CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Andruskó marad! 2023. máj. 17.

A tegnapi nap az egyik leghektikusabb volt az újkori felvidéki politikai történetben.

Illetve napokat is mondhatunk, mert ez az egész nagyjából pár hete kezdett kicsúcsosodni.

Az események a múlt szombati MKP-OT döntése után gyorsultak fel.

A szövetségi konzervatívoktól ugyanis Gyimesi György zöld utat kapott. A Szövetség listáján pedig az utolsó, 150-ik helyet.

A tegnapi Híd-OT döntése után, és az előre eltervezett MKDSZ-átnevezés általi újbóli pártalapítás kiszivárgott terve nyomán kiderült, hogy sajnos ismét csak több pólusúvá válik a felvidéki magyar politika.

Nyilván eddig is többívású volt, de legalább nyilvánvaló pólusok nem voltak. 

Hiszen, ahogy Andruskó Imre is elmondta az alább megtekinthető sajtótájékoztatón, amelyet a mai napon tartott Orosz Örssel együtt, valójában mindenki tudta jól előre, hogy az összebútorozással az ellentétek nem szűnnek meg.

Hiszen mindenki jött valahonnan, mindenkinek volt egyfajta előzetes világképe, egy ideológiai csomag a hátán, amit magával hozott.

Megpróbáltuk egymáshoz illeszteni a képzeletbeli csomagokat, finomítani a narratívát, de teljesen senki nem dobta le a hátáról azt a bizonyos útravalókénti örökséget, amit az évek során magára szedett.

Köszönhetően a helyi viszonyoknak, a baráti közösségnek, a politikai közegnek, a médiának, amelyen szocializálódott, és sok más szempontnak.

Tehát nyilvánvaló volt, hogy az elvi sokszínűség összefésülése nehéz lesz, és a tegnapi nap után látjuk, hogy nem is sikerült igazán.

Megmarad a Híd platform (3. platform?) a Szövetségen belül, de megfogyatkozik.

Azoknak, akik ez ügyben úgy döntöttek, ahogy Andruskó Imre is, viszont jár a tisztelet!

Szerintem politikai érzékből jól vizsgáztak.

Mégiscsak ez az a politikai közösség, ahol a magyarok érdekeit védeni, képviselni akarjuk.

Az az út viszont, amire a most már exszövetséges képviselők, illetve tagok léptek, az inkább csak az asszimiláció és a nem kierőszakolt hasonulás útja, amit a politikában aktivizmusnak mondanak.

Egyeseknek talán bejön a számítása, hogy politikai babérokra törjenek, hogy bizonyos pozíciókat betöltsenek az államigazgatásban vagy akár még a parlamenti hivatalnoki struktúrákban is, de semmiképpen nem lesz elég arra, hogy a felvidéki magyarság ügyét tovább vigyék, a közösségünket felemeljék és azt kellő hatékonysággal képviseljék.

Sajnálom nagyon, hogy így történt.

Viszont azoknak, akik a maradás mellett döntöttek, gratulálok!

Többek között Andruskó Imrének is. Hajrá, Imi! Munka vár ránk! Közösen. Dolgozzunk!