már most érdemes leszögezni. Egészen biztosan megállapítható, hogy annak az embernek, akiben nincs semmiféle nemzeti érzés, mindenféle nemzeti megnyilvánulás sok és szélsőséges, illetőleg ugyanebben a viszonyrendszerben megfigyelhető, hogy azoknak, akik lelkük mélyéig ateista szemléletben nevelkedtek, mindenféle vallásos, egyházi megnyilvánulás és hitéleti reláció, vagy tetten érhető imaélet szélsőséges, sok és idétlen. Elmaradott, mucsai, és klerikális. Klerikális reakció – hogy ezt az évtizedek alatt jól megismert fogalmat használjuk – és el is érkeztünk a szellemi-lelki előzményt jelentő bolsevik eszmetársakhoz. Lenin, Kun Béla, Ceaușescu és Marx egészen biztosan büszkén tekint le vagy fel ki tudja, honnan mostani követőire. Egyértelmű, hogy csak a jelzők változnak, és esetenként az emberek, azaz a minősítő személyek, de a célok (majdnem) ugyanazok: baloldali-liberális dogmákkal, a Woke ideológia különböző megjelenési formáival felváltani mindazt, ami több évezredes szerves fejlődés eredményeként keretbe foglalta az életünket, annak célt, értelmet és nem ritkán küldetést adva.

Az értékvesztett világban a fejekben és lelkekben tátongó űr kitöltésére korunk totalitárius, aktuálisan liberális dogmái, azaz a woke a fentebb teljesség igénye nélkül felsorolt különböző irányzatai pont megfelelőek, ahogy erre Rod Dreher pontosan rámutat Hazugság nélkül élni című könyvében. A részleteket vizsgálva ehhez egyértelműen hozzátehetjük, hogy korunk liberális dogmái léptek a józan ész és a stabil értékek helyébe.

A liberálisok fő ellenfele a bátor és határozott állásfoglalás

Korunk fő polkorrekt ideológusai manapság attól félnek igazán - hiszen a liberális dogmákat az tudja megingatni - ha határozott igeneket és nemeket mondunk. A keresztyén ember határozott állásfoglalása különösen fontossá vált napjainkban, amikor Isten nyilvánvaló útmutatásait – melyeket a szentírásban találhatunk meg – felváltotta az ezotériából táplálkozó zavaros eszmék káosza. Az emberiség vezérlő eszméit – Isten, haza család – mindenféle zavaros téveszmére cserélték, melyből mindenkinek annyi lehet, amennyit egyéni intellektuális képességei és érzelmi intelligenciája alapján befogadni képes.

Az emberek jelentős része akkor sem mer ellentmondani, székelyesen szólva széllel szemben pisilni, ha legalább belül érzi, hogy nagy a baj. Sokan az egzisztenciájukat, állásukat, jövedelmüket és hírnevüket féltik a normális szemlélet és megnyilvánulás miatt már nálunk, Magyarországon, Erdélyben és Európa más országaiban is. Hasonlóképpen ahhoz, mintha Amerikában valaki nyilvánosan vagy csak egyszerű állásfoglalásban és gyakorlatban szembe megy az uralkodó woke ideológia vagy bármely éppen aktuális trendjével, legyen az BLM mozgalom, feminizmus, Metoo, transgender hirdetése, a kultúrák és nemzetek szélsőséges és szándékos összekeverése, vagy akár a minden hagyományt eltörlő cancel culture. A folyamatos társadalmi nyomás következtében kialakul egy természetes öncenzúra a közösségi megnyilvánulások, majd az egymás közti szóhasználat körében, és a „PC vagy polkorrekt” határai egyre inkább balra húzódnak. Mindez például egyértelműen előkészítette az amerikai választások borítékolható végeredményét.

A CPAC rendezvénye azt üzeni mindannyiunknak, hogy a hatalmas, minden értelmes hangot elnyomó médiazaj és baloldali-liberális véleményterror ellenére sokan vagyunk még normálisak. Merjünk tehát nemeket és határozott igeneket mondani, határozottan, bátran, példamutató módon, ki-ki a saját helyén, a liberális terrortól nem félve – máskülönben indirekt módon mi is Európa és benne hazánk sírásóivá válunk.

nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Kékesi Raymund