A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Cestárok

Az aszfalt ötven árnyalata 2022. aug. 15.

Azt mondja a szakirodalom, hogy a közútra terített aszfaltréteg strapabíró ideje 8-10 év, persze ez nagyban függ a rajta áthaladó forgalom intenzitásától. Tehát 8-10 év, ízlelgessük ezt a számot.

Indul a kampány, friss aszfaltillat lengi be a Felvidéket, a narancssárga „monterki” nadrág térdig vizes (mármint deréktól lefelé, térdig…) a negyven fokos hőségben, ami az aszfalt mellett inkább hatvan fok, vagy még több. Embertelen munkatempó, embertelen körülmények között, az összes kalapunkat emeljük meg a munkások előtt, akik kénytelenek a legnagyobb melegben elvégezni a munkát, mert a politika így döntött. Nem koratavasszal, nem későősszel, hanem most, mert most indul a kampány, most kell az eredmény, hiszen az aranyhal memóriával rendelkező választó talán megjegyzi majd az október végi választásokon, hogy most történt vele nagyon jó, hiszen 30-40, de akár 50 vagy még több év után végre sima úton szaladhat a kocsija és az olyan jó érzés.

Félreértés ne essék, én is nagyon örülök minden folyóméter aszfaltnak itt, „délen”, hiszen a szlovák megyéink (ahol kisebbségben vagyunk) a képviselőinknek köszönhetően a mi szülőföldünkre is beruháznak. Csupán annyi az megjegyzésem, hogy nekünk most úgy kell örülni ezeknek a friss aszfaltrétegeknek, mintha olyan hatalmas nagy fejlődésen mennénk keresztül, holott csupán annyi történik, hogy végre 30-50 év után mi is megkapjuk azt, amit északon amúgy 10-15 évenként megkapnak a saját útjaikra, csak hát mi azt ugye nem érzékeljük, hiszen a magyar választók nagy többsége nem rója havi szinten az északi utakat.

Hála Istennek vannak útszakaszok felénk, amelyeket már tíz évvel ezelőtt leaszfaltoztak (50 év után…) és most már erősen romlik az állaga ezeknek a szakaszoknak, hatalmas repedések, a szélek leszakadása tapasztalható, tehát ideje lenne az újraaszfaltozásnak. Most már csak az a kérdés, hogy ennek van-e szemernyi esélye, vagy majd megtapasztalhatjuk a következő 30 évben, hogy bizony nincs? Persze ehhez ki kell várnunk a következő 30 évet, mint ahogyan kivártuk a „nagy” politikánkban is, ahol kiderült, hogy a magyarságunk egynegyede eltűnt a semmit sem érő felvidéki magyar politikánk miatt!

Sok sikert kívánok a jelöltjeinknek, a magyar közösségünknek meg csak azt tudom kívánni, hogy az aszfalt simítása után a magyar lelkek „simogatásával” is törődhetne már valaki, mert az új aszfaltos útjainkon egyre kevesebb magyar indul haza, viszont egyre több idegenszívű jön közénk és így a mi közösségeink is repedeznek, a széleink letöredeznek…

Papp Sándor

(Nyitókép: Teraz.sk)