ZSÍR

Arass, rózsám, arass... Mit figyelhetünk meg Szent Jakab havában? 2025. júl. 8.

Július a nevét a naptárreformot végrehajtó Julius Caesarról kapta, aki ebben a hónapban született. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi.

A népi megfigyelések szerint Péter-Pál napján, más területeken Sarlós Boldogasszony napján, vagyis július másodikán „megszakad a búza töve”, ami azt jelenti, hogy már nem fejlődik tovább, kezdetét veheti az év legfontosabb munkája, az aratás.

A betakarítás sikerét számos szokás, szertartás segítségével próbálták biztosítani. A munka megkezdése előtt a szerszámokat a templom falához támasztották, hogy a pap megáldhassa azokat. Az első kaszavágást megelőzte a fohászkodás, imádság, kalapemelés. Az első kéve szemeiből a baromfinak is adtak, hogy jobban gyarapodjon. Az aratás nehéz munka volt. A perzselő melegben naphosszat hajlongtak, sőt olyan is volt, hogy kinn is aludtak a mezőn, s kora hajnalban kezdték újra a munkát. A férfiak vágták, a nők pedig kévébe kötötték a kalászokat. Péter és Pál egyben a halászok védőszentjei is, így névestéjükön szokás volt, hogy egy rúdra kötött ponttyal a halászok végigjárták a falut. Másnap pedig a vízparton halpaprikásfőzéssel folytatták védőszentjük megünneplését.

Az aratás végén hagyományosan az utolsó táblában egy részen talpon hagyták a gabonát, hogy a következő évben is jó termés legyen. Az utolsó kévéből egy kis csomót mindenki hazavitt, és az őszi vetőmag közé keverte. Ekkor készült az aratókoszorú is, amit a legszebb kalászokból fontak, mezei virágokkal, szalagokkal is díszítették. A nagyobb uradalmakban az aratókoszorú átadása a gazdának ünnepélyesen történt, és mulatozással, tánccal zárult.

Július 13-a Margit napja. Sokfelé Mérges Margitnak csúfolták ezt a napot, mert sokszor esőt, zivatart hozott, és megzavarta az aratást.

Július 15-én Henrik napján a hívők a tizenkét apostolra emlékeznek. A háziasszonyok pedig ezen a napon sütötték az új lisztből az első kenyeret.

A nyári nagy viharok évszázados megfigyelések alapján július vége felé, leginkább Illés-nap környékére esnek. Jobbnak is látták a parasztemberek, ha ezen a napon, tehát július 20-án inkább nem dolgoznak kinn a mezőn, mert beléjük csap a villám, a termést pedig elveri a jég.

Július 22-én, Mária Magdolna napján szokás volt a kislányok hajából egy keveset levágni, hogy még hosszabbra nőjön. Ha esős nap volt, úgy vélték, Mária Magdolna siratja a bűneit. E nap az asszonyok számára dologtiltó nap. A mosást, sütést más alkalomra kellett halasztani.

Július 25-én, Jakab napján szedték fel a fokhagymát és úgy tartották, ha ilyenkor sok a felleg, akkor télen sok hó lesz.

Július 26-hoz, Anna-naphoz több népi jóslat is kötődik. Ekkor kell szedni az annababot, elkezdeni a kendernyövést. E napon az ablakot zárni kellett, mert Anna a kötőjébe gyűjti a bogarakat, és ahol nyitott ablakra, ajtóra lel, ott bedobja őket, hiszen ekkor rajzanak a legyek.

Nyitókép: Fortepan