AMMARHA!

Az agykutató arra figyelmeztet: három éven belül bekövetkezik az AI-apokalipszis 2026. szept. 28.

Elértük a 400 ezer éve zajló evolúciós történelmünk egyik döntő pillanatát, és mindössze 25 év alatt katasztrofális helyzetet teremtettünk – állítja Martin Jan Stránský, a neurológia nemzetközi legendája. Az agykutató világosan beszél arról, hogy mit tesz a modern technológia az agyunkkal és a viselkedésünkkel – semmi jót –, és arra figyelmeztet, hogy a mesterséges intelligencia végső soron az emberiség pusztulásához fog vezetni. A HVG-nek adott interjút is figyelmeztetésnek tekinti: a digitális eszközeinkkel garantáljuk az emberi faj evolúciójának végét.

Hátborzongató hírek jelentek meg az elmúlt időszakban arról, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése rövid időn belül az emberi civilizációra is veszélyt fog jelenteni. Mennyire vagyunk közel ahhoz, hogy elpusztítsuk saját magunkat?

Hajlamosak vagyunk drámaian fogalmazni, de az az igazság, hogy a helyzet tényleg drámai. A hírekben megjelent figyelmeztetések olyan emberektől jöttek, akik ténylegesen tulajdonosai, irányítói ezeknek a fejlesztőcégeknek, és lényegében azt mondják, amire jó ideje már mi is sok tanulmányban figyelmeztettünk. Szeretném hangsúlyozni, hogy orvos vagyok, aki empirikusan igyekszik gondolkodni – ez alatt azt értem, hogy a dolgokat logikusan, kutatások alapján próbálom megközelíteni, nem pedig érzelmek alapján. A tanulmányok egyértelműen bizonyítják, hogy a mesterséges intelligencia természetesen csodálatos alkalmazási lehetőségeket kínál a kutatásban, a fejlődésben és így tovább, de a legtöbb ember azért használja az AI-t, hogy megkönnyítse az életét, a mindennapi teendőit. És ezen a téren a tanulmányok már egyértelműen kezdik kimutatni, hogy ez a kognitív képességek csökkenéséhez vezet, ahhoz, hogy képtelenek legyünk gondolkodni, feldolgozni az információkat és érvelni, továbbá hogy

egyértelmű anatómiai és fiziológiai változások mennek végbe azoknak az embereknek az agyában, akik például a ChatGPT-t használják, vagy akik az iskolákban használják az AI-t.

Szintén tény az, hogy az AI egyetlen okból létezik: pénzért. Nagyon fontos, hogy minden vitát azzal nyissunk és zárjunk, hogy ez egy pénzügyi befektetés. És az összes szereplő ugyanannál az asztalnál ül, és mindannyian – ahogy a pókerben mondják – mindent egy lapra tettek fel, és ez a lap egy kézben van. Mi többiek, az emberiség többi része pedig kívül maradunk. Ezek közül a szereplők közül senki sem fog kiszállni, mert mindannyian mindent feltettek rá. Így a figyelmeztetéseiknek sincs más értékük, mint hogy rámutassanak a puszta képmutatásra, és arra a csapdára, amelynek kialakulását mi, emberek, hagytuk megtörténni. Mert az AI-fejlesztés világában a lassítás egyenlő a vereséggel.

A lassítás tehát pénzkérdés?

Mutasson nekem bármilyen stratégiát, amely pénzügyi szempontból megfordíthatja a pókerjáték menetét anélkül, hogy azt egy összeomlás kényszerítené ki! Senki sem fog lassítani, hacsak nem keres vele pénzt. A probléma az, hogy az AI továbbra is veszteséges. Az Anthropic az egyetlen cég, amelyik megéri a befektetést. A kérdés az, hogy az AI hogyan tud pénzt termelni azoknak a befektetőknek, akik dollárbilliókat öltek bele. Az AI paradoxona, hogy ahhoz, hogy működjön, folyamatosan növekednie, fejlődnie kell. Ehhez két dologra van szüksége: pénzre és energiára, és mindkettőből fogynak a készletei. Kérdés, hogy ha visszafogjuk a felhasználását, lesz-e elég bevétel ahhoz, hogy nyereséges legyen? Az én válaszom, hogy nem, mert ahhoz, hogy nyereséges legyen, mindenkinek használnia kell. És hogyan fogja mindenki használni? Le kell butítani, el kell érni, hogy függőséget okozzon, és hogy rácsatlakozzon az emberi agy két fontos mozgatórugójára, vagyis támogassa a lustaságot és a jutalmazást.

Ez egy csapdahelyzet.

A története során az emberiség soha, semmilyen okból nem ment bele önként egy filozófiai átkeretezésbe, hacsak nem kényszerítette rá valamilyen katasztrófa vagy drámai változás. Most sem látok más egyszerű megoldást a problémára, mint a katasztrófát, és csak remélem, hogy a katasztrófa széttöredezett lesz. Remélem, hogy sokrétű lesz, és hogy a katasztrófa minden egyes szakasza lehetőséget ad majd nekünk arra, hogy újragondoljuk a dolgokat, és visszatérjünk egy olyan világba, mint ami 1998-ban vagy 2000-ben, vagy a szüleink idején volt – ez meg fog történni. Ez nem egy lehetőség. Nem arról van szó, hogy megtörténhet-e. Hanem arról, hogy meg fog. A másik kérdés az, hogy mikor. Szerintem a következő három éven belül bekövetkezik – ez a kérdés nem a gyerekeinkre vonatkozik. Ez ránk vonatkozik, itt és most. Mert teljesen elkerülhetetlen, hogy mindez valamilyen katasztrófa nélkül folytatódjon.

Névjegy

Martin Jan Stránský a Yale Egyetem professzora, agykutató, borász és politikai gondolkodó. 1956-ban született New Yorkban, 1990-ben a bársonyos forradalom után költözött vissza Prágába. A dédapja alapította Csehország legrégebbi, ma is működő újságját, a Lidové Novinyt, a felmenői közül többen is miniszterként szolgátak a cseh kormányban. Martin Jan Stránský 2014-ben alapította meg Csehországban az egészségügyi ombudsmani hivatalt, az évek során közreműködött számos államfő, miniszter, valamint helyi és nemzetközi szervezet tanácsadójaként. Szerzőként az idegtudományból, az evolúcióból és a kvantumfizikából építkezve mutatja meg, mennyire máshogy gondolkodunk és tanulunk, mint régen, és mit is jelent embernek lenni a digitális korban.

Forrás: HVG