AMMARHA!

Az embertelen birodalmi paradicsom 2023. szept. 12.

Nehezen visz rá a lélek, hogy Netflix-filmet (még kevésbé sorozatot) nézzek, de tegnap - magyar foci híján - olyan szinten unatkoztam este, hogy ráfanyalodtam egy sci-fi thrillerre a számomra nem túl szimpatikus tartalomgyártó friss kínálatából.

Egyébként a techno-thriller a kedvenc könyv- illetve filmzsánerem. A kedvenc íróm pedig Michael Crichton. Ő volt talán az egyetlen olyan író, akinek szinte minden regényét (és van belőle legalább 20) megfilmesítették. Vagy mozifimként, vagy tévéfilmként, vagy tévésorozatként ismerhetik sokan a műveit, ha eredeiben nem is olvasták.

Fantasztikus író volt, aki fantasztikus technológiai vívmányokat szőtt bele izgalmas történeteibe, és elgondolkodtató témákat vetted fel könyveiben. De ez csak egy apró kitérő volt. Akit érdekel a munkássága, keressen rá!

A tegnap általam megtekintett,  Paradise, azaz a  Paradicsom című film forgatókönyvét egyébként akár Crichton is írhatta volna. Meg kell hogy mondjam, - egy Netflix-produkciókhoz képest - igazán jó kis filmecske volt. Bőven nézhető.

Mondjuk az is igaz, hogy nem a woke-őrületben lubickoló és már szinte elmerülő amerikaiak rendezték, illetve alkották a filmet, hanem a németek.

Igaz, a németeknél is vannak olyan jelek, amik a kritikátlan progresszivizmus irányába mutatnak, de ez a konkrét film nem ezt az üzenetet képviselte. Nekem legalábbis ez jött le a film megtekintése kapcsán.

Van benne természetesen egy kicsit balos, amolyan újkomcsis nézőpont is társadalomkritika gyanánt. A vadkapitalizmus kritikája, de az elmegy, mert azzal nekünk, konziknak is bajunk van.

Viszont - ami meglepően pozitív momentum a film kapcsán - benne van a birodalmi gondolkodás kritikája is. Meg a világot uralni akaró nagytőke és a világcégek, multinacionális bankok, satöbbi összefonódása egy a kontinensen élősködő láthatatlan birodalmi hatalommal, amely az embereket gyakorlatilag rabszolgákká teszi.

És ha már nincs mit elvenni tőlük, akkor az életüket, azaz az életéveiket veszik el tőlük!

Egy szó mint száz: érdemes megnézni a filmet! Igaz, kicsit hajaz a Lopott idő című jó kis (még Netflix előtti) sci-fi filmre, de függetlenül ettől, sok eredeti elemet is fel lehet fedezni benne.

Rávezeti az embert arra a szükségszerűen felmerülő dilemmára, hogy vajon mennyire érdemes engednünk beférkőzni az életünkbe a világot uraló nagytőke érdekeit kiszolgáló hazug propagandát?

Mennyire hagyjuk magunkat kiszolgáltatni a kizsákmányoló, az eszközökben nem válogató, brutális, kapitalista világ megtévesztésének?

Harmadrészt pedig, hogy mennyire hagyjuk az életünket befolyásolni a birodalni (a mi esetünkben az uniós) diktátum által?