CINK

Az amerikai légierő szerint is kamu az ukránok F-16-os vadászgépekről szőtt álma 2023. máj. 23.

Nagyot álmodni nem hátrány, különösen olyan esetekben, amikor reális esély mutatkozik a kívánt cél eléréséhez. Az ukránok háborús retorikája – irányuljon szövetségeseik vagy épp az ellenség felé – viszont olyan hurráoptimista hangnemet üt meg, ami teljesen nevetségessé, egyszersmind dilettánssá teszi a kijevi vezetést.

A napokban lép be a keleti határunkon zajló háború a 16. hónapjába. Érdemben egyik fél sem volt képes ez idő alatt döntő mértékű előrelépést elérni. Noha a kezdeti gyors orosz előrenyomulást ukrán ellentámadás követte, a tél beáltával megmerevedtek a frontok, és lényegében csak Bahmut városára összpontosultak a harcok.

Míg Kijev a nagy tavaszi offenzívát készítette elő, az oroszok az ellenségük felörlésére összpontosítottak, és úgy tűnik, nem kevés sikerrel. Az ukránok irányába tanúsított kezdeti lelkesedés pedig mintha megcsappant volna az elmúlt hetekben-hónapokban, amiben nem kis része volt Vologyimir Zelenszkij elnök agresszív követelőzésének, miközben eredményt felmutatni nem tudott, dacára az Ukrajnába ömlesztett dollár- és eurómilliárdoknak.

Az ép ésszel felfoghatatlan összeg úgy folyt el valahol a kijevi vezetés ujjai között, mint döglött gupi a wc kagylóban. 

Pedig Zelenszkij tényleg mindent megtett, hogy pénzt, paripát és fegyvert gyűjtsön a harchoz, kettőt egészen biztosan ezek közül. Végigstand-upolta a nyugati világ összes fórumát, meg még annál is többet. Ígéreteket rengeteget, fegyvereket kevesebbet, de azért bőséggel kapott. 

Előbb tankokat követelt, de mint a wokazonok a menstruációs csomagot, majd amikor azt elérte, negyedik generációs harci repülőgépeket. Nem is magával a kéréssel volt a gond, sokkal inkább a stílussal, hiszen nem véletlenül használjuk a követel kifejezést. 

Ukrán szemszögből persze érthető is mindez, hiszen harminc évvel a Szovjetunió széthullását követően az országuk egy szétlopott, demotivált valami lett, ami az állam legalapvetőbb funkcióit sem képes ellátni, hát még annak megvédését.

Ám a követelőzés sikerrel járt, 

több ország is odaígérte Zelenszkijéknek a vadászgépeit, noha leszállítani még egyik sem szállította le

(persze itt most ne ejtsünk szót a szlovák libsik által leszállított, csak úttorlaszként használható MiG-ekről). A legfőbb probléma az, hogy az F-16-os vadászgépekre a kiképzés alsó hangon is két évig tart (hasonló problémával szembesültek a tankok esetében is), a pilóták kiválasztása pedig eleve hosszadalmas folyamat a kiképzés megkezdése előtt is.

Így nem lehet azon csodálkozni, ha 

az amerikai légierő vezetője is csak csóválja a fejét, és olyan megjegyzéseket tesz, hogy az F-16-ok nem fogják érdemben befolyásolni a háborút. 

A rosszul kiképzett, gyakorlatlan pilóták több kárt okozhatnak, mint hasznot. Arról nem is beszélve, hogy a legjobb pilótáikat már a háború első hónapjaiban elveszítették az ukránok, így tulajdonképpen a biztos halálba küldik azokat a bátor jelentkezőket, akik a szigonyos felségjelű repülőgépekkel igyekeznek megvédeni a hazájukat. 

Összegzésül elmondható, hogy a ma már standard fegyvernemnek számító negyedik generációs harci repülők csatasorba állítása sem változtat majd érdemben a háború menetén. Félő, hogy a légi harcok kiújulásának álma hasonló eredményt hoz maga után, mint a dicsőséges tavaszi hadjáraté: keserű szájízű ébredést. 

Nyitókép: Lockheed Martin