ITT A PIROS, HOL A PIROS

Atomkraft? Nein, danke! 2023. ápr. 17.

A hétvégén megvalósult a nagy német (nem nagynémet!) álom, lekapcsolták az utolsó három atomerőművet is az országban, hogy a helyükre lépjen a megújuló energiaforrásokon alapuló új Németország. A gond csak az, hogy a három erőművet már ősszel le kellett volna kapcsolni, de túl kellett élni a telet, amihez szükség volt a nukleáris fűtőanyaggal előállított energiára.

Már ebből is látszik, valahol megbicsaklott a matek, melyről tudjuk jól, fehér felsőbbrendűséget képviselő tudomány. Ha ugyanis csak amiatt lehetett csak tavasszal lekapcsolni az atomerőműveket, hogy túléljék a telet, akkor vagy a következő téllel nem számolnak (žijeme len raz...), vagy pedig az eddig hiányosnak tekinthető megújuló energiaforrásokon alapuló rendszert sikerült optimizálni. Az első verzióra kicsit nagyobb esélyt látok, mint az utóbbira, hiszen a kapitalista gazdaság a folyamatos növekedésre épít, és az elmúlt évtizedekben roppant divatossá vált neomarxista-zöld, úgy nevezett fenntartható fejlődést ígérő gazdasági modellje a valóságban megfoghatatlan, ám kétség kívül jól hangzó, az avokádó-lattés progresszív fiatalok lelkét simogató virtuális valóságával együtt is kétséges, hogy valóban létezik-e.

A német lépés persze megsüvegelendő, amennyire a saját küllői közé karót dugó versenybiciklis tette is az.

A jóemberkedésbe belebetegedett német társadalom annyira el lett hülyítve, hogy inkább megfagy, csak ne kelljen orosz gázzal fűtenie (mondjuk erről tett is a tartótiszt USA az Északi Áramlat 2 felrobbantásával). De itt nem csupán megfagyásról van szó. A telefonok feltöltésétől kezdve a hűtőszekrény, a tévé, a kórházi lélegeztetőgépek, a konditermek futópadja mind-mind villanyáramot igényel – amit majd jól megtermelek nap- szél- és vízenergiából.

A gond csak az, hogy ezek sem együttesen, sem külön-külön nem tudják teljes mértékig kiváltani a hagyományos energiákat. 

A napelemek hatékonysága a panelekre rákerülő por miatt drasztikusan csökken néhány hét alatt, magyarán folyamatos karbantartást igényel. A szélerőművek lapátjai pár év alatt elhasználódnak és veszélyes hulladéknak minősülnek. 

A vízi erőművek környezetre tett káros hatásáról pedig a bősi erőmű árnyékában felesleges is tépnünk a szánkat. 

Az sem elhanyagolható tényező, hogy a megújuló energiát biztosító erőművek megépítésének költségei drasztikusak, egyes kutatások alapján a kontines jelenlegi teljes energiaigényének biztosításához szükséges erőműhálózat kiépítésének költésge az EU éves költségvetésének negyvenszeresére volna szükség. Magyarán 40 évnyi összebevételre! És ez még csak a jelenlegi energiaigény!

És akkor még nem is beszéltünk olyan huncutságokról, hogy éjjel nem süt a Nap, esetleg időnként beáll a szélcsend.

Persze a németek jobban tudják ezt is, ahogy azt a történelem során már számtalanszor bizonyították. 

A németek hülyeségénk pedig ki más is örülhetne legjobban, mint az a Franciaország, mely keleti szomszédja legfőbb riválisa volt a történelem során a kontinentális hegemóniáért vívott harcban. Macron Franciaországában ugyanis 19 telephelyen 58 atomeaktor működik és további bővítéseket is terveznek. Ráadásul a Saint-Paul-lez-Durance-ban lévő Cadarache központban épül a még kísérleti fázisban tartó fúziós erőmű, mely ha elkészül és sikerül optimizálni a működését, drasztikusan megváltoztathatja a világ teljes energiapolitikáját. Az orosz Roszatomra kirótt szankciók miatt Magyarország is francia cégekkel kötött új szerződéseket a Paks-2 befejezéséhez.

De vissza a németekhez! A régi szélsőbalos jelszó, az Atomkraft, nein, danke! tehát megvalósult. Leálltak az atomerőművek, pótlás viszont nincs, csak exportból, illetve a környezetre brutális terhet jelentő szén- és ligniterőművekből.

Végülis mennyive jobb érzés lesz majd az egyik legtisztább energiaforrás helyett a fekete eget bámulva tölteni az ájfont a szénerőművek árnyékában. Na sebaj, ők tudják.

Azzal azonban számolni kell, hogy Németország így végképp kiszolgáltatja magát az USA-nak, amely eddig is előretolt helyőrségeként kezelte az általa még mindig megszállva tartott államot.

A fenti eszmefuttatást csak azért írtam le, hogy a végére idebiggyeszthessem a YouGov felmérését, melynek értelmében 

a németek 65%-a szeretné, ha továbbra is működnének az atomerőművek.

Vajon mi jön majd akkor, ha az elkényelmesedett németeknek úgy október-november környékén már nemcsak a fűtéssel és a melegvízzel kell spórolniuk, hanem le kell majd mondaniuk az olyan kényelmi dolgokról is, mint a meleg étel, a világítás, a Mónika show német megfelelője stb.? Tudjuk jól, hogy mára a németek többsége igazán birkalelkűvé lett, de azért a szélsőbalosok támadaásain keresztül azt is látjuk, vannak még olyanok (ráadásul nem is kevesen), akik drasztikus megoldásoktól sem riadnak vissza. Akkor mi fog történni, ha a németek rájönnek, hogy átverték őket? Nem kicsit, nagyon. 

A kérdés tehát nem az, hogy ki alakít majd kormányt legközelebb, hanem hogy létezni fog-e még egyáltalán olyan állam a térképen, hogy Németország.

Nyitókép: DPA